- Csak az El Capitanot követtem. Tudtam, hogy ide fog jönni…
- Kit?
- El Capitanot… a dirit hívják így. Hogy miért, ne kérdezze, nem tudom. Még új vagyok az Akadémián.
- No és azt honnan tudtad, hogy az „El Capitano” el fog jönni hozzám?
A fiú úgy nézett rá, mint egy bűnbánó kiskutya, aki tudja, hogy rossz fát tett a tűzre. Összerágta a gazdi kedvenc cipőjét, vagy kipisilte magát a szőnyegre.
- Szóval, amikor leégetett ott, mindenki előtt, én bedühödtem, és elmentem a diri irodájába, és mindent elmondtam neki, hogy maga miről kérdezősködik.
- Akkor tehát neked köszönhetem ezt a mai látogatást. És te mindig ilyen bosszúálló szoktál lenni?
- Az istenért, dehogy! Csak akkor olyan pipa lettem, hogy nem is gondolkoztam.
- Pedig az sose árt.
- Most már én is tudom. Meg tud nekem bocsájtani?
Lucia úgy tett, mint aki fontolóra veszi a kérést. Az csak jól jöhet neki, ha valakinek bűntudata van miatta, és ezért kiakarja engesztelni. Így aztán úgy tett, mint aki nagyon megbántódott, és most nehezére esne a megbocsájtás.
- Ezen még gondolkoznom kell.
- Mivel tudnám kiengesztelni?
Lucia maga is megijedt, amikor a fiú kérdésére egyből pajkos gondolatai támadtak, és egy szoftpornó film képei elevenedtek meg a lelki szemei előtt, ahogy ők ketten hancúroztak egy ágyban. Erős önfegyelemre volt szüksége, hogy figyelmeztesse magát, hogy ő egy rangos lap komoly újságírója, a másik pedig tulajdonképpen még csak egy kölyök, akinek az álla is alig pelyhedzik.
- Mit tudsz róla, hogy Justin Dupin meleg volt?
A fiú minden átmenet nélkül dühbe gurult.
- Ezt biztos ő beszélte be magának. El Capitano… Hát persze, mert féltékeny volt rá… Mert a Kisherceg olyan nőket kaphatott meg, akikről ő még csak nem is álmodhat, ezért azt terjeszti, hogy Kisherceg buzi.
Lucia nem számított ilyen dühkitörésre egy ártatlan kérdés miatt. Aztán egy gyanú ébredt benne. Tapasztalatból tudta, hogy minél hevesebb egy kérdésre a tagadás, annál több a kérdésben az igazság. Lehet, hogy ő is?
- De ugye, ha tudnád, elárulnád?
A fiú elvörösödött, hogy még a szeplői is lángoltak.
- Úristen, maga azt hiszi, hogy én is…esküszöm magának, én a nőket szeretem. Hogyan bizonyítsam be?
Luciának lettek volna ötletei, de sietve elhessegette magától, hiszen most nyomozásban volt, és nem szerette keverni a dolgokat. Olykor még sikerült is betartania ezt az aranyszabályt, de túl gyakran szegte meg, és okozott saját magának csalódást, hogy mégse olyan profi, mint amilyennek szereti magát hinni. Ilyenkor eszébe jutott annak a vidéki lapnak a szerkesztője, aki hetekig fancsali képpel kerülgette, amikor belépett a szerkesztőségbe, míg végül, amikor kérdőre vonta, kibökte, hogy nem szeret női munkatársakkal dolgozni, mert rosszak a tapasztalatai. A nőket az érzelmeik irányítanak, és ezért nem tudnak profi munkát végezni, ahonnan az érzelmeket ki kell zárni. Akkor ő azzal vágott vissza a munkatársának, hogy hím soviniszta, és nőgyűlölő, de az igazat nem tagadhatta.
…
A lakásba valami rejtélyes úton-módon kerültek be. Talán a falak váltak cseppfolyóssá, Lucia ugyanis nem emlékezett rá, hogy az ajtóval bíbelődött volna, pláne, beengedte a másikat a lakásába. Vagy talán a fiú volt rámenős, mert megérezte, hogy ez az este kellemesebben is végződhet, minthogy magányosan leissza magát. Elvégre egy Lucia korabeli nő legyen hálás, ha egy korabeli fiú még őt is figyelemre méltatja a sok húsz éves csitri mellett. Lucia pedig hálás volt…
…
A fiú most már korántsem volt olyan szégyellős, mint a lépcsőházban. Mintha nem is Lucia, hanem ő lenne birtokon belül. Olyan szemtelen magabiztossággal gyújtott rá, amit a 12 és 21 év közti férfiaknál még tolerálni lehet, de tovább már nem.
Most, hogy a lépcsőházinál jobb fényviszonyoknál is megnézte a fiút magában el kellett ismernie, hogy egész jóképűnek találja. Tegnap mással volt elfoglalva, nem a fiú külsejét nézte. Magának se szerette bevallani, de úgy vizsgálta a fiút, hogy valami nem árulja e el rajta, hogy tulajdonképpen a férfiakhoz vonzódik?
Tíz évvel ezelőtt még egyszerű volt ennek az eldöntése, de ma már a hetero fiúk is annyira elnőiesedtek, hogy nehéz volt eldönteni, ki a meleg. Lucia nem lelkesedett ezért a változásért. Ő még szerette, ha egy férfi arca borostás.
- Akkor hallgatlak.
A fiú felkapta a fejét, és értetlenül nézett rá, úgyhogy Luciának el kellett magyarázni, hogy mire gondol.
- Mesélj Tavasz Friderikáról. Jól ismerted, nem?
- Erikáról?
- Erika?
- Ja, persze. Erika…tudja, mi így hívtuk magunk között.
- És kik ezek a “magunk között”?
- Mi fiúk, gyakran beszéltünk róla. Tudja, a lányok előtt még a nevét se volt ajánlatos kiejteni, allergiások voltak rá. Féltékenyek voltak rá… Én nem tudom, mit meséltek be magának, de ő egész más volt, mint ahogy leírták.
Na persze, gondolta, csakhogy a lányok ezt egész máshogy gondolták. Ismerte ezt az érzést, a gimnáziumban neki is volt egy osztálytársa, akit a lányok hallgatólagos megállapodás alapján kollektíve gyűlöltek, és ignoráltak, mert minden fiúval flörtölt az osztályban.
- Valójában kedves lány volt, és nem beképzelt. A lányokhoz nem tudott közel kerülni, mert vetélytársnak tekintették őt, és ha barátkozni próbált velük rögtön arra gondoltak, hogy a barátjukat akarja lenyúlni, és rögtön undokoskodni kezdtek vele, meg kurvának nevezték. Repedtsarkúnak, akinek a sarkon kéne magát árulni. Így hát maradtunk mi fiúk, velünk beszélgetett. Persze, ha egy fiú szóba állt vele az a lányok szerint csak meg akarta kapni.
Lucia úgy döntött, hogy most kell feministának lennie.
- És, nem így volt?
A fiú zavartan a földre sütötte a tekintetét, mint a kisfiú, akit épp csínytevésen kaptak rajta, és egy darabig hallgatott, mintha azon morfondírozna, hogy mit is mondhat el.
- Mind szerelmesek voltunk belé, és neki csak füttyentenie kellett volna, de ő tabu volt nekünk. Erre egy hústorony hívta fel a figyelmünket, aki furikázta őt, és elmondta, hogy van egy barátja, aki állatira féltékeny, és irtóra morcos lenne, ha valamelyikünk kikezdene a nőjével. Elképzelheti, hogy ezek után rendesen beszartunk, és nem volt kedvünk közelebbi ismeretségbe kerülni a barátjával. Ha lett is volna valamelyikünknek valami terve vele, ezután a beszélgetés után lelohadt a lelkesedésünk. Úgy is mondhatnám, lekókadtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése