2014. március 1., szombat

Szonáta a zöld házban 26

A fiú felnyerített a saját idétlen viccén, Lucia azonban  nem vette figyelembe.
- És ő?
A másik értetlenül nézett rá, majd észbekapott.
- Ja… Nagyon dühös lett, amikor elmondtuk neki. Azt kiabálta, hogy ő senkinek se a tulajdona, és nem fogják neki megmondani, hogy kivel szabad barátkoznia. Szerintem, ezért is szakítottak.
- Szakítottak?
- Ezt is csak onnan tudtuk meg… mármint hogy szakítottak, hogy többé már nem a limuzin hozta, hanem ő is metróval járt, mint mi többiek. Persze, nem maradt sokáig facér, mert Erika nem az a lány volt, aki sokáig bírja egyedül. Neki arra volt szüksége, hogy rajongjanak érte. Ezután kezdett el a Kis Herceggel járni.
- A Kis Herceggel?
- Igen, Justin Dupin, a tanára. Őt nevezik Kis Hercegnek, minden lány oda volt érte, ő viszont Erikába volt belehabarodva.
Lucia mesélt a lányok dühkitöréséről tegnap, és megkérdezte, hogy szerinte képes volt e valamelyikük meggyilkolni Tavasz Friderikát? A fiú ezúttal magabiztosan legyintett.
- Csak a szájuk nagy, de mind rosszul lesznek a vér puszta látványától is. Elájulnának, ha látnák, hogy otthon a nagyanyám hogyan vágja el a csirkék nyakát. Tudja, először ezért is lenézték, mert Erika valami tanyáról került fel a fővárosba, ők pedig mind belvárosi úrilányok, akik már kislányként a művészeti lexikonnal a fejük alatt aludtak. Erika pedig ebből a szempontból műveletlen volt, állítólag, valami tehetségkutatót nyert meg, úgy került az Akadémiára.
Xxx
Lucia kinyitotta a szemét, és első gondolata az volt, hogy úristen, megint nincs ott az értekezleten. De aztán a következő gondolatra elmosolyodott, és a fiúra nézett, aki ott szuszogott mellette az ágyban. Az elmúlt éjszaka még azt is megérte, hogy a főszerkesztő-helyettes letolja. Úgy találta, hogy harminc éves aggszüzek depressziójára semmi sincs jobb hatással, mint egy húsz éves szerető, és úgy döntött, hogy ezt a felfedezését szabadalmaztatni is fogja.
Felkelt és kiment a konyhába reggelit készíteni. Már arra se emlékezett, hogy mikor reggelizett utoljára otthon. Egyedül valahogy nem volt kedve reggelizni, inkább bekapott egy hamburgert valamelyik gyorsétteremben. Most azonban, hogy volt kinek, rögtön kedvet kapott, hogy reggelit készítsen. Lehet, hogy a nőkbe genetikailag van bekódolva, hogy kiszolgálják a férfiakat?
Tálcára rakta, és bevitte a szobába a reggelit. A fiú félig ki volt takarva, és már épp kisértésbe vitte volna a látvány, amikor felnyitotta a szemét. Kinyújtotta a karját, de ő kitért a mozdulat elől. Bár, ami igaz, azt nem lehet tagadni. Szívesen elhancúrozott volna még. A lelki szemei előtt leginkább egy párnacsata vizionálódott. De ott van ugye a kötelesség, a zsarnoki nagyúr. És ha már úgyis egy alapos letolás néz ki, akkor legalább ebből az éjszakából hozza ki a maximumot
- Szeretnék tőled kérdezni valamit.
- Az elmúlt éjszaka után bármit.
Lucia játékosan meglegyintette a fiú arcát, akit az éjszaka elnevezett Vöröskének, hogy mindig csak arra gondol.
- Nem tudod, hogy hova tünt ez a Justin Dupin, a Kis Herceg? Voltam a lakásán, és már a bútorai sincsenek ott.
A fiú megrázta a fejét.
- És mikor láttad őt utoljára?
- Azt hiszem, tegnapelőtt. A dirivel beszélgetett, és nagyon el voltak merülve a témában, mert még a köszönésemet se fogadták.
- És nem tartod ezt különösnek, hogy csak így eltűnt? - makacskodott tovább
- Nem, - mondta két falat között - máskor is csinált már ilyet, hogy eltűnt pár hétre, aztán újra előkerült.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése