A rektor meglepetten vonta fel a szemöldökét, mint aki nem egészen erre a kérdésre számított
- Azt hittem, hogy ünnepi riportot akart készíteni az Akadémia fennállásának százhúsz éves évfordulója alkalmából.
Lucia szégyenlősen elmosolyodott, mint aki maga is röstelli a kérdést, de hát egyszerűen nem tehet mást.
- Igen, csakhogy az élet átírta az előre eltervezett kérdéseimet. A kollégáim a szerkesztőségben nem hagynának élni, ha most ezt a kérdést nem tenném fel önnek.
A rektor feszült vonásai enyhültek, és Lucia gratulált magának a jól sikerült hazugságért. A rektor felállt, és az íróasztalhoz ment, ahol kotorászott egy darabig, majd mikor visszatért, már egy dosszié volt a kezében. Ezek szerint már őelőtte is érdeklődtek Tavasz Friderika után, következtette ki Lucia briliáns logikával.
- Tavasz Friderika valóban az Akadémián tanult. A zongora tanszékre járt, és nagyon tehetséges volt…
- És szép is, - lelki szemei előtt felrémlett a tegnapi sajtótájékoztatón látott fénykép, és önkéntelenül is kifutott a száján ez a megjegyzés.
- …igen. Meglehetősen népszerű volt a férfiak körében, házon belül és házon kívül is. Maga volt az élet, épp ezért sokkolt mindenkit, hogy milyen csúnya véget ért.
Lucia figyelmét nem kerülte el a meleg árnyalat a rektor hangjában, amikor a lányról beszélt, és ez felkeltette az érdeklődését. Habár a másik inkább tűnt megállapodott családapának, de Tavasz Friderika varázsa azért őt is megérinthette.
- Bizonyára egészen közelről ismerte Tavasz Friderikát. Milyen ember volt?
- Ööö, igen…szóval…életvidám volt, mint a korabeli lányok. Nagyon kedves, és barátságos volt. Senkiről se feltételezte, hogy bántani akarná. Túlságosan bízott az emberekben, és a vonzerejében, hogy képes őket megszelídíteni. A jelek szerint, ez hiba volt.
- Mit tud a barátairól?
- Mint mondtam, nagyon barátságos volt. Nem is tudnék Önnek olyat mondani, aki az ellensége lett volna. Őt mindenki szerette.
- És a tanára? Ki volt a tanára?
- Justin Dupin.
- Beszélhetnék vele?
A rektor habozott egy pillanatig.
- Azt hiszem, ma se jött be. Gondolom, kiborította, ami a tanítványával történt. Tudja milyen érzékenyek a művészek. Ő pedig még az átlagnál is érzékenyebb. Azt beszélik, hogy minden évben eltölt pár hetet egy rangos idegklinikán. De hát nem az én dolgom pletykákkal foglalkozni…
Lucia nem tudta, mit mondjon, de mielőtt bármit is mondhatott volna, megszólalt a mobilja. Lilly volt az, aki a jelek szerint annyira leitta magát, hogy semmire se emlékezett az éjszakából. Lucia irigyelte a barátnőjét, mert néha ő is szerette volna annyira leinni magát, hogy ne emlékezzen rá, mi történt vele az előző napon. Csakhogy neki sose sikerült.
A hívás azonban ötletet adott neki, hogy hogyan szabadulhatna szorult helyzetéből. Hirtelen roppant aggodalmaskodó arcot vágott, szinte már sírt.
- A kislányom óvó nénije volt, és arról értesített, hogy a lányom a játszótéren leesett az egyik játékról. Nincs kizárva a törés sem
Tökéletesen játszotta az aggódó anya szerepét, még a rektor is megijedt. És persze megérti, hogy ilyenkor a kislánya mellett a helye, úgyhogy Lucia sietve távozott.
…
Mindaddig nem tudott megnyugodni, amíg úgy nem úgy nem érezte, hogy látótávolságon kívül került, ahol a rektor már nem láthatja meg, ha véletlenül kitekint irodájának az ablakán. Aztán leült egy szökőkút takarásába, és előhalászta a noteszét, hogy jegyzeteket készítsen azokról az információkról, amiket eddig sikerült megtudnia.
Áldozat neve: Tavasz Friderika
Amit tudunk róla: A Zeneakadémián tanult, férfiakkal tartott fent kapcsolatot, akik feltehetően kitartották.
Justin Dupin, Tavasz Friderika tanára volt a Zeneakadémián.
Amit tudunk róla: Ma nem jelent meg az Akadémián, feltehetően kiborult.
Teendők: Felderíteni az áldozat baráti és szerelmi kapcsolatait. Minél többet megtudni Justin Dupin-ről…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése