Törvény

A Mester tanítása: „A törvény a királyra éppúgy vonatkozik, mint az alattvalóra. Sőt, minél magasabb pozícióba kerül valaki, annál inkább igyekeznie kell, hogy a törvényeket ne csak betartassa, de maga is tartsa be.”

Gyógyulás

A Mester így korholta a tömeget: „Az orvos meggyógyítja a beteget, de a gyógyuláshoz a betegre is szükség van, hogy higgyen az orvosban és higgyen a gyógyulásban. Ti azonban nem hisztek az orvosban, és felülbíráljátok, ha olyan kúrát ír elő, ami nektek nem tetszik. Sőt, már abban se vagytok biztosak, hogy meg akartok e gyógyulni.”

Változás

A Mester tanítása:. „A világ, szédítő tempóban változik, és ha te nem vagy képes vele együtt változni, eltűnsz: ez minden törvény alapja.”

Szépség

A Mester tanítása: „Nem a pénz miatt leszel több! A pénz olyan, mint a smink, ellehet vele fedni a szépséghibákat, de te nem leszel szebb.”

Mértékletesség

A Mester így tanított: „Az orvosság alkotó elemei külön, külön lehetnek halálos mérgek, megfelelő adagokban összekeverve azonban gyógyítanak. Ezért hát vigyázz a mértékletességre, mert a túlzással pont az ellenkező hatást érheted el!”

Rómeó és Júlia

A csapos mindent tud, de semmit se mond. Rómeó is hiába bízta rá azt az üzenetet, hogy adja át Júliának, ezért aztán elkerülték egymást. Pedig volt rá esély, hogy egy pár lesznek. Szép szerelem lett volna, Shakespeare tollára illő. Talán még boldog vége is lehetett volna. De a csapos néma maradt, mivel nem tudott beszélni.

RÉSZLET VIII

Meggondolatlanul kiegyenesedett, minek következtében újfent beverte a fejét, amitől rossz kedve lett. Gyanakodva mérte őket végig. Aztán Árpád Vezér hirtelen csördített egyet a karikás ostorral, hogy Bernardi összerezzent a csattanásra.
– Lehet, hogy ti nem is vagytok annyira ártatlanok, mint azt el akarjátok velem hitetni? De én átlátok a szitán! Korábban keljetek fel, ha engem akartok átverni. Szóval, ki közületek a judeo-libsi-bolsi?
Megszeppenve pillantottak egymásra, még Angelo is csak bágyadtan mosolygott, mint akinek nem tetszik a helyzet, amit BB őszintén meg tudott érteni. Végül Ligeti Teofil vállalta fel, hogy megszólaljon.
– Közülünk senki se judeo-libsi-bolsi, sőt, úgy is mondhatnám, hogy mi tiszta szívből utáljuk a judeo-libsi-bolsikat.
– Te csak beszélj a magad nevében! – csattant fel váratlanul egy határozott hang
Mindnyájan Angelót nézték, akinek az arcáról most eltökéltség volt leolvasható. Árpád Vezér annyira meglepődött, hogy még cserdíteni is elfelejtett a karikás ostorral, mint az a szokása volt. Helyette Angelo elé állt, mintha a következő pillanatban felakarná öklelni.
– Szóval, te egy átkozott judeo-libsi-bolsi vagy!
Ez volt az a hősies pillanat, amikor Jeremiás közbeavatkozott.
– Ne bántsd az Úr angyalát!

RÉSZLET VII.

Egy benzinkútnál álltak meg tankolni, és reggelizni, ugyanis a szállodát olyan hirtelen kellett elhagyni, hogy még étkezni se értek rá. Bernardi rendes szokásához híven most is újságolvasással kezdte a napot, és a másik kettő ilyenkor tudhatta, hogy addig hozzá se nyúl a reggelijéhez, amíg a „Belpolitika” rovatot ki nem olvassa. Az elárusító lánynál tehát megvette a legnagyobb méretű napilapot, és beletemetkezett.
Azaz, hogy mégse temetkezett bele annyira, mert pár órával ezelőtti felfedezése óta idegesítő gondolatok nyugtalanították. Most is összerezzent, valahányszor egy újabb autó érkezett, és kilesett az újság mögül, vajon nem szállnak e ki belőle gyanús alakok?
Ligeti Teofil, aki tudta, hogy milyen fontos a rendszeres és bőséges emésztés, eltűnt a vécén.
Jeremiás egyedül marad Angelóval, aki a tankot töltötte tele benzinnel. Angeló hátrasandított Jeremiásra, aki pár méterrel állt mögötte, mire ő megszólalt.
–  Az Úr méltatlan szolgája kiállta a próbát?

RÉSZLET VI

A Hajdemák családban hagyomány volt az irredentizmus. Az első irredenta a szép emlékű nagypapa, doktor Hajdemák Ödemér cs és kir. jogtanácsos volt, akit a városkában ért az impériumváltás, és így joggal mondhatjuk, hogy akarata ellenére ragadt új hazájában. És bár elhagyhatta volna a várost, de a keresd a nőt mondás esetünkben is beigazolódott. És minő fintora a sorsnak, hogy a szívszerelme, az a leány, aki minden láncnál erősebben béklyózta őt meg, mikor ibolyakék szemét rávetette, hogy szegény Hajdemák nagypapa tél közepén úgy érezte, hogy rögtön elolvad alatta a hó, a legtikkasztóbb nyárban pedig vacogott… ez a leány annak a nemzetnek volt a leánya, amelyik most a történelem kedvezményezettje lett. Méghozzá, öntudatos leánya, aki legalább annyira lángolt a nemzetéért, mint Hajdemák Ödemér cs és kir jogtanácsos a sajátjáért.
Hajdemák nagypapa tehát feladta az elveit, miként a férfiak bizonyos korban hajlamosak még a legmagasztosabb elvet is feladni pusztán azért a szívdobogtató érzésért, hogy egy leány az ő vállukra hajtsa bájos, szőke fejecskéjét. Ám életüknek egy későbbi szakaszában ezt az eltévelyedést legtöbbször megbánják. És így volt ez Hajdemák nagypapa esetében is.
…
Ma végre kapcsolatba lépett vele Angelo, az Úr angyala, és üzent neki, hogy készüljön fel, mert kiviszi innen, úgyhogy a paplan alatt fel volt öltözve. Azonban, csalódott is volt kicsit, mert az üzenet egy közönséges papírdarabkára volt sebtében ráfirkantva, mintha nem is a menny küldötte volna.
Mindazonáltal, most boldog izgalommal várta, hogy az Úr angyala eljöjjön érte, mert ez azt jelentette, hogy ő mégse annyira méltatlan szolga, lám, kiállta a próbát, és most megszabadítják, hogy tovább hirdesse az Úr igéjét. Azért arra mégis kíváncsi volt, mindez hogyan fog majd megtörténni? Vajon az Úr angyala teljes díszében jön el érte, hogy az ellenségei megsemmisüljenek, és remegni fognak?