Szonáta a zöld házban 8

Nem tudta volna megmondani, hogy mi ébresztette fel, csak arra emlékezett, talán az a hangos döndülés, amivel valaki a lift ajtót csukta be. Ebben az átkozott házban elég volt, ha valaki hangosabban horkolt, hogy a többiek ne tudjanak aludni. Ezért aztán gyakori volt az anyázás az éjszaka közepén, amikor az egyik lakásban hangosabb volt a buli. Most azonban hiába hegyezte a fülét, szokatlanul nagy volt a csend, és ez már önmagában is elég ok volt rá, hogy felkeltse a gyanúját.
Azt azonban határozottan tudta, hogy bármi is volt, ami felébresztette, örült neki, hogy felébredt, mert szörnyű álma volt. Gyakran voltak rémes éjszakái, lidércnyomásos álmok gyötörték, amit szakmai ártalomnak könyvelt el. Nem könnyű napközben véres hullákkal dolgozni, rémdrámákkal szembesülni, aztán éjszaka békésen álomra hajtani a fejünket. Bár valamikor még az első szerkesztője azt mondta, hogy idővel ezt is meg lehet szokni, de nála úgy látszik még nem érkezett el ez az idő. Ezért aztán ő úgy védekezett, hogy megpróbálta a lehető legkevessebb időt alvással tölteni. Azonban hosszú távon ez is kivitelezhetetlen volt, és időnként ájulásszerű álomba zuhant.
Aztán lassan arra is rájött, hogy miért volt neki olyan gyanús ez a nagy csönd. Istenem, a víz! Igen, tisztán emlékezett rá, hogy mielőtt elaludt még megengedte a vizet a fürdőszobában. Most azonban hiába hegyezte a fülét, nem hallott vízcsobogást, pedig azóta a víznek el kellett volna öntenie a lakást.
A biztonság kedvéért azonban kiment a fürdőszobába, hogy utánanézzen a dolgoknak. A kád szinültig volt vízzel, de a csapot elállította valaki az utolsó pillanatban. Nem tudott róla, hogy az utóbbi időben alvajáró lett volna, pedig az egésznek ez az egyetlen észszerű magyarázata. Visszament a nappaliba. A tálca a szendvicsekkel a földön hevert…ebben a pillanatban villámcsapásként érte a felismerés. “Úristen, járt itt valaki!” Összerándult a gyomra a gondolatra, hogy amíg aludt valaki járt a lakásában, betekinthetett a legrejtettebb dolgaiba, kifürkészhette a legféltettebb titkait. Talán csak egy besurranó tolvaj, aki ugyan elvitt pár értékes holmit, de volt annyira rendes, hogy megkímélje, hogy a szükségesnél nagyobb kára legyen.
Hirtelen elhatározással végigjárta a lakást, és bár látszólag minden a helyén volt, de az ő női szeme mégis észrevett pár apróságot. Például, nem volt por ott, ahol már hetek óta nem takarított. Bárki volt is a hívatlan látogató, rendmániás lehetett, vagy talán csak nem akarta, hogy látogatásának nyoma maradjon? És vajon megtalálta, amiért jött? Tényleg, miért jött?
Végül kiment az előszobába, hogy ellenőrizze az ajtót, de a biztonsági lánc ugyanúgy be volt akasztva, mint ahogy hazaérkeztekor hagyta. Emlékezetében felmerült egy bemutató, amit a titkosszolgálat tartott, hogy hogyan jutnak be észrevétlenül olyan lakásokba is, amiket a legrafináltabb biztonsági berendezések védenek. Ezek szerint, nála mégse besurranó tolvaj járt.
Próbálta visszaidézni, hogy milyen ügyei vannak, ami esetleg felkelthette egyesek érdeklődését, akik elég befolyásosak hozzá, hogy ilyen eszközöket is igénybe vehessenek. Csak egy ilyen ügyre tudott gondolni. Arra a korrupciós ügyre, amibe egy képviselő is belekerült. Ennek az ügynek az iratait viszont a szerkesztőségben tartotta, pont az ehhez hasonló esetek elkerülése végett.