Az egyik cikkhez kép is volt, amin Justin Dupin a zongoránál ült, és elmélyülten játszott valami darabot. Vállára omló, szőke haj, tengerzöld szemek, a kelleténél picit hosszabb orr. Luciának rögtön a Kisherceg ugrott be, és hogy ezzel nem volt egyedül, a kép alatti szöveg is mutatta:
„A zene Hercege.”
…
Közelebb azonban most se jutott a céljához, és már éppen kétségbeesve akarta feladni a kutatást, amikor támadt egy ötlete. A Zeneakadémia honlapja! Nyilván ott fel vannak sorolva azok a tanárok, akik a Zeneakadémián tanítanak, és az elérhetőségük is ott van. Annak az alapján pedig valahogy kinyomozhatná a lakcímét is.
Rögvest beírta a keresőbe a „Zeneakadémia” szót, és valóban, az első találat rögtön a Zeneakadémia linkjét mutatta, ami pár másodperc múlva meg is nyílt. Ott volt a lap tetején a Professzorok menü, amiben kiválasztotta a Jelenlegi professzorok névsorát. Izgatottan böngészte át a névsort, de csalódnia kellett, mert Justin Dupin neve nem volt ott a névsorban. Még egyszer átnézte, most már ábécérendben, előbb a J majd a D betűnél is, de most is eredménytelenül.
Azonban mielőtt még elkedvetlenedett volna, egy újabb ötlete támadt, és beírta az oldalon található keresőbe a nevet plusz a „zeneakadémia” szót, aztán megnyomta a keresés gombot.
Találatok száma: 0
Ha nem tudta volna biztosan, hogy Justin Dupin a Zeneakadémián tanított, akkor azt is hihette volna, hogy Justin Dupin-nek semmi köze a Zeneakadémiához. Pedig délelőtt a rektorral is beszélt róla, aztán a diákok is megerősítették, amikor rákérdezett. Nagyon lelkesek voltak, amikor róla beszéltek, mint az egyetlen „jó fejről” a tanárok között. A képet elnézve pedig nem tartotta elképzelhetetlennek, hogy néhány lány tanítványa nemcsak, mint tanárért rajongott érte.
Mi történt? Hirtelen felmerült benne egy éjszakai emlék, pontosabban, egy érzés, ami az apartman ház garázsában kerítette hatalmába, hogy figyelik. És bár semmi gyanúsat nem tapasztalt, ami a rossz érzését igazolta volna, mindazonáltal, ha összerakjuk az eseményeket, akkor a gyanú már több, mint megalapozott.
Kezdődött azzal a titokzatos látogatóval, a gyilkosság éjszakáján, aztán múlt éjjel az az érzés, hogy figyelik, aztán ez, hogy egy titokzatos hacker minden információt letörölt a Zeneakadémia honlapjáról, ami Justin Dupin-nal kapcsolatos. Mintha valakinek felkeltette volna az érdeklődését, hogy ő ezzel az üggyel foglalkozik.
Hátborzongató gondolat, és talán egy kicsit paranoiás is, de hát az ő szakmájában csak hasznos, ha az ember paranoiás…
…
Akárhogy is van, mindenekelőtt az a feladata, hogy rábukkanjon Justin Dupin nyomára, mert a jelek szerin ő kulcsfigura ebben az ügyben. Lehet, hogy több volt közte és Tavasz Friderika között, mint egy egyszerű tanár diák viszony.
Sőt, annak alapján, amit megtudott róla, szinte biztos, hogy a tanárát is megpróbálta elcsábítani. És ki tudja? Talán Justin Dupin esetében is összetűzésbe került egy féltékeny nővel, mint a rektor feleségével. Csakhogy ez a nő nem elégedett meg azzal, hogy jeleneteket rendezzen az Akadémián. Hiszen, a képek alapján Justin Dupin olyan férfinek tűnt, akiért ölni is érdemes!
…
Már majdnem éjfél volt, és még mindig nem sikerült Justin Dupin lakását megtalálni, pedig már órák óta ült a monitor előtt, és már a szemei is fájtak.
Azon kezdett gondolkodni, hogy van e olyan ismerőse, aki segíthetne neki megtalálni Justin Dupin lakcímét. Egy újságíró agyának egyik zugában mindig van egy telefonkönyv, benne a legfontosabb emberek telefonszámaival, akikre munkája során szüksége lehet. Érdekes, hogy sose volt matematikai fenomén, de most, hogy a munkájához volt szükség számokra, gond nélkül jegyezte meg – mire nem képes a hivatástudat! Tehát, agyában pörögtek a számok és a nevek, aztán megállt az „Ervin” névnél.
Ervin két évvel fölötte járt a gimnáziumban, és tizenöt éves, kis pisisként halálosan szerelmes volt belé. Aztán, amikor a fővárosba került, megint összefutottak egy baráti társaságban, és mikor már kellően elázott állapotban volt, bevallotta neki azt a gimis rajongást, amit Ervin persze nyomban kihasznált, és még ott, a vécében beteljesült az, az évekkel azelőtti plátói szerelem. Ami csak azért volt ciki, mert Ervin egy lánnyal volt ott a buliban, és így Lucia egy utolsó cafkának érezte magát, ő viszont retteghetett, hogy a lány, aki akkor már a gyűrűs mennyasszonya volt, valamiképp tudomást szerez az esetről.
Egy ilyen megalapozott kapcsolatban reménykedett tehát Lucia, amikor bepötyögte a telefonba Ervin számát, aki azóta már rendőr-alezredes lett, és a Belügyminisztériumban dolgozott. Úgy tudta, hogy a Belügyminisztériumban van a lakcím nyilvántartó, és őszintén remélte, hogy Ervin rendelkezik hozzáféréssel az adatbázishoz. Nem nagyon volt más ötlete, úgyhogy körülbelül ez volt az utolsó esélye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése