Szonáta a zöld házban III.

A kapualjból kilépve, hiába tekintgetett körbe, nem látta a taxit, Sarív lelépett. Egyáltalán nem volt ez rá jellemző, általában mindig megbízható volt, de most úgy látszik megunta a várakozást, és hát attól a rendőrautótól is megijedhetett, ami ott parkolt a ház előtt. Nem akart belekeveredni abba, ami itt történik, bármi is legyen az. Abból, hogy Lucia idehozatta magát, könnyen kitalálhatta, hogy bűnügyről van szó, amibe neki nem volt ajánlatos belekeveredni. Egyrészt, neki se volt rendben minden papírja, másrészt a kuncsaftjai se nézték jó szemmel, ha rendőrségi ügyekbe keveredett. Így aztán jobbnak látta lelépni.
Ha jobban belegondolt, nem is bánta, hogy sétálnia kell az imént átélt élmény után. Legalább kiszellőzik a feje. A járőrkocsiban, ahogy elhaladt mellette, és a szeme sarkából odasandított, a rendőr éppen jelentett a központnak. Pár perc múlva majd megélénkül a most még csendes, kihalt utca, felbolydul, rendőrautók rajzanak elő, de most még csak egy kukáskocsi fordult be a sarkon. Lucia megborzongott, arra gondolt, hogy az imént kis híján őt is ott találták a tetthelyen. Akkor pedig meglehetősen kínos magyarázkodásra kényszerült volna, hogy hogyan kerül egy újságíró a rendőrséget megelőzve egy gyilkosság helyszínére. Mondta volna azt, hogy álmatlanságban szenved, és ezért találomra elindult a városban, hátha rábukkan egy gyilkosságra – és jé, pokoli szerencséje volt?
A rendőr az autóban futólag ránézett, és ő érezte, hogy felszökik az adrenalinszintje, de nem esett pánikba, hanem gyorsan keresett egy rejtekhelyet, ahol megbújt. Tudta, hogyha csöppet is jó megfigyelő a rendőr, kiszúrhatja, hogy mit keres egy feltűnően kiöltözött nő, ebben az időpontban, ezen a helyen. Érezte, hogy egy újabb adrenalin löketet kap, olyat, mint az imént, a lakásban. Ezeket a pillanatokat szerette a legjobban, amikor “torkában dobogott a szive”. Diákként se azért készített puskákat, mert nem tanulhatta volna meg az anyagot, hanem egyszerűen, mert izgatta a lebukás veszélye. Aztán a biológia órán tanulta, hogy az adrenalin hasonló hormont választ ki az agyban, mint a drog. Ezek szerint akkor ő egy kábítószeres.
Elhaladtában nem állhatta meg, hogy szeme sarkából ne sandítson az autóban ülő alakra, aki abban a pillanatban fejezte be a jelentéstételt, és visszarakta a mikrofont, majd az ülésről visszatette fejére a sapkát. A kukáskocsi akkora döndüléssel tüntette el az egyik kuka tartalmát, mint egy pisztolylövés, és még a rendőr is felpillantott.
A kapualjból újabb munkába igyekvők bukkantak elő, és jól megnézték maguknak a rendőrautót, de nem értek rá bámészkodni, és továbbmentek. Néhányan odaköszöntek a kukásoknak, akikkel mindennap ugyanebben az órában szoktak találkozni.
Lucia követte őket a villamosmegállóig, ami a következő utcában volt. Húsz embert számolt meg, akik vele együtt vártak a villamosra, és mikor befutott, szinte egyszerre rohamozták meg az ajtókat. Persze, neki nem jutott hely, és így állva volt kénytelen megtenni a két megállónyi szakaszt, amikor átszállt a következő villamosra. Belefutott egy ellenőrzésbe. Meg se próbálta tagadni, hogy nincs jegye, és kifizette a büntetést.