Szonáta a zöld házban 6

A sajtótájékoztatónak vége, szinte egyetlen újságírónak se volt az ügyhöz érdemi hozzászólása, Lucia két kérdésén kívül, inkább más ügyekről tettek fel kérdéseket, amelyek jobban foglalkoztatták a közvéleményt. Tettek fel kérdéseket a tegnapi akcióról. Ugyanis elterjedt a hír, hogy lövöldözés is volt, és az akciófilmeken nevelkedett emberek képzeletében egyből megjelent Mel Gibson, ahogy leszámol a rosszfiúkkal.
Miklós végül megunta a sok dilettáns kérdést, és a szóvivő befejezettnek nyilvánította a sajtó tájékoztatót. Lucia is elindult kifelé, a noteszében már ott volt minden lényeges adat feljegyezve. Elgondolkozva ment a kijárat felé, amikor egy hang megszólította. Először nem is reagált, és a hangnak meg kellett ismételnie kérdését.
- Meghívhatom egy megkésett ebédre?
Lucia felpillantott, Miklós állt előtte, és kisfiús mosolyával rávillantotta mind a hatvanhat hófehér fogát. Lányos zavarában azt se tudta, hirtelen mit is válaszoljon, végül azért csak elhebegett egy perszét.
Xxx
Miklós elmagyarázta, hogy végülis miatta nem ebédelhetett, és ezért most az a legkevesebb, hogy így kárpótolja.
„Az a legkevesebb, hogy kárpótlásul meghívom ebédelni…”
Lucia az étlapot látva kénytelen volt elismerni, hogy a rendőrök tudnak élni. Olyan ételek voltak felsorolva, amiket legutóbb egy Michelin csillagos étterem étlapján látott. Miklós tréfásan szabadkozott.
„Csak azt ne higgye, hogy én naponta itt eszek. Ez a hely a vendégeknek és a főnököknek van fenntartva. Mi, halandók, egy másik helyen étkezünk.”
A földszinten volt egy étterem, ahova beültek. Lucia a legkacifántosabb elnevezésű ételeket választotta, mert kíváncsi volt rá, hogy Miklós hogyan birkózik meg a francia nevekkel. Ő azonban ezt az akadályt is csont nélkül vitte. Hiába, gondolta rezignáltan Lucia, a pasas reménytelenül tökéletes. Mikor a pincér felvette a rendelést, és magukra hagyta őket, Miklós megköszörülte a torkát, mint aki tósztot készül mondani, és figyelmet kér, de Lucia hiába reménykedett benne, hogy most fog neki szerelmet vallani.
- Érdekes, hogy a mai tájékoztatón csupa második vonalbeli újságíró volt jelen, egyedül maga volt ott az ország legjelentősebb lapjától.
Kihozták az aperitiffet, Lucia hagyta, hogy a másik hova fog kilyukadni.
- Furcsa, hogy egy ilyen jelentéktelen gyilkossági ügyben személyesen jön el a sajtótájékoztatóra. Úgy tűnik, semmi nem lehet ebben az ügyben, ami egy magához hasonló nagymenő újságírót érdekelhetne. A kollégái szépen le is passzolták az ügyet, és most ebédelnek valahol.
Érezte, hogy valamit válaszolnia kell, ha nem akar rögtön az elején gyanúba keveredni. Csak azt nem tudta, hogy a másiknak valami konkrét célja e van, vagy esetleg csak vaktában lövöldözik? Netán, valamit hátrahagyott a tetthelyen, amiért gyanúba keveredett? Egy pillanatra pánikba esett, de aztán arra gondolt, ha bármi konkrétum volna kezében, nem itt hallgatná ki, hanem valami hivatalosabb helyen. Úgy érezte, belemehet a játékba.
- Istenem, hát ilyen lelkiismeretes vagyok. Már az iskolában is kihasználtak a tanárok, és folyton különfeladatokat varrtak a nyakamba.
Miklós úgy tett, mintha nem vette volna észre Lucia szarkazmusát. Lucia azonban tovább ütötte a vasat.
-  Érdekes sajtótájékoztató volt.
- Úgy gondolja?
- Mintha senkit nem érdekelne ez a gyilkosság.
- Ez is csak engem támaszt alá.
Lucia beharapta az alsóajkát, taktikai hibát követett el. Gyorsan más irányba kell terelnie a beszélgetést.
- Ki volt az asztalnál az a harmadik pasas?
Miklós arcán most először látszódott zavar. Sokáig hallgatott, mint aki alaposan megfontolja, hogy mit válaszoljon.
- Egy Grúz kolléga.
- Grúz kolléga?
- Igen, tapasztalatcserén van itt. A sajtóval való kapcsolatunkat vizsgálja.
Igazán profi hazugság volt, csakhogy Lúcia már öt éves korától kiszúrta, ha hazudnak neki. Most azonban úgy határozott, hogy úgy fog tenni, mint aki elhiszi Miklós hazugságát, amitől ő láthatóan megkönnyebbült. És, hogy Lucia is lássa, hogy mennyire megkönnyebbült, közelebb hajolt hozzá, és bizalmaskodva súgta neki.
- A jelek szerint a hajnali gyilkosság helyszínén a mi embereinket megelőzve járt már valaki.
Luciának beszaladt az aperitiff, és hosszú percekig tartott a köhögési roham. Milyen naiv is volt, ha azt hitte, hogy a férfi minden hátsó szándék nélkül, csak az ő két szép szürkészöld szeméért meghívta.
- A tanúk szerint kora hajnalban, még a rendőrök előtt egy nő járt a lakásban. Sajnos, leírást nem tudtak róla adni, mert a nő gondosan úgy mozgott, hogy mindig árnyékban maradjon az arca.
Miklós a szemébe fúrta a tekintetét, és ő úgy érezte magát, mint az a kígyó, akit épp a kígyóbűvölő hipnotizál.
- Van valami különleges oka, hogy ezt éppen nekem mondta el?
Mikor kiejtette ezt a mondatot, már akkor tudta, hogy nem kellett volna. Legjobb neki ötven méteres távolságban maradni a férfitól, mert mikor közelebb kerül hozzá egymásra halmozza az ostobaságokat, amiből lassan kitelne a hülyeség Mount Everest-je. Miklós újfent rávillantotta hibátlan fogsorát, és nem válaszolt semmit.