Szonáta a zöld házban 9

Másnap jókor reggel érkezett a szerkesztőségbe. Az értekezlet előtt még szerette volna átnézni a korrupciós ügy iratait. Ha valakinek ennyire rálépett a tyúkszemére akkor jó lesz siettetni az ügyet mielőtt a másik fél lépne. Nem voltak illúziói a szakmájával kapcsolatban. Tudta, hogy milyen alkuk mozgatják a háttérben, és csak idő kérdése, hogy az ő bőrére is megkössék a maguk alkuját a főnökei. Mint mikor Júdás harminc pénzért eladta a főnökét az ellenségeinek. Kivéve, hogy ő nem Jézus, és így a főnökeinek még annyi lelkiismeret furdalása se lesz, mint Júdásnak volt. Ő azonban ezt nem engedi meg, hogy keresztre feszítsék, ezért aztán neki kell először lépnie. Még ma felveszi a kapcsolatot az informátorával, és ha tovább járatja vele a bolondját, hát megbánja.
Ült az irodájában és húzogatta az íróasztal fiókjait, mert már nem emlékezett, hogy hova rakta azokat az átkozott iratokat. Még az is az eszébe jutott, hogy az éjszakai látogatója, miután nála semmit se talált, esetleg még itt is a tiszteletét tette. A gondolatra megfájdult a feje, és elhatározta, hogy át fogja nézni a biztonsági kamerák felvételét, vajon járt e éjjel hívatlan látogató a szerkesztőségben?
Miközben így járt az agya, automatikusan húzogatta a fiókokat, és beletúrt a tartalmukba. Egy levél, amit a tegnap hajnali gyillkosság helyszínén talált. Kisimította a papírt, amit akkor galacsinná gyűrve vágott zsebre, aztán a fiókba tette. Gondolatban felidézte a gyilkosság helyszínének a képét, ami most vörösben ugrott be neki, vélhetően a rengeteg vér miatt. Mimtha a falak is véresek lettek volna, pedig nem. Hófehérre voltak meszelve, és ő még csodálkozott is, hogy a falak milyen tiszták, pedig máshol mindenhol vérben tocsogott. Erre tisztán emlékezett.
Elkezdte olvasni. Egy szakítólevél volt, tele zavaros, zaklatott, kusza mondatokkal. Már a megszólítás is háromszor volt áthúzva, mintha a levél írója nem tudta volna eldönteni, hogy milyen hangot üssön meg. Gorombát, kedveset vagy pedig tárgyilagost? Valamikor tanult grafológiát, és most a kézírásból tisztán leszűrhette, hogy a levél írója a saját érzelmeivel is viaskodott. A papíron felszáradt könnycseppek nyomai voltak láthatók. Mondat közepén váltott témát, félbeszakítva előző gondolatmenetét. Így cikáztak a gondolatok követhetetlen összevisszaságban, míg végül a levélnek hirtelen végeszakadt. Nyilván egy váratlan látogató zavarta meg a levélírót, aki végül a gyilkosa lett. Emlékezett rá, hogy a levél be volt csúszva a terítő alá. Így kerülte el annak a figyelmét is, aki a gyilkosság nyomait tüntette el…
Letette a papírt, mert hirtelen egy gondolat villant az eszébe. Lehet, hogy a tegnapi látogatója nem is a korrupciós ügy iratait, hanem ezt a levelet kereste? Végülis a korrupciós ügyben már hetek óta nyomoz, és csöpögteti az információkat, miért pont most jutott volna az eszébe valakinek, hogy kutasson utána. Akkor már valószínűbb, hogy a gyilkos rájött, mégse végzett eléggé alapos munkát, amikor eltüntette a nyomokat, sőt… sokkal valószínűbb, hogy megzavarta a gyilkost, vagy azt, aki visszament a nyomokat eltakarítani. Hisz nem valószínű, hogy valaki, aki ennyire eszelős hentesmunkát végez, van annyira higgadt, hogy eltüntesse a nyomokat. Megborzongott a gondolatra, hogy ezek szerint egy lakásban tartózkodott a gyilkossal, aki őt is ugyanúgy megtámadhatta volna.
Ez már az ő idegeinek is sok volt, és úgy érezte, hogy pillanatokon belül ki fog borulni. A fejfájása is makacsul tartotta a hadállásait, úgyhogy elindult, hogy valamelyik kollégájától egy aszpirint kuncsorogjon. A kultúrrovat vezetőjéről tudta, hogy heveny hipochonder, és egy kisebbfajta patika nélkül ki se mozdul otthonról. A kávé automata előtt már hosszú sor állt, csupa kialvatlan szemű újságíró, akik kábán néztek rá, mintha nem ismernék meg, és ő tudta, hogy tényleg csak az első kávé után lesznek képesek beazonosítani őt. Ismerős volt az érzés, mert vele is előfordult már, hogy az első adag kávéig úgy mozgott, mint valami zombi, és csak utána volt képes bármiféle kommunikációra. Mikor végre sorra került már kiürült az automata. Dühösen ment át a kólaautomatához, és kólával vette be az aszpirint.