Szonáta a zöld házban

Lucia kíváncsian várta a sajtótájékoztató kezdetét, ami persze megint csúszott vagy fél órát, de legalább volt ideje elmajszolni a szendvicset, amit magával hozott. A terembe alig néhányan lézengtek, jobbára még nála is fiatalabb kollégák. Az idősebbek már nem bírták a strapát, és inkább az ebédet részesítették előnyben. Lehet, hogy tíz év múlva én is ilyen leszek? –  kérdezte önmagától rezignáltan.
Igaz, ha őszinte akart lenni magához, akkor nem is kell tíz évnek eltelnie, mert az ő fejében is megfordult, hogy az egyik gyakornokot küldi el. Azonban végül mégiscsak győzött a kíváncsiság, mert kíváncsi volt, hogy vajon a rendőrség mennyit tud a lányról. Hiszen ő még a nevét se tudta, még egy fényképet se talált róla a lakásban, ami így utólag belegondolva mégiscsak furcsa. Lehet, hogy a gyilkos szándékosan tüntetett el minden emléket? Lehet, hogy szerelmi gyilkosságról van szó?
Végre feltünt a gyilkossági csoport vezetője, magasan a legjobb képű rendőr a palotában. Miklós tulajdonképpen egy sarmőr volt, aki pontosan a tudatában volt annak, hogy milyen hatással van a nőkre. Ráadásul, a legenda, ami köréje fonódott még csak vonzóbbá és majdnem olyan klasszikussá tette, mint Humprey Bogartot a Casablancában.
Lucia is számtalanszor illegette már magát előtte, és úgy érezte, hogy ha ő kérné a bugyija is magától csúszna le. A másik azonban nem reagált epekedő pillantásaira, vagy úgy tett, mintha nem venné észre a szituációt. Végülis dühösen felhagyott a próbálkozásokkal, azzal, hogy valamelyik férfikollégája bizonyára nagyobb sikerrel járna nála. De ami igaz az igaz, még most is megdobbant a szíve valahányszor csak meglátta.
A kíséretében lévő szóvivő csak dekorációnak számított, és ennek ő is tudatában lehetett, mert a bevezetőben mondott pár szón kívül meg se szólalt. Luciának azonban feltűnt, hogy rajtuk kívül az asztalnál ült egy harmadik férfi is, akinek azonban semmilyen látható szerepe nem volt, azonkívül, hogy időnként valamit írt az előtte levő papírra. Őt nem ismerte Lucia, pedig meg volt róla győződve, hogy mindenkit ismer, aki a palotában dolgozik.
Miklós elmondta, hogy a meggyilkolt lányt Tavasz Friderikának hívták, 20 éves volt, és a zeneakadémián tanult. Fényképet is mutattak róla, és tényleg nagyon szép volt. zöld szemei mágnesként vonzhatták a férfiakat, és Lucia úgy gondolta, hogy a középkorban a papok ilyen nőket küldhettek a máglyára, mert megbabonázták a férfiakat. Szerencsétlen nők nem tehettek róla, hogy olyan hatással voltak a férfiakra, ami még a papok hatalmát is veszélyeztette. Igen, erről a nőről elképzelhető, hogy megőrjített egy férfit, aki aztán megölte.
Lucia felemelte a kezét, jelezve, hogy kérdése volna. Miklós odapillantott, és megadta a szót.
- Hallhatnánk valamit a gyilkosság körülményeiről?
Miklós a papírokba pillantott.
- Az áldozatot huszonegy késszúrássál ölték meg, amelyek közül azonban egy sem volt halálos. Az áldozat egész egyszerűen a vérveszteségbe halt bele.
- Történt nemi erőszak?
- Az orvos jelentése szerint nem.