Részlet V

Amint azt az előbb Bernardi Béla kapcsán már említettük, a kormány az elmúlt héten hirtelen, minden előzmény és figyelmeztetés nélkül, megbukott. Ennek a története pedig a következő volt: A kormányt koalícióban három párt alkotta. Az elmúlt választások győztese, a legnagyobb párt a parlamentben, amit a politika fenegyereke vezetett, akit ellenfelei lépten-nyomon populizmussal vádoltak, de őt ez nem zavarta, hiszen a felmérések szerint ő volt az országban a legnépszerűbb politikus.
A népszerűségét pedig annak köszönhette, hogy olyan őszintén tudott hazudni. Ez pedig megbecsülendő egy politikusnál! Különösen akkor, mikor az ellenfeled is hazudik, csak ő ügyetlenebb, és előbb lebukik, mint te. Ezért aztán levonható az épületes tanulság, hogy a politika olyan, mint a póker játszma: mindegyik játékos blöfföl, és aki a legügyesebben csinálja, végül az nyer. Rossznyelvek szerint a Miniszterelnök egyszer, társaságban azzal dicsekedett, hogy ő még a hazugságvizsgálót is képes megtéveszteni. Az ellenfelei erre azt mondták, hogy könnyű egy pszichopatának, aki képtelen megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól, az ő számára csupán az létezik, ami a fejében van, a valóság nem érdekli.
…
Pavelka úr még mindig remegett az indulattól, amit a visszafojtott düh váltott ki nála. Kicsi gyerekkorától kísérte ez az átkozott ideggyengeség, ami tönkretette egész karrierjét. Drága jó anyja hamar felismerte, hogy ez még komoly problémát fog okozni fiacskája későbbi pályáján, és orvostól orvosig hurcolta fiát, amiért akkor rettenetesen gyűlölte, mert nem élhetett úgy, mint a többi vele egykorú gyerek. Csak később ébredt rá, hogy mennyi mindent köszönhet neki, aki gondosan irányította fia életét. Merthogy az anyja szilárdan meg volt győződve róla, hogy egyetlen fiára fényes jövő vár, és nagy dolgokra hivatott. Ezért aztán az ő fiának nem is volt jó, ami a többi gyereknek megfelelt. Gyerekkorában még attól is eltiltotta, hogy a többi gyerekkel játsszon, mert azok „prolik”. Neki már négy évesen folyamatosan kellett olvasnia, hogy bebizonyítsa, mennyivel különb a többi gyereknél, még a közvetlen rokonságban is, akik csak hat évesen kezdtek el az ábécével ismerkedni.

Újév köszöntő

Új Év váró

Adjon az isten minden jót,
némaságomban egy pár szót.
Lila ajkamnak levegőt,
hideg ágyamba szeretőt!
Adjon az Isten szerencsét,
segítsen engem mind a hét szentség,
kályhámba parazsat eleget,
téli estéken meleget!
Adjon az Isten barátot,
szerető, békés családot,
láz az Új Évben ne törjön,
a Halál ujja ne bökjön!
Mindezt add meg nekem Istenem,
habár csekély az én érdemem,
de a Te kegyelmed nagy,
hát ne légy fukar, osztogass!

Részlet IV

Egy benzinkútnál álltak meg tankolni, és reggelizni, ugyanis a szállodát olyan hirtelen kellett elhagyni, hogy még étkezni se értek rá. Bernardi rendes szokásához híven most is újságolvasással kezdte a napot, és a másik kettő ilyenkor tudhatta, hogy addig hozzá se nyúl a reggelijéhez, amíg a „Belpolitika” rovatot ki nem olvassa. Az elárusító lánynál tehát megvette a legnagyobb méretű napilapot, és beletemetkezett.
Azaz, hogy mégse temetkezett bele annyira, mert pár órával ezelőtti felfedezése óta idegesítő gondolatok nyugtalanították. Most is összerezzent, valahányszor egy újabb autó érkezett, és kilesett az újság mögül, vajon nem szállnak e ki belőle gyanús alakok?
Ligeti Teofil, aki tudta, hogy milyen fontos a rendszeres és bőséges emésztés, eltűnt a vécén.
Jeremiás egyedül marad Angelóval, aki a tankot töltötte tele benzinnel. Angeló hátrasandított Jeremiásra, aki pár méterrel állt mögötte, mire ő megszólalt.
–  Az Úr méltatlan szolgája kiállta a próbát?

Részlet III

Ariosto ott állt a színpadon, mintha csak Thomas Mann regényéből lépett volna ki, ám most nem egy szegény fiút akart Cipollaként hipnotizálni, hogy azt tegye, amit ő akar, hanem az egész közönséget. A színpad is átváltozott erre a pár órára szószékké, és ő innen hirdette az Igét, amire mai napság nagyobb szükségük van az embereknek, mint a kenyérre, mert a lelkük nagyobb veszélyben van, mint a testük. Úgy játszott a lelkekkel, mint a nagy Mágus, a közönség akkor ujjongott, amikor ő akarta, és akkor sírt, bűneit bánva, amikor ő akarta.
– Igen, testvéreim, Örömhírt hoztam nektek, mert az Úr elküldte közénk vigasztalónak Jeremiást, hogy terjessze köztünk az Ő üzenetét, és bűnbánatra szólítsa fel a bűnösöket, megvigasztalja a szomorúakat, begyógyítsa a sebeket…
Szó mi szó, Ariosto mesterien értett az emberek manipulálásához, és úgy dirigálta a kultúrházban összegyűlt híveket, mint világhírű karmester a rábízott zenekart, hogy tökéletes hangokat csiholjon ki belőle. Mögötte a színpadon egy gospelkórus helyezkedett el, amelyik mindig a legjobb pillanatban kiáltotta: „HALLELUJA!”, mire a hívek felugráltak a székekről, és együtt kiáltották a kórussal kifulladásig, hogy „HALLELUJA! HALLELUJA! Dicsőség az Úrnak, amiért elküldte a prófétáját közénk!”. Akadtak köztük olyanok is, akiknek az arcára földöntúli átszellemültség ült ki, és látszott rajtuk, hogy ők már egy másik dimenzióban vannak.
– Bizony, mondom nektek, hogy már nemcsak Izrael érezheti magát kiválasztottnak, mert miköztünk is járnak próféták. Jeremiás az!
„HALLELUJA!”
…
Talán, hogy ne legyen annyira egyedül, még valaki megjelent az udvaron, aki a jelek szerint nem tartozott a szerzetesek közé. Bernardi gyorsan kitalálta, hogy ő lehet, aki az éjszakát a mellettük lévő szobában töltötte. Ugyanis, az éjszaka, mintha félálomban hallotta volna, hogy a folyosón mozgás támad, és a mellettük lévő szobába beköltözik valaki. Az idegen barátságosan rámosolyog. A fogkrém reklámokban vannak ilyen mosolyok, gondolta Bernardi, de azért szimpatikus a fickó.
–  Angelónak hívnak.
Válaszul Bernardi szintén udvariasan bemutatkozott, mire jött a meglepő válasz.
–  Tudom a nevét.
Tulajdonképpen még ideje se volt meglepődni, amikor az idegen folytatta.
–  Maga Jeremiást keresi.
–  Ismer engem?
Angelo bólintott.
–  Tulajdonképpen, én mindenkit ismerek. Ez a dolgom. A földön ma él pár milliárd ember, mi mindegyikről kartont vezetünk. Mennyivel könnyebb volt, mikor még csak száz millióan voltak. Arról nem is szólva, amikor elindultak Afrikából, mert akkor az emberiség összlétszáma pár ezer fő volt. Az Úr azt mondta, hogy szaporodjatok, és ahogy látom Önök ennek a parancsnak derekasan eleget tesznek.

Áldott Karácsonyt!

Eljött hát a Karácsony. Én az alábbi három verssel kívánok minden kedves olvasómnak áldott Karácsonyt:

Fagyos Karácsony,
itt minden változatlan.
Dermedt a lélek.


Szomorú Karácsony

Eljött hát a szent Karácsony,
látod, én már nem is fázom,
forralt borral köszöntsd az ünnepet,
és azt, aki ma megszületett!
Mert életre kél az, aki öntudatlan,
alamizsnáért koldul a sok éhes száj,
bezabál, aztán meg a hasa fáj.
Hát ne hagyd, hogy legyen vigasztalatlan!
A Te dolgod megváltani a világot,
ha eljön majd a nagypéntek,
vedd válladra a keresztet,
és tűrd, hogy megfeszítsenek!

Karácsonyi vers

Adj az embernek, hisz kér,

védd a gondtól, bajtól, hisz fél.

Utcasarkon áll a szeretet,

és nem kér mást, csak kenyeret.

Írt az ember egy nap levelet,

és nem kért mást, csak szeretetet

a fa alá.

Hogy vegye körül õt család.

Adj nekik, nem látod? Kérnek,

legyen kit szerethessenek.

Adj nekik, hogy adhassanak

világot a világosságnak.

Részlet II.

A vendégek nádból készült újságtartókon olvashatták az újságokat, a falakon pedig a dicső múltat megidéző képek voltak. Mikor egyszer, még a kezdeti időkben, az a megtiszteltetés is érte a Helvéciát, hogy az itt készült sütemények kerültek őfelsége, Ferenc József asztalára, mikor a boszniai hadgyakorlatból hazatértében a városba látogatott. Sőt, voltak olyan jól értesültek, akik azt is tudni vélték, hogy ő császári és királyi fölsége személyesen volt a kávéház vendége. Még azt a diszkrét szeparét is mutogatták, ahol Schratt Katalin társaságában eltöltött egy lopott félórácskát. Hja, kérem, ki mondta, hogy a marketing a legújabb kor találmánya? A Helvécia leleményes tulajdonosa kihasználta, hogy a császár a városba látogatott, és egy hatalmas kosarat küldött a császári rezidenciára, tele az itt készült finomságokkal. Állítólag, őfelsége tetszését elsősorban a Rákóczi túrós nyerte el, dacára annak is, hogy az egy rebellisről van elnevezve.
Bár a rosszmájú konkurencia azt terjesztette, hogy mindez szemenszedett kitaláció, a kávéház tulajdonosa lekenyerezte újságíró vendégeit, hogy ezt híreszteljék városszerte. Nemhogy a kávéházba nem tette be a lábát őfelsége, aki tudvalevően rendkívül puritán életet él, így a konkurencia, de még az ajándékkosár el se jutott a császár asztaláig, és tartalmát a személyzet fogyasztotta el. Különben is, mindenki tudja, hogy őfelsége kedvence a Rigó Jancsi, amit viszont ők készítenek a legjobban.
Ebből aztán hónapokig tartó pulparlé támadt. Mindkét fél felvonultatta a nehéztüzérséget, mindkét tábornak voltak hívei, mígnem egy szemfüles zsurnalista kiderítette, hogy őfelsége kedvenc édessége a sacher torta, amit tudvalevően Schratt Katalin készít a legjobban az egész Monarchiában, és ezzel pontot tett az ügy végére.
…
Így lett Vagina a komisszár szeretője, mert a férfi nem elégedett meg azzal, hogy fogdossa, hanem vele is hált. Bármennyire is undorodott ettől a részeg disznótól, aki „grófnyúzónak” nevezte magát. Azt mondta, hogy azelőtt az urak voltak a népnyúzók, most pedig ő a grófnyúzó, és jót röhögött a saját viccén.
Mikor részeg volt, azzal dicsekedett, hogy egyszer saját kezűleg nyúzott meg egy grófot, és őt megfenyegette, hogyha nem lesz hozzá elég kedves, vagy pedig rájön, hogy megcsalja, akkor az ő apja lesz a következő áldozata. Sírva esküdözött neki, hogy hűséges lesz, akár egy kutya, és mindent megtesz neki, amit csak kér tőle. Úgy reszketett, mint a nyárfalevél, amíg „grófnyúzó” el nem aludt. Az éjszaka közepén arra ébredt, hogy egy tócsa közepén fekszik. Sokáig törte a fejét, amíg rájött, hogy „grófnyúzó” részeg álmában bevizelt, és most az ő vizeletében fekszik.

Részlet

„Egy kisebb csoportosulásra lett figyelmes. Közelebb bukdácsolt, hátha valami jó kis balhéra van kilátás. A tömeg egy emelt hangon prédikáló férfit vett körül, miközben egy kiscsaj vallásos brosúrákat osztogatott. Pogány közelebb furakodott, az emberek mindenhol gondosan félrehúzódtak az útjából. Egy ideig elmélyülten hallgatta a prédikációt, majd önfeledten beletúrt az orrába, és üdvözült képpel halászta elő a megszáradt taknyot. Felemelt ujján, mint valami győzelmi jelvényt egyensúlyozva a taknyot elindult a férfi felé. A kiscsaj súgott valamit a férfinak, mire sietve összecsomagoltak, és úgy eltűntek, mintha sohase lettek volna ott. Rövidesen a tömeg is feloszlott, és pár perc múlva már csak ö dülöngélt a porondon.
…
- Hol vagyunk? – kérdezte Jeremiás.
- A világ tetején – mondta Angelo, és teátrálisan körbemutatott a látóhatáron. – Innen láthatod a teremtett világ szépségét. Hogy milyen jó munkát végzett a főnök, pedig az idő is szorította, mert csak hat napja volt.
Elégedetten nézett szét, mintha neki is része volt benne. Majd szavakkal is hozzátette.
- Bár sok munka van vele, hogy mindezt üzemben tartsuk, de ilyenkor látni, hogy megéri a fáradságot.
- Igen, láthatnám, ha nem lenne olyan köd, hogy az orrom hegyéig is alig látok.
- Igazán nem értelek titeket, embereket, folyton csak kukacoskodtok! – csattant fel az Angyal – Hát nincs neked fantáziád, hogy elképzeld a teremtett világ szépségét?”

Figyelem!

Újra itt van a december, és engem az a szerencse ért, hogy egy újabb könyvet helyezhetek olvasóim Karácsonyfája alá. A címe:

A PRÓFÉTA
avagy történet jelenidőben

Mint az alcím is jelzi, ezúttal nem történelmi regényről van szó, hanem a ma társadalma elé tartok görbe tükröt. A történetben felvonulnak a mai kor jellegzetes figurái: az ügyeskedő, a szélhámos, a balek, a szürkeeminenciás… no és a Miniszterelnök, a homo politicus mintapéldánya. Felhívnám azonban az olvasók figyelmét a regény első mondatára:
A szerző kijelenti, hogy műve fikció, és minden egyezés a valósággal aljas rágalom!

Kiáltvány

Követelem, a hülyeség alapvető emberi jogként való elismerését, mert enélkül minden más emberi jog csupán szemfényvesztés!

Szárnyalás

Ha a tested börtönbe zár, szárnyaljon a lelked!