A délelőtt azzal telt, hogy bezárkózott a lakásba, a függönyök segítségével éjszakai sötétséget csinált, és elhatározta, hogy most aztán versenyt alszik, és négy óra alatt megpróbál nyolc órai alváshiányt pótolni. Alig hunyta azonban le a szemét, amikor az ablaka alatt megszólalt egy légkalapács, és ő úgy érezte, hogy mindenegyes idegszála külön fáj. Egy darabig még megpróbált reménytelen küzdelmet vívni az álomért, de végül is a légkalapács makacsabbnak bizonyult, és ő feladta a hibavaló küzdelmet.
Széthúzta a függönyt, és csak most látta meg, hogy kint sétára hívogatóan süt a nap, neki pedig jelenlegi állapotában egy frissítő sétára van szüksége. Tíz perc alatt úgy-ahogy rendbe hozta magát, hogy ne fakadjanak sírva a kisgyerekek, akik meglátják, hogy a vasorrú bába jön velük szembe.
Az első útjába eső kávéházba betért, és leült egy utcára kitett asztalhoz. A pincérfiútól rendelt egy méregerős feketét, és mikor kihozta, csak úgy, minden nélkül felhajtotta, hogy így is fokozza a kávé hatását, ami nem is maradt el. Úgy érezte, hogy hirtelen szárnyai nőttek, és egyszerre három napig is képes volna ébren maradni.
Hiába, gondolta Lucia, aki a kávégép löttyéhez van szokva, arra így hat, ha egyszer igazi kávét iszik. Most azonban, hogy felébredt, megéhezett. Szerencsére, felfedezte, hogy az utca túloldalán egy péküzlet van, ahonnan az emberek péksüteményt majszolva jöttek ki, nagy zacskókkal a hónuk alatt. Hirtelen elhatározással felállt az asztaltól. Átment az úttesten, majd belépett az üzletbe.
A pult mögött széles vállú, bajszos férfi állt, ugyanabban a ruhában, amiben hajnalban a kenyeret és a péksüteményt készítette. Lucia rábökött egy halom pogácsára, hogy abból kér, mire a férfi hat darabot tett egy zacskóba, és átnyújtotta.
Lucia az üzletből kilépve úgy döntött, hogy nem megy vissza a kávéházba, hanem elindul a járdán az orra után, aztán csak lesz valami.
Xxx
Az a valami meg is történt, mert az utca egy térbe torkollott, ami minden turistacsoport elsőszámú célpontja volt, mert a tér körül csupa impozáns műemlék épület állt, amit az idegenvezetők büszkén mutogattak a turistáknak, mint a legfőbb bizonyítékát annak, hogy mi kérem mindig is a művelt nyugathoz tartoztunk. Nem barbár ázsiaiak voltunk, ahogy tőlünk nyugatra tartották.
Itt volt a Zeneakadémia, ami szecessziós stílusban épült, és turisták fényképeztek, vagy egyszerűen ültek az elé kirakott padokon, és hallgatták a szökőkút csobogását. Lucia nézte az épületet, aztán eszébe villant egy információ a tegnapi sajtótájékoztatóról, hogy Tavasz Friderika a Zeneakadémia hallgatója volt. Elhatározta, hogy bemegy a Zeneakadémiára, és érdeklődik Tavasz Friderika felől, hogy a délelőttje mégse vesszen kárba.
Xxx
Tapasztalatból tudta, hogy bármilyen épületbe akar bejutni, az első, akivel meg kell küzdenie, az a portás, akik legalább olyan félelmetesnek igyekeztek látszani, mint az alvilág kapuját őrző Cerberosz. Roppant fontosságot tulajdonítanak maguknak, mert amint egyikük kioktatta Luciát: „ők képviselik az első védelmi vonalat”. Hogy minek az első védelmi vonalát, azt már nem árulta el.
Neki azonban volt egy titkos fegyvere, aminek még a portások előtt is respektje volt, mégpedig az újságíró igazolvány. Ezzel a pszichológiai fegyverrel Lucia gyakran élt, és most is be szándékozott vetni.
A portás épphogy csak felpillantott az újságból, amikor megmondta a nevét, de ő remek ütemérzékkel pont ekkor villantotta föl az igazolványát. Szerencséje is volt, mert épp egy újságírót vártak, aki a rektorral készített volna riportot az Akadémia fennállásának kerek évfordulóján. Lucia persze nem világosította fel a portást, hogy ez az újságíró nem ő. Ha már a véletlen így a kezére játszott, bűn volna nem megragadni az alkalmat.
Így aztán az első „védvonalon” túljutott. Az előcsarnokban megcsodálta az ország legnagyobb zeneszerzőjének a bronzszobrát. A szobor nadrágjának az eleje különösen fényes volt. Lucia ismerte azt a pajzán babonát, ami arról szólt, hogyha a szerelmespárok hölgytagjai végigsimítják ott a szobrot, akkor az ő szerelmi életük is olyan változatos lesz, mint a szobor modelljéé. Ugyanis, a zeneszerzőről az a hír járta, hogy rajongói közt feltűnően sok volt a hölgy, és azok, akik a tanítványai lettek, csakhamar szerelmi viszonyba is keveredtek vele.
Állítólag, a szobor eredetileg az Akadémia előtt állt, de miután egy csalódott szerelmes bosszúból elrabolta a szobrot, az Akadémia vezetése úgy döntött, hogy jobb nem kockáztatni, és az épületen belül helyezte el.
A portás most nem figyelt oda, és Lucia gyorsan végigsimította a szobor nadrágjának az elejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése