Nagyon is jól ismerte ő ezt a mechanizmust. Hogyan némulnak meg a politikus társak, és csak szűkszavú közleményeket adnak ki a sajtóirodák, ha a mundér becsületét kell védeni, és egy olyan szennyest kell elleplezni, ami rájuk is rossz fényt vethet.
Ilyenkor az történik, hogy először az újságírót keresik meg, aki a terhelő információ birtokában van, és próbálják rávenni, hogy ne hozza nyilvánosságra. Ezért még anyagi áldozatokra is hajlandók, mondja a közvetítő, aki rendszerint egy ismeretlen számról hívja fel az újságírót. Általában egy hatjegyű számot mond, amiről úgy gondolja, hogy visszautasíthatatlan.
Ám, ha az újságíró mégis van olyan karakán, és elküldi a közvetítőt a megbízójával együtt a francba, akkor jön a keményebb fellépés.
Úgymint: a főszerkesztő az irodájába rendeli, és vérmérsékletétől függően, ordítva vagy normális, emberi hangnemben közli vele, hogy épp az imént hívta fel az egyik tulajdonos képviselője, és közölte vele, hogy az egyik beosztottjának olyan információk vannak a birtokában, amelyek, ha napvilágot látnának, az komoly károkat okozna a megbízójának. Továbbá, azt is közölte vele, hogy amennyiben szeretne továbbra is főszerkesztő maradni, úgy fékezze meg ügybuzgó munkatársát, és gondoskodjon róla, hogy az a bizonyos információ továbbra is titokban maradjon.
Namármost, neki fogalma sincs róla, hogy miről van szó, de igenis félti a seggét, és semmi kedve új állás után nézni, és reméli, neki se. Úgyhogy, bármi is az a titok, maradjon továbbra is titok!
…
Lucia jót kuncogott magában, hogy mi történne, ha a politikustársak megsejtenék, hogy miféle felvételeket őriz a telefonja. Ugyanakkor, csöppnyi hajlam se volt benne az öngyilkosságra, ezért a memória kártya biztos helyen volt.
Folytatta a lapszemlét, és visszalapozott az újság elejére, ahol természetesen a kampány volt a fő téma, minden más csak mellékes, és ő a miniszterelnök majdnem egy egész oldalt elfoglaló képével nézett farkasszemet. A miniszterelnök bizakodva nézett a kamerába, és a képaláírás szerint:
„Semmi okom sincs félni.”
Szó mi szó, megvolt minden oka a bizakodásra, mert a népszerűségi indexe magasan a többiek fölé emelte. Ezt pedig annak köszönhette, hogy a vetélytársai tehetetlen vénembereknek tűntek mellette. Pedig ő se volt fiatal, jócskán elmúlt már ötven, csakhogy ebből letagadhatott volna vagy tizenöt évet. Elmondása szerint ezt a sportnak köszönhette, mert nem volt olyan utcai futóverseny, amiről hiányzott volna.
Mi tagadás, sármos férfi volt, és hogy ezt nemcsak Lucia gondolta így, mutatta az is, hogy a nők körében volt a legnépszerűbb. Bár családja volt, de azért kisebb kalandjai is voltak, amit a felesége a jelek szerint elnézett neki – és ami a lényeg, semmit se ártott a gondoskodó családapáról kialakított képen. Egyszer egy kiöregedett rock sztár azzal dicsekedett előtte, hogy ő már ezer nővel bújt ágyba életében, mire azok, akik szintén a társaságban voltak, később elmondták, hogy a miniszterelnök semmit nem válaszolt, csak sokat sejtetően mosolygott.
Az életrajzában az állt, hogy Párizsban járt egyetemre, aztán a pénzügyminisztériumban dolgozott. Szakmai tekintélyét akkor alapozta meg, amikor három évig volt az Európai Központi Bank alelnöke. Az emberek azt feltételezték, hogy politikai funkciót bármelyik hülye kaphat, elég csak jól helyezkedni. De ha alkalmasnak találnak egy bank vezetésére, akkor az már bizonyos szakmai elismerést is jelent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése