Szonáta a zöld házban IV.

Hullának érezte magát, amikor végre hazaért, de a forró fürdőről szó se lehetett, hisz már így is a szerkesztőségi ülésen kellet volna lennie. Egy telefon a főszerkesztő titkárnőjének, és valamit kitalálni, hogy  miért fogunk késni
„hajnalban rángattak el egy gyilkosság helyszínére, miután egész éjjel az informátorra vártam, most pedig közvetlenül az emberré válás előtti létben leledzem”
 majd egy frissítő zuhany, és ha még utána is csak kóválygunk az álmosságtól, hát egy rövid szundi. A vekkert persze felhúzni, ami könyörtelen itéletvégrehajtó, és akkor ver fel, mikor a legédesebb álmunk jönne.
A kávé már csak a szerkesztőségben jöhet, egy ízetlen lötty az automatából, de legalább a koffeint nem spórolták belőle ki. Aztán a főszerkesztő-helyettes acsarkodó feje úszik be a képbe, aki azt kéri tőled számon, hogy mért hiányoztál a szerkesztőségi ülésről. Tudod, hogy régóta szeretne veled ágyba bújni, és az utóbbi időben egyre nyűgösebb, hogy folyton leszereled a próbálkozásait. Legutóbb, egy szerkesztőségi bulin nyomult rád, és te kínodban rámásztál az egyik kollégádra, aki közismerten a férfiakat részesíti előnyben, és láthatóan nem tudta mire vélni a helyzetet. Egy óvatlan pillanatban aztán elmondtad neki szorult helyzetedet, és ő volt olyan jó fej, hogy kimenekített ebből a kínos szituációból. Mert nyíltan sose utasítanád vissza, mivel nem vagy szuicid alkat, azonkívül pedig óvni kell a férfiak mimóza lelkét.
A délelőtt hátralevő részében még megírod a holnapi lapba kerülő anyagot, ami mindennapi rutinnak számít, fő munkádnak a hírek beszerzését, és a kapcsolataid ápolását tartod. Ugyanis, ezt a társadalmat a kapcsolatok és a mutyizás tartotta életben. Ma én teszek neked szívességet, holnap te jössz nekem egy szívességgel. Ezért aztán Lucia az eddigi pályafutása során legalább annyi információt hallgatott el, mint amennyit megírt. Azzal vigasztalta magát, hogy legalább a Visszaemlékezései tuti éllovas lesz a bestseller listákon.
Megcsörrent a mobiltelefon, és a hajnali gyilkosságról számoltak be. A hivatalos szöveget majd e-mailben kapja meg. Ja, és tíz perc múlva sajtótájékoztató.
Az ebédről megint lecsúszott. Azok persze, akik ilyen lehetetlen időpontokra teszik a sajtótájékoztatókat, mindig megebédelnek. Volt már ő sajtótájékoztatón éjfélkor is, amikor a jelenlévők fele bóbiskolt. Aztán persze rájött ennek is a trükkjére. Az újságírók ilyenkor kevésbé harciasak, kevésbé tesznek fel kényes kérdéseket. Egy gyomorsav-túltengéses újságíró ilyenkor már az ebédre gondol, és nem arra, hogy milyen keresztkérdésekkel keseríthetné meg az illetékesek életét. Lehet, hogy ezt is tanítani kéne az újságíró-iskolán?