Ő azonban nem vett részt a tivornyában, és bizonyára azt is mértékletességének köszönheti, hogy a sokadalomban felfedezte Contessát. A lakoma a végéhez közeledvén a vendégek már mámorukban fetrengtek mindenfelé. Volt, akinek annyi ereje se volt, hogy megmozduljon, és ott helyben könnyített magán. Csak ő állt ott az egyik oszlopnak dőlve, és lerítt róla, hogy unatkozik. A ruhája tépett volt, jelezve, hogy valamelyik részeg vendég erőszakoskodott vele. Szőke haja szabadon omlott a vállára, és olyan volt, mint egy jelenés, ami előtt a templomokban az öregasszonyok imádkoznak. Hozzá lépett, és megszólította.
- Mint házigazda, sértésnek is vehetném, hogy ennyire látványosan unatkozik az egyik vendégem
Contessa ráemelte a tekintetét.
- Mit csináljak, ha a bort nem szeretem, és körülöttem már mindenki lerészegedett.
- Akkor a vendéglátó feladata, hogy a vendégét elszórakoztassa. Jelen pillanatban ennél kellemesebb foglalatosságot el se tudok képzelni.
A másik várakozva nézett rá.
- A villához tartozik egy álomszép park is, ahol ilyenkor reggel a legkellemesebb sétálni. Én ott szoktam magamat felfrissíteni, ha az álom luxusát éppen nem engedhetem meg magamnak, amíg a vendégeim kialusszák mámorukat, és folytatják a mulatságot.
Contessa felfújta az arcát, mint aki az ajánlatot fontolgatja, majd végül megszólalt.
- Egyedül nincs kedvem sétálni.
- Én viszont nem is azért tettem az ajánlatot, hogy egyedül engedjem el ennek a lakomának a legbájosabb hölgyét, hanem, hogy felajánljam, csatlakozzon hozzám, ha úgy tartja kedve.
- Hűha, te aztán mestere vagy a szófacsarásnak.
Luciferno a legkecsesebb meghajlásával válaszolt.
- Csak remélni merem, hogy azért maestro Petrarca szonettjeiből rám is ragadt valami.
- Én viszont nem vagyok Laura.
- A múzsák is tizenhárman voltak.
Contessa nem válaszolt, csak szó nélkül belékarolt, jelezve, hogy mehetnek. Luciferno maga se tudta volna megmagyarázni, hogy miért jött hirtelen zavarba, de a másik testének a közelsége olyan hatást tett rá, mint kevés nőé előtte. Pedig tudta, hogy Contessa ölelésének a gyönyörében könnyű részesedni, de az ő testén most mégis borzongás futott végig, ahogy a vékony szöveten keresztül megérezte a tökéletes domborulatokat.
Remélte, hogy a másik nem vette észre a hatást, amit gyakorolt rá, mert tudta, hogy a nők előszeretettel használják ezt ki. Megbabonázzák a mit sem sejtő férfit, aztán azt csinálnak vele, amit akarnak.
…
A lány épp egy szőlőszemet tett a szájába, amikor megszólította.
- Mit szól vendégem a lakoma témájához?
Luciferno megpróbált fesztelenül beszélgetni, mintha a másik semmiféle hatással nem volna rá. Mindössze egy vendég, akit házigazdai kötelessége szóval tartani. Contessa belement a játékba.
- Talán igazuk van a filozófusoknak, és létezik szferikus szerelem. Kár, hogy én eddig csak azzal a mocskos földi szerelemmel ismerkedtem meg, és a férfiak eddig csak a testemmel akartak szerelmeskedni, ahelyett, hogy a lelkembe szerettek volna bele.
Csípős válasz volt, amit Luciferno nem várt volna a lánytól, és ezt ő is tudta, mert folytatta.
- Fogadok, te is csak a buta szőkét láttad bennem, akit könnyű lesz megdugni. Nem ítéllek el, hiszen a férfiak mind ezt látják bennem, és mert ezt látják, hát ez is vagyok.
Luciferno elszégyellte magát, hisz Contessa az ő gondolatait is leírta. Azonkívül, haragudott is magára, mert ilyen könnyű a gondolataiban olvasni, ki vannak írva a homlokára. Contessa folytatta a megkezdett monológot.
- A látszat, barátom, nagyúr, mert mi hajlamosak vagyunk azok lenni, akinek mások látnak minket. Ha bölcsnek látnak minket, akkor bölcsek leszünk, ha ostobának látnak minket, akkor ostobák leszünk, ha csúnyának látnak minket, akkor csúnyák leszünk, ha szépnek látnak minket, akkor szépek leszünk, és ha cédának, akkor cédák leszünk… Nem tudod, hogy honnan tettem szert ezekre a bölcsességekre? Az ügyfeleim között sok a filozófus. Én kedves vagyok hozzájuk, ők pedig cserében tanítanak engem.
Contessa befejezte a monológot, rámosolygott Lucifernóra, és kinyújtotta feléje a kezét, és magához húzta. Luciferno a lány keblére hajtotta a fejét.
