Szonáta a zöld házban

A KRISTÁLYSZÍV a város legsötétebb helye volt, tehát a legjobb hely egy bűnügyi tudósító számára, aki abból él, hogy könyékig turkál a mocsokban, miként András a környék közismert, de nem annyira közkedvelt figurája a mások hulladékában, mikor hajnalonta, mielőtt a szemetesek megjelennek, gondosan végigkutatja az utca összes kukáját, hátha talál bennük valamit, amivel túlélhetne egy újabb napot. Lucia is gyakran találkozott vele, amikor cipővel a kezében taxira vadászott, amit azonban a szemfülesebb vendégek már elhalásztak előle, akik szintén kitartottak a záróráig. Ilyenkor odaintett a torzonborz férfinak, akit már emberemlékezet óta nem érintett olló és penge. Ennek megfelelően pedig úgy nézett ki, mintha egy tankönyv lapjairól lépett volna le, amiből a diákok az ősemberről tanultak.
Szóval, a KRISTÁLYSZÍV is egy ilyen kuka volt, amiben könyékig turkálhatott a mocsokban, persze csak jelképesen. De azért az ember itt is pont olyan mocskosnak érezhette magát, mintha igazi kukában turkált volna. Az alvilág legalja fordult meg itt, stricik, narkódílerek, bérgyilkosok, embercsempészek, besúgók, és Dante pokla ehhez képest egy osztályon felüli luxushotel volt, ahol a szentek töltik a szabadságukat, mikor éppen kimenőjük van a mennyországból. Az ember itt mindent beszerezhetett, tizenkét éves kislányoktól a legújabb fejlesztésű high-tech harckocsiig. Itt a rendőrök is biztosra mehettek, és ha sikerélményre volt szükségük csak rendeztek egy razziát, és biztosan begyűjtöttek néhány körözött nehézfiút.
Lucia fellélegzett, amikor hajnali négykor végre kilépett a bár ajtaján. Úgy érezte, hogy a feje egy abroncsba van szorítva, és az abroncs mindjárt szétpattan, és az ő koponyájának a szilánkjait is a helyszínelők szedegethetik össze, mint azét a maffiózóét, akit alig egy hete abban a pillanatban lőtt szitává egy bérgyilkos, amikor az épületből kilépett. Ebben a pillanatban nem volt semmi kívánatosabb a számára, mint egy nagy kád tele forró vízzel, ami még a bőrét is leégeti, és ő mind az 56 kilójával szétfolyik a kádban. Csodák csodájára, még intenie se kellett, és máris a járdához gördült egy ismerős taxi. Sarív vigyorgó fejjel készségeskedett ki, és nyitotta ki a hátsó ajtót, Lucia pedig becsusszant az ülésre.
Mohamed joggal nevezhette volna magát a KRISTÁLYSZÍV hivatalos taxisának, állandóan a droszton lebzselt, fuvarra várva, és Luciának szinte bérlete volt a taxijára. Kért is volna tőle valami árengedményt, de Sarívval lehetetlen volt kommunikálni, ugyanis hiányzott hozzá az egyik alapvető szerve, a nyelve. Sarív Srí Lankából menekült el a családjával, ahol a gerillák kitépték a nyélvét, miután alaposan megkínozták. Állítólag, a körmeit egyenként tépkedték ki. Sarív boldog boldogtalannak elmutogatta, hogy pontosan hogyan is történt minden, és hogy ő örömmel beszélt volna, csakhogy semmit se tudott. Sarív mindezek tetejébe még süket is volt, úgyhogy tökéletesen megfelelt erre a bizalmi állásra.
Mikor beszállt a taxiba, Sarív automatikusan átállította az URH-t a rendőrségi frekvenciára, ismerte minden kuncsaftjának az igényét. Lucia nekidöntötte a fejét a fejtámlának, és megpróbált relaxálni, ami nem nagyon akart sikerülni. Túl sok minden történt vele napközben ahhoz, hogy most egy gombnyomásra ki tudjon kapcsolni. A napja egy rendőrségi akcióval kezdődött, a kommandósok egy kábítószerkereskedő bandát kapcsoltak le. Ilyen akcióknál a rendőrök nem örülnek egy civil jelenlétének, dehát neki meg azért vannak jól fizetett informátorai, hogy mindig idejébe megkapja a fülest. Aztán volt egy bankrablása. Semmi különös nem lenne benne, hiszen minden héten több bankrablás is történik, de ez a bankrabló már évek óta szívatja a rendőröket. A rendőrség számára már kezd kínossá válni az ügy, hiszen a bankrabló szemmelláthatóan már velük szórakozik. Azonban ő már tudja, hogy a rendőrök milyen közel vannak a megoldáshoz, gyűlnek az információk, még egy-két akció, és a bankrabló kezén kattan a bilincs.
Este aztán a KRISTÁLYSZÍVBEN volt megbeszélt találkája az egyik informátorával, aki egy képviselőről mondott volna pár zaftos pletykát, fotókkal alátámasztva, de a gazember átvágta, és nem jött el…
Hirtelen, mintha rugó lökte volna előre, átnyúlt az anyósülésen, és felhangosította a rádiót, majd sietve előhalászta a noteszt, ráfirkantotta a címet, és Sarív orra alá nyomta. Sarív bólintott, és ugyanazzal a mozdulattal a kocsit pördült egyet saját tengelye körül. Átszáguldottak a városon. Szerencsére még nem indult meg a forgalom, mivelhogy Sarív nagyvonalúan eltekintett a lámpák jelzéseitől, és abban a pár emberben meghűlt a vér, akik tanúi voltak ennek a hajnali ámokfutásnak.
Egy múlt század eleji bérkaszarnya előtt állt meg a kocsi, és Lucia jelezte Sarívnak, hogy várja meg, és ő bólintott.