„- Hogy van a feleséged? – Tavaly váltunk el. – Sajnálom.”
…után rögtön a lényegre tért, és előadta Ervinnek a kérését. Ő sokáig hallgatott, mialatt Lucia élvezhette a telefonba beszűrődő zenét. Mikor végül megszólalt, a hangjában némi nehezteléssel, azt mondta, hogy remélte, hogy másért hívta fel. Lucia azonban résen volt, és azt mondta, hogy esetleg majd máskor, most azonban nagy munkában van. Sürgősen meg kell találnia egy embert, amihez nem talált megfelelőbb módot, mint a Belügyminisztérium lakcím nyilvántartóját. Mire Ervin nagy sóhajtva megadta az ügyeletes számát, aki a Belügyminisztérium valamennyi adatbázisához rendelkezik hozzáférési jogosultsággal.
…
Öt percen belül tudta Justin Dupin lakcímét. Az ügyeletes nem akadékoskodott, mivel Ervin előtte felhívta, és a figyelmébe ajánlotta, mint nagyon kedves ismerősét, akiben tökéletesen megbízhat.
Lucia fellélegzett, mikor végül az előtte fekvő noteszbe az ő ákombákom betűivel felírta Justin Dupin címét. Első pillantásra valahogy ismerősnek tűnt neki a cím, és hogy meggyőződjön, hogy jól írta le, visszaolvasta a telefonba. A cím jó volt.
Aztán hirtelen megvilágosult, hogy az elmúlt éjszaka járt ebben a lakóparkban. Igen, itt lakik Lilly is. Hogy micsoda véletlenek vannak!
…
Az ingatlancéget hívta, amelyik a lakópark lakásainak a kiadásával foglalkozott. Először a cég telefonját hívta, de senki se jelentkezett. Így, az éjszaka közepén az lett volna különös, ha még bent lenne valaki. Aztán az ügyvezető számát hívta.
Most is szüksége volt a kitartására, de végül egy álmos női hang szólt bele a telefonba. Lucia ma már olyan jól belejött a hazugságokba, hogy úgy döntött, ezúttal előadja az elkényeztetett milliomos csemete meséjét, aki most szakított a pasijával, és egy percig se hajlandó tovább egy levegőt szívni azzal a mocsokkal, úgyhogy sürgősen új lakás kell neki. Pénz nem számít, mert úgyis az a szemétláda fizet mindent. Legalább jól megcsapolja a bankszámláját.
- Már ki is néztem egy cuki lakást. Direkt a város túlsó felén, hogy minél messzebb legyek attól a rohadéktól.
A hitelesség kedvéért még egy hisztit is kivágott, mire az álmos női hang megígérte, hogy reggel az lesz az első dolga, hogy elintézi az ő ügyét.
…
Lucia már ott volt a földalatti garázsban, amikor az Audi begördült, és az ingatlanos csaj kiszállt az autóból. Körülbelül egy korosztály lehettek, és Lucia némi kárörömmel állapította meg, hogy a szeme körül már ráncosodik.
Ahogy kezet fogtak, mintha egy férfi fogta volna meg a kezét, határozott volt és erőszakos. Lucia reggel a legkihívóbb ruháját vette fel, hogy hitelesebben tudja előadni az elkényeztetett cicababa szerepét.
Minden teketória nélkül szájon csókolta az ingatlanos csajt, amin ő meglepődött, és egy pillanatra megfagyott a levegő. Úgyhogy Lucia megrémült, hogy túljátszotta a szerepét, de a másik zavartan felnevetett, és ezzel helyrebillent minden.
Lucia rákezdett, azon a nyafka, affektáló hangon, amin a telefonon beszélt a nővel, hogy azért rendelte ide, mert ebben a házban van az a lakás, amit ő kinézett magának. Az ingatlanos csaj megvárta, amíg befejezi a monológját, majd vett egy nagy lélegzetet.
- Az a helyzet, hogy az a lakás, amit kinézett magának, foglalt, de felajánlhatnék egy másik, ugyanilyen lakást.
Lucia határozottan megrázta a fejét, hogy ő ragaszkodik ahhoz a lakáshoz, merthogy az olyan „cuki”. Az ingatlanos csaj először észérvekkel próbálta őt meggyőzni, és elmagyarázni, hogy az a lakás is olyan „cuki”, amit ő ajánl neki, mint az a másik. Lucia azonban makacsul rázta a fejét, mint a durcás kisgyerek, aki megköti magát, szüleinek a legnagyobb örömére. Majd meg lelkesedni kezdett.
- Úgy tudom, ebben a házban lakik az az édi Justin Dupin, a Zene Hercege. Bevallom, csak egy szavába kerülne, és már ezerrel terpesztenék.
Olyan hitelesen játszotta a szerepét, hogy az ingatlanos csajnak már tikkelt a szeme idegességében. Mikor végre megcsörrent a telefonja, mielőtt még Luciának esett volna, hogy szálanként tépje ki a haját.
Elnézést kért, és hallótávolságon kívülre vonult, ahol rövid telefonbeszélgetést bonyolított le. Mikor visszament, láthatóan megvolt zavarodva.
- Szerencséje van. Most értesített a kollégám, hogy a lakás, amit kinézett magának, megürült. Tegnap, hirtelen kiköltöztek belőle.
…
Bármennyire is ügyesen titkolta, azért Lucia is meglepődött ezen az új fejleményen. A gyilkosság másnapján váratlanul kiköltözik a lakásából? Ez vajon mit jelent?
- Elnézést, de az előző lakó annyira váratlanul költözött el, hogy még a bútorait se tudta elvinni. Pár napon belül azonban ez is megtörténik – szabadkozott az ingatlanos csaj, miközben körbevezette a lakásban
Lucia ezt csöppet se bánta, hisz pont azért akarta Justin Dupin lakását látni, hogy körülnézzen benne. Egy kirámolt lakásban pedig nem sok látnivaló van, a puszta falakon kívül.
Justin Dupin lakása egyterű, stúdiólakás volt, ahol a különböző helyiségek bútorral voltak leválasztva. A bel tér magassága lehetővé tette, hogy galéria is legyen, ahova egy létrán lehetett felmászni, és hálószobaként szolgált. A lakást egy hatalmas versenyzongora uralta. Lucia a zongorához sietett, és pár billentyűt lenyomott, mire különböző hangok szólaltak meg. Az ingatlanos szólalt meg a háta mögött.
- Holnapra a zongora se lesz itt.
Lucia megfordult, és a lehető legelbűvölőbb mosolyát villantotta a másikra.
- Nem kell sietniük, ugyanis az éjszaka kibékültünk az én drágámmal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése