A holttestet egy kavicsbányában találta meg egy kisfiú, aki arra sétáltatta a kutyáját. A kavicsbánya a város szélén volt, és kísértetiesen holdbéli táj volt. A környék se nézett ki sokkal jobban. Körülbelül száz méterre lerobbant családi házak voltak, a másik felén pedig már a várost körülölelő autópálya húzódott.
A gyilkosság helyszínét a rendőrök sárga szalagokkal zárták el, a kordonon belül pedig a helyszínelők dolgoztak. Lucia felmutatta sajtóigazolványát a posztoló rendőrnek, aki egy pillantást vetett rá, majd intett, hogy menjen tovább. A lezárt területen kívül bámészkodók ácsorogtak. Egy zokogó kisfiút a szülei nyugtatgattak. Pár méterre tőlük egy kutya rángatta a pórázt, amit egy rendőr tartott.
Egyenesen a hélyszínelő csoport vezetőjéhez ment, akitől nem messze feküdt a letakart hulla. A férfi egy zsebkendővel törölgette a kezét.
- Két napja esett, a nyomok jó részét elmosta az eső.
- Egész pontosan, mi történt?
- Egész pontosan? A szerencsétlent agyonverték. Nuncsakut használtak, és nem sok maradt az arcából. Még jó, hogy volt egy jellegzetes forradás a bal mellbimbó felett, amiből az orvos azonosítani tudta, ugyanis, évekkel ezelőtt a paciense volt. No, nem, mint hulla, hanem a börtönkórházban, ahol a doki akkor dolgozott. Hogy milyen véletlenek vannak…
A hadnagy látásból ismerte Luciát, ezért is volt ilyen beszédes.
- Megnézhetném?
- Ebédelt már?
- Igen, de hogy jön ez ide?
- Mert akkor lebeszélném.
Lucia egy pillanatig habozott, hogy megfogadja a hadnagy tanácsát, de aztán mégis győzött a makacssága.
- Én mégis szeretném megnézni.
A nyomozó megvonta a vállát, és intett a rendőrnek, aki felhajtotta a papírt. Luciának elég volt egy pillantás, hogy megszabaduljon az ebédjétől. Hiába járt egykor boncolásokra, biztosra vette, hogy erre a látványra nem készülhetett volna fel.
- Én figyelmeztettem. Ismerőse?
Lucia bólintott.
- Egy korrupciós ügyben volt az informátorom. Tegnap lett volna találkozónk. Azt mondta, bizonyítékokat fog átadni.
- Nem csoda, hogy nem ment el. Az orvos szerint már három napja fekszik itt.
Xxx
Amint belépett a lakásba, gondosan eltorlaszolta a bejáratot. Nem akart úgy járni, mint a tegnap éjszakai hívatlan látogatóval. Még most is kiverte a veríték, ha arra gondolt, hogy miközben ő egyszál semmiben aludt a fotelben egy idegen férfi járkált a lakásában. Nem, nem az erkölcsét féltette. Különben is, amilyen az ő szexuális élete az utóbbi időben, hát az holtbiztos, hogy egy kis nemi erőszak csak feldobná. Az a gondolat volt a számára elviselhetetlen, amire mindig kényes volt, hogy valaki teljesen ismeretlenül meglesheti a legtitkosabb dolgait is. Ez a látogatás arra volt jó, hogy felerősítse paranoiáját, ami az ő munkájában amúgy is szakmai ártalomnak számított.
Miután végzett a biztonsági teendőkkel, kiment a konyhába, és a hűtőből kivett egy sört. Leült az asztalhoz, és percekig csak ült ott, gondolattalanul, mert már gondolkozni se volt ereje. Csak bámult maga elé, de nem látott semmit, és olyan volt az egész, mint valami testen kívüli élmény. Tisztán látta a konyhát, de valahonnan felülről, és saját magát is.
Aztán kisurrant a konyhából, át a városon, egy házig, ami valamiért olyan ismerősnek tűnt, de most nem ért rá ezen gondolkozni, mert máris suhant fel a lépcsőn. A lépcsőház kisértetiesen kihalt volt, és ő kisuhant egy körfolyosóra. Sötét ablakok előtt suhant el, aztán megállt egy kivilágított ablaknál. Ott lebegett az ablak előtt, és benézett. Bent egy férfi kutatott, mintha betörő lett volna, és széthajigálta a holmikat. De mégse. Minthacsak direkt csinálta volna, és minél nagyobb rendetlenséget akarna. A férfin kesztyű volt, és úgy tűnt, hogy nem fejetlenül végzi a dolgát, hanem lenne benne bizonyos módszeresség. Mintha keresne valamit, és mikor megtalálta azt a bizonyos holmit, zsebrevágta. Átment a másik szobába, ahol egy lány feküdt vértócsában, majd kilépett a lakás ajtaján. Sajnos nem látta az arcát, mikor elhaladt mellette, mert a haja az arcába lógott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése