Az ajtót nem látja, mivel háttal ül neki, és az ablakon is el van húzva a sötétítő függöny. Nyöszörögni kezd, mire a háta mögött léptek koppantak. A szeme sarkában egy alak tűnik fel, és eléje kerül.
- Látod, kislány, én figyelmeztettelek. Most majd bántanom kell téged.
Lucia megborzongott, mivel a hang ismerős volt arról a bizonyos éjszakáról. Meglepődve fedezte fel, hogy a másik arcán őszinte sajnálkozást lát, mintha csöppet se volna az ínyére, amit most csinálnia kell. Szeretett volna valamit mondani, de csak nyöszörgés lett a vége.
- Inkább ne is erőlködjön, mert a szalagot úgyse vehetem le, amíg utasítást nem kapok rá.
Ebben a pillanatban, háta mögött nyílt az ajtó, és az ő székét erős karok emelték a magasba, és megfordították. A meglepetéstől felkiáltott, ahogy annak a műtermi mosolynak a tulajdonosát megpillantotta, aki mind a 64 fogát rávillantotta. A másik kedélyesen felnevetett. Odalépett a székéhez, és letépte a szikszalagot a szájáról. Lucia a fájdalomtól felkiáltott.
- Higgye el, kisasszony, nem szívesen okoztam fájdalmat, de engem senki se vádoljon, hogy az ellenfeleimet elhallgattatom – szabadkozott P.
…
- Bizony, én se gondoltam, akár még egy hónappal ezelőtt se, hogy ilyen kellemetlen körülmények közt leszünk kénytelenek találkozni. Higgye el, becsülöm a kitartását, de hát most az én bőrömről van szó. Pár nap múlva én leszek ennek az országnak a miniszterelnöke, és ebben csak maga akadályozhat meg.
Lucia értetlenül nézett a másikra, aki, mintha csak most kapott volna észbe, hogy magyarázattal tartozik.
- Justin Dupin a fiam.
Úgy érezte, hogy a fejében egy villanyégő gyullad ki, és megvilágítja azokat a részleteket is, amelyek eddig homályosak voltak. P zavartalanul folytatta.
- Igen, az én szerencsétlen sorsú gyermekem. De hát, tudjuk, hogy a művészek élete ritkán kívánkozik a vígjátéki színpadra, és sajnos az ő élete is ezt igazolja. Pedig, nyugodtan nevezhetjük őt szerelemgyereknek, hiszen egy nagy szerelemből született. Párizsban, a szerelem fővárosában, ahol egy szépreményű, ifjú bankár Kelet-Európából, aki egy titkos küldöttségnek a tagja, amelyik titkos tárgyalásokat folytat a Világbankkal. De hát ez már történelem, a történetünk szempontjából lényegtelen. A mi történetünkben az a fontos, hogy az ifjú bankár egy fogadáson találkozik egy társaságbeli hölggyel, akivel nyomban szerelembe is esik. A küldöttség pár hétig marad kint, amíg a tárgyalások tartanak, és ezalatt ők ketten intenzív szerelmi életet élnek. Azt az időt, amit hősünk nem a tárgyalóasztalnál tölt, az ágyban tölti, szerelmével. Csakhogy az ifjú bankárt otthon család várja, és így érthető a megdöbbenése, amikor hónapok múlva levelet kap Párizsból, amiben a hölgy értesíti, hogy a viszonyuk nem múlt el következmények nélkül. Mire a mi hősünk visszaír, hogy a családját nem hagyja el, de mindenben támogatni fogja a fiát és annak az anyját. Így telt el tíz év, és ő minden évben kapott két-három levelet, amiben a gyereke anyja beszámolt a fiáról, ő pedig rendszeresen küldte nekik az apanázst. Később azonban már ezekre a levelekre se volt szükség, mert a világlapok egyre többet írtak a fiáról, egyszerűen csak „második Mozartként” emlegetve őt. Az apa hiánya sajnos egyre jobban látszott rajta, mert egyre vadabb dolgai voltak. Tizennégy évesen tartóztatták le kábítószer birtoklásért, és innen már nem volt megállás a lejtőn. Egyszer aztán a fiú anyja azt írta neki, hogy szeretné, ha találkozna a fiával.
P. elhallgatott, és Lucia észrevette, hogy az arca fájdalmasan megvonaglik, és a szája széle remeg. Kissé talán túljátszotta a szerepét, de tízből kilencen megették volna.
- Tíz évvel ezelőtt meghalt a fiam anyja, és ő ettől teljesen kiborult. Hónapokig kezelte őt Kármán professzor itt, a klinikán, amit nem sokkal azelőtt alapítottunk. Most már tudja a hiteles történetét annak, hogy hogyan került Justin Dupin az országba.
No, igen, gondolta Lucia keserűen, csakhogy lesz e rá alkalma, hogy valaha is megírja? Mi lenne, ha elkezdene kiabálni? Nyilván, ezek a kedves emberek gyorsan elhallgattatnák.
- Nem vállalhattam fel, hogy van egy felnőtt fiam, mert ez romba döntötte volna a pályámat, de béreltem neki egy lakást, és olyan gyakran látogattam, amilyen gyakran csak tudtam. Kármán professzor mániás depressziót diagnosztizált nála, és ezért időnként hosszabb-rövidebb időre eltűnt a nyilvánosság elől, és Kármán professzor a klinikán kezelte. Persze, a köztes idő se volt sima, néha egyik pillanatról a másikra változott a hangulata. Az egyik hangulatváltozásának a nyomát az arcomon őrzöm, amikor egy fémszobrot dobott hozzám. Össze kellett varrni, milliméterekre a szememtől, úgyhogy kishíján megvakultam.
Luciának fogalma se volt róla, hogy P miért mondja el mindezt neki. Talán a feloldozására vágyik, mielőtt elteszi láb alól? Hallotta már róla, hogy milyen nagy ripacs, aki szereti a hatásos jeleneteket. Hát ez most egy eléggé hatásos jelenet.
- Miért mondja el most ezt nekem?
P zavartalanul folytatta, nem véve tudomást a közbeszólásról.
- Egy embert állítottam rá, hogy tartsa szemmel, de mindenekelőtt engem értesítsen, ha baj van, hiszen én nem tudtam mellette lenni. Az emberem jelentései egyre kedvezőbbek lettek az utóbbi hónapokban. Úgy tűnt, hogy szerelmes lett, és az élete rendes kerékvágásba kerül. Aztán úgy egy hónapja, egyik hajnalban hívott az emberem, hogy a fiam elment a barátnője lakására, és halálra késelte. Nyilvánvaló lett számomra, hogy egy ilyen botrány a kampány közepén, megpecsételné a sorsomat, de a fiam se élné túl a bírósági hercehurcát. Ugyanis, a gyilkosság után olyan állapotba került, hogy az emberem alig tudta őt elvinni a lakásról. Én pedig utasítottam, hogy tüntessen el minden bizonyítékot, ami a fiamat összefüggésbe hozná azzal a lánnyal.
Lucia, aki eddig unottan hallgatta az elbeszélést, most felkapta a fejét, amit P látható megelégedéssel nyugtázott. Hiába, neki a vérében volt a ripacskodás. Hogy miért nem ment színésznek? Mindketten jobban jártak volna.
- És itt kezdődik a mi közös történetünk. Ugyanis Ön a rendőrséget is megelőzve ért a tetthelyre. Még az emberemet is kishíján rajta kapta, úgy kellett elrejtőznie a lakásban.
Lucia megborzongott, ha arra gondolt, hogy miközben ő a lakásban járt, a gyilkos segítője is ott volt.
…
- Bizony, drágám, kis híján két hullát talált a rendőrség a lakásban. Egy ismert újságíró meggyilkolása azonban túl nagy felbolydulást okozott volna.
Még szerencse, gondolta Lucia.
- Szegény fiamat azonnal beszállították a klinikára, ahol Kármán professzor személyesen felügyeli a kezelését. Meg kell jegyeznem, hogy a bíróság is csak kényszergyógykezelésre ítélné, hiszen többszörösen diagnosztizáltan pszichés beteg, amit a szakértők is megerősítenének.
- Ezzel a lelkiismeretét akarja megnyugtatni?
P egy pillanatra kiesett a szerepéből, és ő felfedezte nála az első őszinte megnyilvánulást, mióta belépett a szobába, ami nem hozott szavazatokat, viszont EMBERI volt. Elhomályosult a tekintete.
- Igen. Tudom, hogy nem voltam jó apja, sőt, semmilyen apja se voltam, és én is bűnös vagyok benne, hogy ez lett a végzete. Talán ez is az oka, hogy most meg akarom őt védeni, de Ön túl vehemensen vetette bele magát az ügybe, és túl kitartó volt, úgyhogy kénytelen voltam magára állítani az emberemet.
- És miért tört be hozzám?
- Meglátta, hogy megtalálta a búcsúlevelet, és félt, hogy az elvezeti a fiamhoz. Miután a lakásán nem találta, a szerkesztőségbe is betört.
- És másodszor?
- Az, az emberem magánakciója volt. Arra gondolt, hogy megfenyegeti magát, hogy hagyjon fel a nyomozással, és már én is elhittem, hogy elérte a célját, mert maga a rendőr barátjával akcióhőst kezdett játszani. Úgyhogy, nem is figyeltettem már magát. Különben is, a kampány közepén voltunk, és nekem ezer más dologra kellett figyelnem.
…
Ebben a pillanatban az ajtó kinyílt, és egy nő lépett be, akiben Lucia csak nagy nehezen ismert rá a Főnénire. Ugyanis, jobban hasonlított egy Bond lányra, mint a konszolidált, visszafogott főnővérre. Leginkább a szétengedett, vörös haja, az erősen kirúzsozott szája, és a combfixe keltett kurvás benyomást. Kezét a férfi vállára tette.
- Bemutatom Helgát, az asszisztensemet. Ő volt, aki figyelmeztetett, amikor maga feltűnt a klinika körül. Rögtön rájöttem, hogy maga a fiam után nyomoz, és utasítottam Helgát, hogy vegye fel, mert így legalább szemmel tarthattam.
Lucia alaposabban megnézte Helgát, aki szenvtelenül nézett vissza rá. Nyelvét kidugta, és erotikusan nyalogatni kezdte az ajkát.
- Mit akar csinálni velem? Eltesz láb alól?
P felnevetett.
- Sose voltam a drasztikus megoldások híve. Inkább a békés kompromisszumok szeretem.
- És jelen esetben mi lenne a kompromisszum?
- Az, hogy maga megfeledkezik az ügyről. Ne feledje, hogy a bíróság is csak elmegyógyintézetbe küldené őt, ahol most is van, és nem valószínű, hogy valaha is kikerül innét.
- És, ha nem feledkezem meg az ügyről?
- Akkor maga is a fiam mellé kerül.
- De hát én nem vagyok bolond.
- Ugyan már, lényegtelen körülmény. Biztosíthatom, nem lesz nehéz tanúkat szerezni, akik tanúsítani fogják, hogy maga az utóbbi időben furcsán viselkedett.
Lucia az ellenségeire gondolt, és kénytelen volt igazat adni P-nek. Ő pedig, mintha kitalálta volna a gondolatait, hozzátette.
- Aki pedig belekerül a gépezetbe, azt könnyen be is darálja.
- Gondolom, én lennék az egyik alany a kísérleteikhez.
Most a másikon volt a meghökkenés sora, és Lucia figyelmét nem kerülte el, hogy összenéznek a Főnénivel.
- Úgy látszik, többet tud, mint gondoltam. Valóban, pár évvel ezelőtt visszautasíthatatlan ajánlatot kaptunk az egyik titkosszolgálattól. Azt mondták, hogy a Zöld Harmónia ideális hely, mert diszkrét, ahol az elitet kezelik, és senki nem gondolná, hogy nem egészen legális kísérleteket folytatunk. Röviden, agymosás, ami után új emlékeket adunk az embereknek. Miután végzünk, maga azt se fogja tudni, hogy hogyan hívták eredetileg.
Hogy szavait nyomatékosítsa, a Főnéni felemelte a kezét, amiben ott volt az injekció. Most Lucián volt a sor, hogy végiggondolja az esélyeit, amiből nem volt sok. Jobban mondva, egyetlen esélye volt.
- A kompromisszum olyan megállapodást jelent, amivel mindkét fél jól jár.
- Örülök, hogy megegyezhetünk. Ön most pár napra eltűnik, aztán mire újból előkerül, már a miniszterelnök szóvivője lesz.
…
Lucia izgatott volt pár pillanattal a szóvivői bemutatkozása előtt. Pedig ma még nem is kell kérdésekre válaszolnia, csak kötetlen beszélgetés lesz az újságírókkal. Jólesett, hogy a főnöke, a miniszterelnök is eljött, hogy bátorítsa a premierje előtt, és most biztatóan rámosolyog.
Az utóbbi hetekben már csak ritkán gondol Justin Dupinre, és ez jó…
VÉGE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése