Vajon mit akarhat most itt, törte a fejét Lucia. Tudomása szerint, Kármán professzor nem foglalkozik politikával, ugyanis az előző rendszerben magas pártfunkciót töltött be, ami most nem a legjobb ajánlólevél.
Aztán hirtelen az eszébe jutott valami: a fáma arról szólt, hogy Kármán professzornak van egy csendestársa, akinek a kilétét azonban mindeddig nem sikerült kideríteni. Mi van akkor, ha ő ez a csendestárs? Végül is az ország leggazdagabb emberéről van szó, aki saját bevallása szerint „csak hobbiból politizál”.
Lucia az emlékezetében kutatott, vajon hallott e róla, hogy P-nek vannak érdekeltségei az egészségügyben? Nem tudott róla, de ez semmit se jelentett. Volt egy kollégája, aki minden évben elkészítette a száz leggazdagabb üzletember listáját. Ő naprakész információkkal rendelkezett, és biztosan tudott volna Luciának segíteni, csakhogy ő most nem volt kéznél.
…
P. levette a napszemüvegét, és elégedetten körbepillantott. Láthatóan nem tartott lesifotósoktól, mert akkor a világért se vált volna meg a napszemüvegtől. Ugyanis a szeme alatt volt egy apró vágás, amit napszemüveggel szokott eltakarni, vagy pedig sminkkel tünteti el. Akik ismerték, tudták róla, hogy betegesen hiú, szinte már metroszexuális. Most azonban nem volt kisminkelve, tehát nem készült nyilvános szereplésre.
Kármán professzor elébe jött a tornácra, és úgy üdvözölték egymást, mint régi ismerősök. Bementek a házba, csak a testőr maradt kint. Körbejárta a kocsit, még alája is benézett, aztán visszaült a kocsiba, és újságot kezdett olvasni.
Lucia az élességet kezdte állítgatni a messzelátón, hogy belásson a szobákba, de legnagyobb bosszúságára, ekkor egy kéz elhúzta a függönyt, és a műsornak vége lett. A kéz azonban nem Kármán professzoré volt, sem P.-é, hanem egy női kéz volt!
…
A következő óra unalmasan pergett le, amit Lucia azzal próbált agyonütni, hogy a gukker segítségével próbálta a testőr újságját olvasni. Egyszerre azonban a testőr felkapta fejét, és a ház felé nézett. Lucia is arrafelé fordította a messzelátót, és még éppen elkapta, ahogy P. búcsúzkodik. Az is bebizonyosodott, hogy előbbi sejtése igaz volt, mert a tornácon most hárman álltak, és a harmadik alak egy nő volt. Ám a nő alakja valahogy ismerősnek tűnt neki, ezért rázoomolt…és leesett az álla. A nő ugyanis nem volt más, mint a Főnéni!
Lucia összezavarodva próbálta kitalálni, hogy ugyan mikor is tért vissza a Főnéni a házba? Legfőképp pedig, merre? Mert, hogy az allén keresztül nem jöhetett, azt szinte biztosra vette, hiszen az út mindössze pár méterre van tőle. Különben is, zúzott kaviccsal van felszórva, ami, ha rálépnek, megcsikordul. Elképzelhetőnek tartotta, hogy a Főnéni másik úton jött, amit Lucia még nem fedezett fel, és hátulról ment be a házba.
A testőr már kinyitotta a kocsi hátsó ajtaját, és miután P beült, rácsukta. Kármán professzor pedig olyan meghitt beszélgetésbe merülve tért vissza a házba a Főnénivel, hogy Lucia nem tartotta elképzelhetetlennek, hogy a munkakapcsolaton túl is van közük egymáshoz. Habár, úgy tudta, hogy a professzornak van családja.
…
Lucia döbbenten meredt a monitorra, mert a kereső egyetlen találatot se jelzett arra, hogy:
Zöld Harmónia idegklinika.
A mai világban, amikor, ha nem vagy az interneten, akkor nem is számítasz, és már a legutolsó falusi bicskanyitogatónak is saját honlapja van, ez szinte hihetetlennek tűnt. Ezért aztán ő se nyugodott, és beírta a keresőbe a név változatait, de az eredmény ugyanaz lett.
Találatok száma: 0
Vagy csak résztalálatokat adott ki, amelyek közül azonban egyik sem az idegklinikára vonatkozott. Elképzelni se tudta, hogy miféle titokzatos hely lehet a Zöld Harmónia, hogy az interneten egy árva kukkot se írnak róla. Eddig csak összeesküvés elméletekben hallott ilyesmikről.
Szupertitkos bázisokról, ahol UFO-kat rejtegetnek, vagy pedig olyan kísérleteket folytatnak, amiről nem szeretnék, ha az emberek tudomást szerezzenek. Eddig csak legyintett, ha ilyesmiről hallott, és gúnyosan mosolygott, mert azokat, akik ilyen teóriákat „kiagyaltak” pihentagyúaknak, és egy kicsit lökötteknek tartotta, akiket nem szabad komolyan venni.
Most azonban úgy tűnik, hogy kénytelen lesz a véleményét felülbírálni.
…
Ekkor megszólalt az íróasztalon a mobil. Felvette, és megnézte a kijelzőt. Hirtelen roppant szapora lett a pulzusa, mert az a hajdani kollégája hívta, aki évről évre összeállította az ország leggazdagabb üzletembereinek a listáját. Mindössze pár hónapig dolgoztak együtt, évekkel ezelőtt egy lapnál, és ezért Lucia nem volt benne biztos, délután, amikor az üzenetet hagyta, hogy vissza fogja hívni.
Peti azonban emlékezett rá, és a kötelező udvariassági körökön túljutva, Lucia belefoghatott a mondókájába.
- Mostanában minden második hívást vele kapcsolatban kapom. Már gondoltam rá, hogy emeltdíjassá kéne tennem a számomat, és akkor kaszálhatnék.
Lucia emlékezett rá, hogy Peti már akkor ilyen vicces fiú volt, aki a nőknél a dumájával igyekezett bevágódni, mivel más fegyvere nem nagyon volt.
- Engem azonban kifejezetten egy befektetés érdekel.
- Nocsak, ez kezd izgalmasan hangzani…
- Hallottál valamit a Zöld Harmóniáról?
Hosszú csend következett, Lucia már kezdte azt hinni, hogy a vonal megszakadt, mikor végül Peti megszólalt, és a hangja már korántsem volt olyan készséges, mint az elején.
- Nem tudom, mibe tenyereltél bele, de sürgősen mássz ki belőle. A Zöld Harmóniával kapcsolatos minden információt a Nemzetbiztonságiak zároltak. A pletykák titkos kísérletekről szólnak…tudod, agymosásról, meg hasonlókról. A nagyközönség számára csak egy luxus diliház, ahol a felső tízezer gyogyósait, és celebeket kezelnek, és vannak, akik szeretnék elhitetni, hogy semmi több.
- De hát, azzal, hogy titkolóznak, csak felhívják magukra a figyelmet.
- A Zöld Harmónia mindig is kényes volt a diszkrécióra, hiszen híres betegei voltak, ezért az, hogy egy kicsit jobban titkolóznak, senkinek nem tűnt fel.
…
Lucia reggel kétségbeesve hívta fel a kolléganőjét, aki mellé be volt osztva, és menstruációs görcsökre hivatkozva kimentette magát, hogy nem tud bemenni. Az előadás olyan meggyőzőre sikerült, hogy a kolléganő sajnálkozott egy sort, majd aziránt érdeklődött, hogy orvos már volt e nála?
Alig fejezte be a beszélgetést, mikor a busz megállt annál a magányos megállónál, ahol azokon a napokon, amikor szolgálatban van, le szokott szállni. Csakhogy, most nem a klinika felé vette az irányt, hanem a Főnéni háza felé vette fordult el. Mikor a házhoz ért, Lucia egy fa mögé húzódott, a ház közelében, és onnan leste, ahogy a házból, gondosan, kulcsra zárja az ajtót, majd elindul a kaviccsal felszórt úton.
Lucia még tegnap megvizsgálta a zárat, és úgy döntött, hogy nem lesz túlságosan nehéz kinyitni. Nos, igen, ez az előnye, ha az embernek ennyire sokoldalú az érdeklődése, és több irányú képzésben részesült. Az ő képzéséről azok az öreg szakik gondoskodtak, akikkel a börtönben készített interjúkat, és ő tőlük leste el a mesterfogásokat. Miklósnak volt a mondása, hogy a jófiúkat mindössze az különbözteti meg a rosszfiúktól, hogy ők képviselik a törvényt. Hát most Luciának volt az a meggyőződése, hogy itt ő képviseli a törvényt.
Ugyanis, a meggyőződése volt, hogy ő most egy nagyon nagy disznóság nyomára bukkant, amit még a rendőrség se vizsgálhat ki, ugyanis túlontúl befolyásos erők próbálják meg titokban tartani. Akkor pedig egy minden lében kanál újságíróra vár a feladat, hogy megküzdjön a szélmalmokkal.
…
Pár percig még várt, és tekintetével a Főnéni alakját követte, majd előbújt a fa mögül, és odament a házikóhoz. Szemügyre vette a zárat, és elégedetten bólintott. Nemhiába töltötte ideje javarészét olyan helyeken, ahol tolvajok és betörők is megfordultak. A ridiküljéből kivett egy látszólag jelentéktelen drótdarabot, ami azonban avatott kézben csodákra volt képes. Mestereknek tíz má-sodpercre volt szüksége, hogy kinyissanak egy ilyen zárat, és bár neki több időbe telt, de azért megbirkózott a feladattal.
Kinyílt az ajtó, és ő belépett a házba. Nem volt nagy ügy, habár még riasztóra berendezésre is számítani kellett, de hát ennyi kockázatot bevállalt. Mindenesetre, az ajtónyitásra se hangos vijjogás nem válaszolt, se mozgásérzékelőt nem fedezett fel.
Az előszobában állt, ahonnan egy lépcső felfelé vezetett, egy lépcső pedig lefelé. Oldalt pedig egy ajtó volt, ami a nappaliba nyílt. Lucia rálépett a felfelé vezető lépcső első fokára, majd az első, bátortalan lépések után egyre határozottabban ment felfelé.
Az emeleten négy ajtót látott. Az első rögtön a fürdőszobába nyílt. A tükörre kihelyezett női pipere holmik között Lucia borotválkozás utáni szeszt is felfedezett. Kíváncsi volt, hogy kié lehet? Elvette az üvegcsét, és beleszagolt. Édeskés illat, olyan, amit a piperkőcök használnak. Vagy azok, akiknek fontos, hogy a nőknek tetsszenek. Meglepte, hogy a professzor ilyet használ, mert neki inkább konzervatívnak tűnt, aki nem rakna magára nőies parfümöt. De hát, mindenkinek van egy titkos énje, gondolta. Kivált, ha még szeretője is van, tette hozzá rosszmájúan.
A második ajtó már zárva volt. Lucia ezt a zárat is megvizsgálta. Ez már egy fokkal komolyabb zár volt, de tíz perc munkával ezzel is megbirkózott.
Belépett a szobába, ami irodának volt berendezve. A berendezést egy hatalmas, antik asztal uralta, aminek a közepén ott volt egy laptop! Lucia szíve nagyot dobbant. Megkerülte az asztalt, és magához húzta a laptopot. Az oldalán egy gomb villogott, jelezve, hogy nincs kikapcsolva. Elég volt felhajtani a fedelét, és megnyomni az enter gombot, hogy beugorjon, mit dolgoztak rajta utoljára. Luciának azonban csalódnia kellett, ha azt hitte, hogy bármit is megtudhat, mert a szöveg egy számára érthetetlen nyelven volt írva.
Pár latin szót azért felismert, amiből arra következtetett, hogy orvosi szöveg, és ezek szerint ez Kármán professzor irodája, amit a polcokon lévő orvosi könyvek is megerősítettek. Lucia most nem ért rá rejtvény fejteni, de otthon egy fordítóprogram segítségével biztosan boldogul majd. Ezért hát a dokumentumot átmásolta a magával hozott pendrive-ra.
Kilépett a fájlból, és a képernyőre került, ahol vagy tizenkét ablakocska volt. Találomra rákattintott az egyikre, de csalódnia kellett, mert a tartalmát jelszó védte. Így járt a következővel is, és azután következővel, míg végül rádöbbent, hogy jelszó védi a laptop egész tartalmát. Ez viszont azt jelentette, hogy Kármán professzor fontos adatokat tárol a laptopon, és nem szeretné, ha illetéktelenek kezébe kerülne. Talán Justin Dupin kórlapja is köztük van!
…
Ez a gondolat felizgatta, és pillanatnyilag az elsőszámú kívánsága az volt, hogy találja meg a jelszót. A titkosító program azonban úgy volt beállítva, hogy a harmadik rossz jelszó után lezárta a fájlt, és több próbálkozást nem engedélyezett. Lucia pedig tisztában volt a korlátaival, és tudta, hogy ehhez ő kevés. Ide egy profi segítségére lesz szüksége.
Már azt is tudta, hogy ki lesz az a profi, akinek a segítségét igénybe fogja venni. TG hacker volt, mégpedig a legjobb, akinek a szolgálatait biztonsági cégek is igénybe szokták venni, hogy tesztelje a rendszereiket. Mert ahol ő nem talált rést, biztosra vehették, hogy más se fog találni.
Egyik legendás akciója, amivel a világlapokba is bekerült, az volt, hogy feltörte a Pentagon biztonsági rendszerét. Nagy botrány lett az esetből, és TG soha többé nem léphet Amerika földjére, mert ott egy 25 éves börtönbüntetés várja. Mikor Lucia megkérdezte tőle, hogy megért e ennyit ez a csíny, vállat vont, és azt mondta, hogy kell a reklám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése