Luciát még az se zavarta, hogy a jelek szerint, ami a korrupciós ügyet illeti, egy politikai játszmában volt egy figura. Ha jól emlékszik már öt éves kora óta nem hitt a mesében, hogy “agólyahozza akisbabát”, így azzal is tisztában volt, hogy azt a telefon-beszélgetést valakinek le kellett hallgatni, és a kazettát el kellett küldenie neki. Jobban belegondolva, már nem is tartotta annyira valószínűnek, hogy csak az informátorának az ügyességén múlt, hogy az a felvétel a postafiókjába került. Ilyen iskolás hibát profik nem követnek el. Márpedig itt nagyon is profik mozgatják a szálakat. Ezt Miklós is megerősítette. Úgy döntött, hogy jelenleg nem is fogja érdekelni, hogy kicsoda is az a rejtélyes valaki, aki ebben az ügyben a szálakat mozgatja.
Többek közt azonban az a típusú nő is volt, aki miután kiörülte magát, nem ül a babérjain, hanem máris a soron következő feladatra összpontosít, mint egy valódi hiperaktív újságíró. Így most is kábé fél percig ünnepelte magát, aztán eszébe jutott Tavasz Friderika. Az ügy kezdett a rögeszméjévé válni, és hogy most néhány napra háttérbe szorult az csak azért volt, mert a Bankrabló elfogása, és a korrupciós ügy lekötötte minden idejét, de azt remélte, hogy mostantól több ideje lesz a gyilkossággal foglalkozni. Ha már a rendőrség ejtette az ügyet.
Visszaemlékezett arra a hajnalra, amikor ott járt a lakásban még a rendőrség előtt, és a képre, ami fogadta. Mintha egy Hithscock filmből rendezett volna újra valaki egy jelenetet. Vajon kinek van meg a hatalma, hogy egy gyilkossági ügyben a nyomozást lezárja? Egy maffiózónak?
Xxx
Azonban volt egy látogatása, amivel napok óta tartozott magának, és remélte, hogy pár kérdést is, sikerül tisztázni, ami foglalkoztatta. Elemérről, a kultúrális rovat vezetőjéről volt szó, most az ő tudására van szüksége. Elhatározta, felkeresi őt a kuckójában, bár tudta, hogy ezzel milyen kalandra vállalkozik. Az irodában állandó volt a penetráns bűz, mert mindig párologtatott valamit, hogy az épp aktuális járvány ellen védekezzen, vagy valamelyik baját kúrálja imigyen. Az ajtón egy tábla lógott, azzal a felirattal, hogy akik fertőző betegségben szenvednek, lehetőleg tartózkodjanak a látogatástól. Lucia, tudomása szerint, nem szenvedett semmilyen fertőző betegségben, így hát a felhívás rá nem vonatkozott.
Elemért most is úgy találta, hogy a fejét törülközővel befedve, egy fazék fölé hajolva inhalált. Lucia megköszörülte a torkát, hogy felhívja magára a figyelmét, mire a másik nem hagyva félbe az inhalálást egy ujját mutatta fel, jelezve, hogy szüksége van még egy percre.
Míg várakozott körülnézett a szobában, ami bátran versenyre kelhetett volna egy kisebb patikával, annyiféle tégely, gyógyfüves zacskó volt mindenfelé. Tudta róla, hogy még a fiókokban is gyógyszeres dobozok vannak, gondosan szétválogatva, hogy mi melyik betegségre jó. A kitüntetéseknek és a díjaknak már csak mellékesen jutott hely, mert úgy mellesleg jónevű költő is volt…
- Elnézésedet kérem, de tudod az allergiám megint előjött.
Lucia csak intett, hogy megérti a másikat.
- Minek köszönhetem becses látogatásodat?
Lucia kiérezte a másik szavaiból az iróniát, amivel tudomására hozta a neheztelését, amiért az elmúlt napokban hanyagolta őt. A barátságot ápolni kell, jutott Lucia eszébe.
- Előbb is jöttem volna, - kezdte a mentegetőzést – csak, tudod, olyan sűrű napjaim voltak…
Ám mielőtt igazából is belelendült volna, Elemér egy római patrícius gesztusával intette le, hogy nem kíváncsi a mentegetődzésére.
- Inkább azt mondd, hogy most miért jöttél?
- Pár információt szeretnék tőled. ..
- Milyen ügyben?
Elemér arcán látszott, hogy mekkora elégtétellel tölti el, hogy Lucia pont őhozzá fordult a kérdéseivel, ugyanis roppant hiú volt a tudására.
- Justin Dupin ügyében.
- Miért, van neki valami ügye?
Habozott, hogy mit mondjon.
- Még nem tudom.
Elemér arcán látszott, hogy nem hiszi, amit mond.
- Ha nem akarod, ne mondd el. És mire vagy kíváncsi vele kapcsolatban?
- Mindenre.
Xxx
- Ami azt illeti, nem vagy kis igényű. Én most olvastam egy négy száz oldalas monográfiát róla.
Luciát meglepte az információ, hogy élő emberekről is írnak életrajzot, és ez Elemér figyelmét se kerülte el.
- Látom, sikerült téged meglepnem.
- Igen, mert eddig úgy tudtam, hogy csak a halála után írnak valakiről életrajzot.
- …monográfiát, de a lényeg ugyanaz. És igazad van, a legtöbbször tényleg megvárják, hogy valaki meghaljon. Csakhogy ő kivétel. Akkora hűhó van körülötte művészkörökben, mint Mozart körül lehetett a maga idejében. Ha Mozart ma élne, akkor a botránylapok egész jól megélnének belőle.
- Szóval, a fickó körül izzott a levegő – foglalta össze Lucia.
- Igen, de erről majd később.
Elemér láthatóan elégedett volt, hogy sikerült Lucia figyelmét felkelteni. Hiába, az előadói reflexek most is működnek, gondolta Lucia, hogy felkeltsük a hallgatóság érdeklődését a témánk iránt.
- Az előbb nem véletlenül hasonlítottam őt Mozarthoz, de a komolyzenészek közül egyedül az ő népszerűsége vetekedik a popsztárok népszerűségével. Szabályos rajongótábora van, főleg fiatal lányokból, akik ott vannak a koncertjein. Az elmúlt nyáron meghívták egy zenei fesztiválra, ahol 15 ezer fiatalnak játszott Mozartot! Ezzel, azt hiszem, még a Guinness Rekordok könyvébe is bekerült.
Elemér elhallgatott, és a cd-lejátszóhoz ment, amibe egy lemezt rakott be. Felcsendült egy fülbemászó dallam, amitől Lucia hidegrázást kapott, annyit játszották a különböző rádiók. Volt olyan nap, amikor hétszer is kénytelen volt végighallgatni. Pedig eleinte még tetszett is neki, csakhogy, amikor ötszázadszorra hallotta, jelentősen veszített a varázsából. Már a szórakozóhelyeken is ez szólt, és ő gondolkodás nélkül hagyta ott azt a helyet, ahol meghallotta ezt a zenét. A zenéhez annyit még ő is értett, hogy megállapította, ez az igényesebb számok közül való, ami már a hangszerelésből is kiderült. Egy zongora játszotta a dallamot.
Elemér arcán látszott az extázis, mint mikor azt hiszi, hogy senki nem látja, és Beethovent vezényel. Végül rámosolygott.
- Látom, felismerted.
- Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy nálad is ezt a zenét fogom hallani.
- Pedig ez is Justin Dupin szerzeménye, és nekem elhiheted, hogy nem az a fajta zene, amit a stúdióban félóra alatt legyártanak.
Lucia egészen összezavarodott.
- Csak nem…?
- Persze, hogy nem. Justin Dupin komolyzenész, csakhogy egy jó fülű producer megszimatolta egyik művének a fő motívumában a sikert. Áthangszerelte, és lerövidítette, hogy a nagyközönség számára is fogyasztható legyen, és már kész is volt a sláger. Hetekre kibérelte a slágerlisták első helyét. Valaki még szöveget is írt rá. Justin Dupin pedig azóta a legnagyobb sztárok közé tartozik. Az úgymond, komolyzenészek, akiknek még egy koncerttermet megtölteni is kihívás, persze lenézik, és azzal vádolják, hogy aprópénzre váltja a tehetségét. Ez azonban puszta irigység, mivel nekik nincs mit aprópénzre váltaniuk.
- És mi volt annak a műnek a címe, amiből ez a sláger készült?
- Egy zongoradarab volt, a címe Tavasz-szonáta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése