A Főszerkesztő-helyettes most azt találta ki, hogy tűrhetetlen a lazaság a szerkesztőségben. Az emberek pletykálkodnak, és azt képzelik, hogy egy vicclapnak dolgoznak, nem pedig egy komoly politikai napilapnak. De majd ő megmutatja, hogyha a szép szó nem használ, tud ő goromba is lenni, dühöngött. Ha kell, akkor ostorral csinál rendet.
Az emberek a háta mögött kinevették, mert mindenki tudta, hogy a tegnapi tacepaók miatt dühöng. Ráadásul, az egyik őt is belekeveri a Vörös Démon tegnapi akciójába, amikor a szeretőjének nevezik, kvázi azt sugallva ezzel, hogy együtt tervelték ki az egészet. Méretes szaglószerve, ami mindig megbízhatóan jelezte a veszélyt, hogy könnyen bajba kerülhet. Hiszen ellenségei ezt könnyen magyarázhatják úgy, hogy belülről próbálta megfúrni az újságot. Ennek pedig azok, akik az ő sorsáról is dönthetnek, nem fognak örülni.
Lucia tulajdonképpen azt se tartotta lehetetlennek, hogy jókor reggel, ebben az irodában már egy drámai szakítás is lejátszódott, hiszen a Főszerkesztő-helyettes mindenekelőtt karrierista, akinek még a Vörös Démon bájai se érnek meg annyit, hogy a hajó léket kapjon, amit kishíján már benavigált a kikötőbe.
Ezt a hipotézist támasztotta alá az is, hogy sehol se látni a Vörös Démont, pedig máskor mindig ott pöffeszkedik a Főszerkesztő-helyettes mellett, és villogó tekintettel lesi, hogy ugyan kibe is köthetne bele. Tulajdonképpen neki semmi dolga nem volna itt, hisz csupán gyakornok volt a szerkesztőségben, mindaddig, amíg a főnök szeretője nem lett. Ő adott neki állandó státuszt, de a szerkesztőségi üléseken csak rovatvezetők voltak ott. Nem is csinált egész idő alatt semmi mást, mint unatkozott, egy körömreszelővel reszelte a körmét, és kihívó pillantással nézett, ami azt üzente: „Csinálhattok ti akármit, itt mégiscsak én vagyok a királynő.”.
…
Végre befejeződött ez is, mert a szerkesztőségi ülés most a szokásosnál is kínosabb lassúsággal telt. A szerkesztők fejüket összedugva tárgyalták meg a kialakult, új helyzetet. Mert azt mindenki tudta, hogy a tegnapi történések után, valószínűleg semmi se maradhat a régiben. A cinikusabbak még fogadásokat is kötöttek, hogy vajon a Főszerkesztő-helyettes már szakított e a Vörös Démonnal, vagy pedig még csak fog. Merthogy a királynői hely mellette üresen maradt, és találgattak, hogy ki lesz a következő, akit maga mellé emel. Voltak, akik Luciára tippeltek.
A Főszerkesztő-helyettes persze kínosan ügyelt rá, hogy semmit se vegyen észre a sugdolódzásból, és a világért se nézett volna fel az előtte levő papírból, amiből úgy olvasott fel, mint mikor a tanuló hadarja el a bemagolt leckéjét. Az értekezlet elején kiadta a dühét, így hát attól se kellett tartani, hogy esetleg gutaütést kap.
Lucia az üzeneteit nézte át, amiket tegnap és ma kapott. Volt vagy kétszáz darab, többnyire gratulációk voltak. Aztán egy üzenet Lillitől, amiben arra kéri, hogy a „közös ügyük” miatt látogassa meg. Basszus, ez meg egészen kiment a fejéből, hogy nekik van még egy lezáratlan, „közös ügyük” Lillivel! Így jár, aki kommandós akcióban vesz részt, majd elrabolják a saját lakásán, ráadásul magánnyomozásba is kezd. A végén már azt se tudja, hogy hol áll a feje.
Döntött: az elkövetkező napokban felkeresi Lillit.
…
A levelezését nézte át, ugyanis, amikor bekapcsolta a gépét, akkor jutott az eszébe, hogy hiszen már vagy egy hete nem is nézte meg a fiókját. Egyszerűen, annyira zsúfolt napok vannak mögötte, hogy ez az eszébe se jutott, vagy pedig már nem volt hozzá lelkiereje, hogy bekapcsolja a laptopot, és átnézze a levelezését. A rengeteg spam közül kiszűrje azt az egyet, ami neki szól, és esetleg még nem is valami hülye vicc, vagy szándékosan fals információ. Hátha ráharap, megírja, és ezzel hiteltelenné válik. Lucia ugyanis ebből a szempontból kifejezetten konzervatív volt, és szeretett igazat írni. Habár tudta, hogy néhány kollégája korántsem ennyire finnyás, és lelkifurdalás nélkül megírja az olyan infót is, amiről maga is sejti, hogy nem igaz.
Legfeljebb majd helyreigazítást kérnek.
Aztán pár évig pereskednek, és végül megjelenik a helyreigazítás, de addigra már senki se emlékszik az eredeti hírre. Úgyhogy, végülis senkinek se az helyreigazítást kérni.
Ez volt a filozófiájuk.
Ő azonban szerette magáról azt hinni, hogy ő más. Végtére is egy oknyomozó újságírónak a hitelesség az egyik legfontosabb munkaeszköze. Lucia tehát igyekezett csak olyan dolgokat leírni, amiben száz százalékig biztos volt, és nem bocsátkozni találgatásokba, bármennyire is kísértette az ördög.
Lucia beírta a felugró ablakba az e-mail címét és a jelszót, és már bent is volt a postafiókjában. Alig egy hét alatt 200 levele gyűlt össze, amelyeknek többsége valóban spam volt. Volt, amelyik úgy szólította meg, mint régi ismerősét, és egy warez oldalt ajánlott, ahonnan kedvére töltögethet le filmeket, zenéket és játékokat. Lucia átfutotta a tárgysort, majd kijelölte az első száz levelet, és megnyomta a Delete gombot.
Egy tárgy nélküli levél volt a következő, amihez csatolmány is tartozott, de se tárgy nem volt, se a levélben nem írtak semmit. Különös.
Lucia elgondolkodott, hogy kockáztasson e? megnyitja a csatolmányt, és lehet, hogy a gépére rátelepül egy kémprogram, esetleg törli ezt a levelet is, és megkockáztatja, hogy lemond egy fontos infóról? Végül döntött, érdemes kockáztatni.
A csatolmány egy mindössze 27 másodperces hangfájl volt, egy telefonbeszélgetésről. A párbeszéd tulajdonképpen teljesen ártalmatlanul hangzott. Egy randevút beszélt meg, amin bizonyos „dokumentumokat” kellett volna átadni. A helyet és az időpontot is közölte, ami egy bevásárlóközpont parkolója volt, este tízkor. Elcsodálkozott, hogy miért ilyen különös helyet és időpontot választottak.
Ez aztán nem hagyta nyugodni, és egymás után tízszer is lejátszotta a felvételt, amíg rájött, hogy itt egy kódolt párbeszéd zajlik. Megpróbálta behelyettesíteni a „dokumentum” szót, mivel a szövegben semmiféle utalás nem volt a „dokumentum” fajtájára, hanem csak „25 dokumentumot” emlegetett. Ezután már nem volt nehéz rájönni, hogy pénzről van szó, és egy „dokumentum” valószínűleg milliót jelent. Valakinek tehát 25 milliót kell átadni, és azért ezek a szokatlan körülmények, mert törvénytelen üzletről van szó.
Lucia egyszerre izgatott lett, mert egyből a korrupciós ügy ugrott be neki. Hogy azonban biztos legyen a dolgában, ki kell deríteni, hogy milyen IP címről jött az e-mail. Az ő számítógépes ismeretei azonban még a kezdőnél is alacsonyabb szintűek, így aztán keresni kell valakit, aki segít neki. És ekkor rögtön Miklós neve jutott az eszébe, aki az utóbbi napokban előlépett a védőangyalává.
És, mint egy igazi védőangyalnak, Miklós neve is első volt a listán. Úgyhogy neki csak meg kellett nyomni a gyorshívót, és máris jelentkezett a férfi megnyugtató orgánuma.
Szegény Miklósnak még levegőt se volt érkezése venni, Lucia szinte azonnal rázúdította a problémáját. Közben persze lelki szemeivel látta, ahogy Miklós a fejét fogja, mert egy szó nem sok, annyit se ért a szóáradatból. Belátta, hogy lassítania kell a tempón, és most már érthető szavakkal magyarázta el, hogy milyen e-mailt kapott, és mi a problémája.
- Szóval, azt szeretné tudni, hogy ki küldte magának az e-mailt, - esett le Miklósnak a tantusz.
- Bingó.
- Akkor küldje át az e-mailt, a szakértőink majd megvizsgálják, és azt is, hogy nem e beugratásról van szó, valamint, hogy nem hamisítvány e?
- A beszélgetésből az derül ki, hogy a randevút mára beszélték meg. Vajon készen lesznek időre? – aggodalmaskodott Lucia
- Nem kell félni, a fiúk gyorsak is tudnak lenni.
A vonal megszakadt, és Lucia hozzálátott, hogy a e-mailt átküldje.
…
Miklósnak igaza volt, hogy a fiúk tudnak gyorsak is lenni, mert alig telt el fél óra, és visszahívta. Közölte vele, hogy az e-mailt milyen IP címről küldték, és azt is, hogy a felvételt nem manipulálták. Sokáig hallgatott, mert lelkifurdalása volt. Szégyellte magát azokért a gondolataiért, amiket akkor gondolt, mikor még azt hitte, hogy az informátor átverte, mert nem ment el a találkozóra. Aztán megtalálták a hulláját, de most az is kiderült, hogy mielőtt még olyan csúnyán végezte, volt érkezése, hogy elküldje neki a felvételt. Miklós hangja térítette vissza a valóságba.
- Innen kezdve már rendőrségi ügy, és én is ott leszek magával a találkozón.
Xxx
Ketten ültek az autóban, és a szemlélő számára nyilvánvaló lett volna, hogy itt egy szerelmespárról van szó, olyan látványosan nyalták falták egymást. Legfeljebb azon botránkozhatott volna meg az a bizonyos szemlélő, hogy nem tudtak addig várni, amíg hazaérnek, hanem közterületen tört rájuk. Hiszen egy bevásárlóközpont parkolója akárhogy is nézzük, csak jogilag számít magánterületnek, de facto azonban közterület, ahol gyerekek is megfordulnak. Még szerencse, hogy ilyentájt, este tíz felé már igazán csak néhány megkésett vásárló intézi a bevásárlást, akik napközben nem értek rá elintézni.
Nem elég, hogy titkos ügynököt játszottak, de Luciának még az erényét is őrizni kellett, mivel Miklós hajlamos volt beleélni magát a szerepébe, és elkalandozott a keze. Ilyenkor ráütött a kezére, és felhívta rá a figyelmét, hogy ennyire talán mégse kellene élethűen játszani a szerepüket, hiszen ők csak amatőrök. Erre aztán Miklós sértődötten visszavonult, és Lucia engesztelhette ki.
Még a szerkesztőségben, a technikusoktól kapott egy csodakütyüt, amilyen csak az igazi kémeknek van. A legutóbbi James Bond filmben látott ilyen parányi fényképezőgépet, csakhogy a 007 ügynöknek a karórájába volt beépítve, és fotózta az ellenséget, neki viszont egyszerűen a tenyerébe simult, és így készített időnként felvételeket a parkolóról. Erre volt kitűnő alibi az ölelkezés. Csak úgy kellett ügyeskedni, hogy a kamera ráfókuszáljon a kocsikra, a többit már elvégezte magától.
Ebben a pillanatban a parkolóba behajtott egy sötétkék Audi, és Luciában megszólalt a vészcsengő, hogy ez lehet az, amire ők vártak.
Közölte a gyanúját Miklóssal, aki pont háttal ült, de addig ügyeskedett a visszapillantó tükörrel, amíg rá nem látott az Audira, és megerősítette Lucia gyanúját.
Az Audi az elsötétített ablakaival annyira kirítt a környezetéből, hogy önkéntelenül is feltűnést keltett, hiszen jópár millióval drágább volt bármelyik, a parkolóban álló kocsinál, beleértve azt is, amelyikben ők ültek. Az emberek meg is nézték, és találgatták, hogy ugyan melyik tévéből ismert hírességé lehet. Ha tehát az autó tulajdonosának az volt a célja, hogy ne keltsen feltűnést, akkor pont nem jó lóra tett.
A parkolóba egyszercsak befordult egy piros pickup, amit egy kalapos férfi vezetett, és egy pillanatra megállt, mint aki helyet keres magának, pedig a parkoló majdnem üres volt. Miklós, akinek kiváló zsaruösztöne volt, rögvest beleszólt a talkie-walkie-ba, hogy a kommandósok készüljenek, mert: „A róka megérkezett a tyúkólba”.
És csakugyan, a kalapos alak kiszállt az autóból, kezében bevásárlószatyor volt, rajta annak az áruháznak az emblémája, amelyiknek a parkolójában voltak. A bevásárlószatyor alaposan ki volt tömve, mintha csak egy bevásárlás után volna. Az Audi ajtaja kinyílt, a férfi pedig beszállt, és a továbbiakban nem lehetett látni, hogy mi történik.
A kommandósok ekkor léptek akcióba, és körülvették az Audit. Miklós ekkor már kint volt a kocsiból, és a kezében is ott volt egy hangosbeszélő, ami, nem tudni milyen úton és módon került oda. Feszült volt az arca, hisz tudta, ha a bent ülők nem jól reagálnak, akkor komoly bonyodalmak lehetnek. De azért szilárd volt a hangja, mikor a kocsiban ülőket felszólította, hogy felemelt kézzel szálljanak ki. Minden ellenállás hiábavaló, mert a kocsit körülvették.
Az elkövetkező másodpercek döntőek voltak, és Lucia is érezte, hogy az adrenalin olyan magasra szökik a szervezetében, hogy a füle is zúg. Az Audi megmozdult, mintha el akarna indulni, de aztán mégis maradt, és kisvártatva kinyílt az utas felőli ajtó. A kalapos alak szállt ki, és az egyik kommandós üvöltötte feléje az utasításokat, hogy feküdjön a földre, és a kezeit kulcsolja össze a tarkóján. A kalapos mindenben engedelmeskedett az utasításoknak.
Eltelt még pár feszült pillanat, mikor a másik ajtó is kinyílt, és kiszállt a sofőr, akinek mindeddig nem látták az arcát. Lucia döbbenten ismerte fel, hogy egy képviselő az, és gyorsan készített pár fotót, ahogy a kommandós megbilincseli!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése