2014. március 10., hétfő

Szonáta a zöld házban 35

A rendőrség még azon az éjszakán kiadott egy közleményt, hogy: a rendőrség ma este „lakossági bejelentést követően” tetten érte … parlamenti képviselőt, a Közbeszerzési Bizottság kormánypárti elnökét, amint megvesztegetési pénzt vesz át egy, az alvilágban közismert építkezési vállalkozótól.
… parlamenti képviselő először persze dühöngött, és fenyegetőzött, és a mentelmi jogát emlegette. Mikor aztán Miklós felhívta a figyelmét, hogy tettenérés esetére nem vonatkozik a mentelmi jog. … parlamenti képviselő, most különböző, jelentős pozíciókban lévő párttársait kezdte emlegetni, akikkel ő „puszipajtás” és nagyon megütheti Miklós a bokáját.
A kalapos fickó ellenben csendben maradt, és némán tűrte, hogy a kommandósok megbilincseljék. Látszott rajta, hogy nem először van dolga a rendőrökkel, és tudja, amit minden rosszfiúnak elsőként kell megtanulnia, ilyenkor tartani a pofáját mindaddig, amíg a dörzsölt ügyvéd megérkezik. És valami csoda folytán a dörzsölt ügyvédek mindig ott vannak, még mielőtt ők beérnek a rendőrségre.

A kormánypárt már hajnalban nyilatkozatot adott ki, amelyben mélyen elítélik „megtévedt” párttársukat, de úgymond, ez is csak az ő elszántságukat mutatja a korrupció elleni küzdelemben, hogy kivetik maguk közül a bűnösöket.

Lucia felcsöngette Lillit, mielőtt felment hozzá, hogy nincs e nála ügyfél, mert akkor elhalasztaná a látogatását. Lilli azonban közölte vele, hogy tekintettel az őt ért megrázkódtatásra, erre a hétre szabadságot vett ki, hogy kilábaljon a depressziójából.
Egyébként, két nappal a halála után, az újságok már alig írtak az elhunyt politikusról, és Lucia gyanította, hogy ebben szerepe van a párttársak pressziójának is, akik nem szívesen boncolgatják dicstelen véget ért politikustársuk halálának a körülményeit. A párt által kiadott szűkszavú közleményben is mindössze annyi állt, hogy: „megrendülve értesültünk frakciónk elismert tagjának hirtelen, és fájdalmasan gyors haláláról”.
Lilli mindannak ellenére, amit a telefonba mondott, nem tűnt depressziósnak, és mikor ő ezt megemlítette neki, csak annyit mondott: „már sikerült magamat túltennem rajta…”.
Lucia őszintén zavarba jött, amikor a barátnőjét megpillantotta, ugyanis az anyaszült meztelen volt. Abba a puritán neveltetésbe, amit Lucia otthon kapott, nem fért bele a fedetlen emberi test látványa, és ezzel Lilli is tisztában volt. Legalábbis Lucia erre következtetett abból a kaján mosolyból, ami az arcán volt látható.
Egy pillanatra még az is megfordult a fejében, hogy el akarja csábítani. Életében összesen egyszer csókolózott nővel, és ez Lilli volt. Ez még tizennyolc éves korában történt, amikor az osztálya záró bulit tartott, mivel a többség ősztől más városba költözött, és tudták, hogy talán ez az utolsó alkalom, hogy mind együtt vannak. Akkor csattant el az a szenvedélyes csók, amit Lilli kezdeményezett, és őt annyira meglepte, hogy gondolkozás nélkül viszonozta. Igaz, mindketten annyira részegek, hogy ő akkor még semmit se fogott fel. Csak jóval később, mikor épp valaki mással gyakorolta ezt a tevékenységet, akkor villant be neki Lilli csókja, és annak az íze. Mindent összeadva kénytelen volt beismerni, hogy Lilli jobban csókol, de ugyanakkor pánikba is esett, hogy ő most már akkor meleg.
Lillinek egyébként női „kuncsaftjai” is voltak. Ráadásul a nőknek még engedményt is adott, mert mint magyarázta „üzletileg ez így etikus”, hiszen azt ő is élvezi.
…          
Ahogy beléptek a szobába, Lucia a feje búbjáig elvörösödött, mert egy asztalkára különböző szexuális segédeszközök voltak, köztük olyak is, amiknek a használatáról halvány fogalma se volt, legalábbis egy dekadens vénlánynak nem illik tudnia, hogy azok mire valók. Lilli elkapta Lucia pillantását, és magyarázkodni kezdett.
- Egy katalógusból választottam, és pont ma kaptam meg a csomagot. Most épp azt próbálgatom, hogy melyik mire való. Fejleszteni kell a szolgáltatásaimat, ugyanis nagy a konkurencia.
Lilli mindezt olyan természetességgel adta elő, mintha csak a fodrászszalonjáról volna szó, és közben észre se vette, hogy Lucia irul-pirul. Sőt, még azt is felajánlotta Luciának, hogy ő is szálljon be a tesztelésbe „majd meglátod milyen jó muri”.  
Ez volt az a pillanat, amikor Lucia emlékeztette rá, hogy milyen sms-t küldött neki a minap, mire Lilli arcán végre megcsillant az értelem „ja, tényleg”, és átment a szomszéd szobába, ahonnan kisvártatva egy mobillal a kezében tért vissza.
- Ezt csak azután találtam meg, hogy a rendőrök elmentek. Csinálj vele, amit akarsz, nekem nem kell.
Ezzel a kezébe nyomta a képviselő mobilját. Luciának még sohase volt a kezében se élő, se holt képviselőnek a mobiltelefonja. Ugyanakkor azt is tudta, hogy ez egy hozzá hasonló mindenlébenkanál újságírónak mekkora kincs. A híváslista segítségével feltérképezheti a képviselő egész kapcsolati rendszerét. Gyorsan legörgette a listát, amiben feltűnően sok volt a nő.
Legalábbis, a becenevekből arra következtetett, hogy azok nőket takarnak. Merthogy, a képviselő, talán óvatosságból, csak beceneveket használt. Ilyeneket, mint: „Cunci” „Mucus” Mézesbödön””Vica-Cica” stb…
Lucia nem szeretett volna belegondolni, hogy mire is utal a „Mézesbödön” becenév, mert gyanította, hogy akkor megint pirulnia illene. Mindenesetre, elkönyvelte, hogy a képviselő ezek szerint nemcsak „potentát” volt, hanem „potens” is. Ezen aztán elfilózott, hogy életében az első szóviccet sikerült megalkotni. Ha valamelyik bulvárlapnak dolgozna, biztos fel is használná:

                                                            A potens potentát

Remek cím!
Hirtelen eszébe jutott valami, és megmutatta Lillinek Justin Dupin fényképét.
- Ismered?
Lilli átvette a képet, és egészen közel tartotta a szeméhez, mintha rövidlátó lenne.
- Cuki pasi, igazi Kisherceg.
- Te ismered.
- Egy privát partin dolgoztunk többedmagammal, ahol ő is ott volt. Leült a zongora mellé, és egész éjjel csak klimpírozott. Mikor pedig éppen nem játszott, akkor meg maga elé bámult. Egy kortyot se ivott, csak ült ott magába roskadva. Nekem az volt a dolgom, hogy a vendégeket szórakoztassam, és így őhozzá is odamentem. Gondoltam, csak egy kis segítségre van szüksége, hogy feloldódjon, és őrá is átragadjon az általános vidámság, de mikor már fél órája beszéltem neki, és ő csak tőmondatokban válaszolt, feladtam. Azt gondoltam, buzi…
- No és, az?
Lilli elgondolkodott, mint aki fontolóra veszi a kérdést.
- Sok férfiről gondoltam már úgy, hogy buzi, akiről aztán kiderült, hogy mégse buzi. Néha egyszerűen túl sok vagyok a pasiknak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése