Egy nagyon kicsi helyiségben voltak, ahova a Főnéni vezette, és ott szegezte neki a kérdést. Lucia egy pillanatra ledermedt, mert azt hitte, hogy máris lebukott. Vajon mi buktatta le, talán az, hogy nem ért az állítólagos szakmájához. De hát, eddig csak ágyneműt cserélt…
Nem ért azonban rá sokáig törni a fejét, mert a Főnéni folytatta.
- Magának semmi keresnivalója a betegeknél, és nem véletlenül van ez így. Ugyanis, a múltban már közénk férkőzött egy újságíró, és a betegekről készült képek egy újságban jelentek meg. Utána hoztuk meg ezeket az óvintézkedéseket, hogy nem kerülhet akárki kapcsolatba a betegekkel.
Lucia tudta, hogy csak egy hajszál választja el a kirúgástól, és kis híján eltörött a mécses, amit a Főnéni úgy értékelt, hogy a lehordást vette ennyire a szívére, és az arckifejezése megenyhült. Úgy mondta.
- Most menjen a dolgára. És jegyezze meg, hogy magán fogom tartani a szemem.
…
Lucia ugyan fellélegezhetett, hogy a Főnéni mégse eszi meg két falásra, de a rossz hír az volt, hogy Justin Dupint nyugodtan kihúzhatja a gyanúsítottak listájáról. Hisz a jelenlegi állapotában nemhogy gyilkolni képtelen lett volna, de még önmagáról se tudott gondoskodni, ahogy arról a saját szemével is meggyőződött.
Ez volt tehát az a pillanat, amikor egy profi, aki az észérvekre hallgat, kihúzta volna Justin Dupin nevét a noteszában. Csakhogy Lucia nem az a nő volt, aki hagyta magát meggyőzni az észérvek által, mert neki megérzései voltak, amivel rendszeresen az őrületbe kergette férfiismerőseit. A legviccesebb pedig az volt, hogy tízből nyolc esetben beigazolódtak a megérzései.
Most pedig egy hang azt kiabálta a fülébe, hogy Justin Dupint nehogy kihúzza a gyanúsítottak listájáról. Lehetséges volna, hogy Justin Dupin olyan remek színész, hogy még az orvosokat is átveri? Végtére is, ki az, aki egy gyilkosság elkövetőjét a pszichiátrián keresné, a leépült betegek között.
Annyira megtetszett neki az ötlet, hogy hajlamos is lett volna elfogadni, ha nincs Kármán professzor. A professzor azonban világhírű szaktekintély a mániásdepresszió területén, amiben a jelek szerint Justin Dupin is szenved, és nem valószínű, hogy őt még egy mégoly sikerült alakítással is sikerülne átverni.
Hacsak… hacsak, nincs ő is beavatva. Tegyük fel, hogy Justin Dupin felhívta őt, miután elkövette a gyilkosságot, és Kármán professzor ötlete volt, hogy ide, a klinikájára hozza őt, ahol biztosan nem fogják keresni. Hogy miért tette? Justin Dupin a páciense volt, és a professzor biztosan nem akarta, hogy a betegét letartóztassák. Esetleg még felelősnek is érzi magát, hogy nem előzte meg a tragédiát, ezért aztán saját kézbe vette az ügyet.
Még azon az áron is, hogy törvényszegést követ el? Igen, még azon az áron is. Lucia tudta, hogy vannak olyan nagyhatalmú embereken, akik törvényen felül állónak képzelik magukat, és még arra is feljogosítva érzik magukat, hogy kedvük szerint formálják a törvényeket. A római császárok óta ezek az emberek főleg a politikusok közül kerültek ki, de Lucia találkozott már nyegle yuppie-val is, aki úgy el volt telve magától, hogy azt hitte, reggel a Nap is csak az ő kedvéért kel fel. Lehet, hogy Kármán professzor is ebbe az übermensch típusba tartozik?
Xxx
Még sose érezte, hogy ennyire boldog lenne, se álmában se a valóságban. Együtt a szeretett férfival, egy kellemes vacsora után, amit meghitt gyertyafényben fogyasztottak el, és most odaül a zongorához, hogy csak neki játsszon. Valami Chopin keringőt játszott, de most nem figyelt a zenére, hanem lekötötte a látvány, amit a zongorán játszó férfi nyújtott, aki ebben a pillanatban csak a zenére koncentrált. Úgy érezte, hogy most bele tudna szeretni, ha ugyan már nem bolondult volna bele, akár egy csitri. Álmában épp ezért kicsit feszélyezve is érezte magát, hogy pont ő, aki azt hitte magáról, hogy vagány, belevaló csaj, hogyan bonyolódhatott bele ebbe a kapcsolatba? Az volt az érzése, mint az éjszakai pillangónak, amelyik a lámpa körül lejti halálos táncát, azt kockáztatva, hogy bármelyik pillanatban megsülhet. De az a helyzet, hogy immár két hónapja őrülten szerelmes belé, hogy azt tehetné vele, amit akar. Mert annyira jó időnként elveszteni az eszünket! A zene elzsongította, és ő elszenderedett.
Olyan álma volt, hogy ha egy könyvben olvassa, akkor az első oldalak után bosszankodva a sarokba vágja, hogy megint egy édes-szirupos történet. De hát ez álom volt…
Arról álmodott, hogy a másik feláll a zongora mellől, és odalép hozzá. Magához húzza, és szenvedélyesen szájon csókolja. Csók közben beleharap az ajkába, hogy kiserken a vére, de ő lenyalja ajkáról a vércseppet. Kissé eltolja magától, és kezével a blúza alá nyúl, és megfogja a mellét. Mindig is a melle volt a legérzékenyebb erogénzónája, különösen a mellbimbó és a holdudvar, és ő most két ujja közé csippentve pont a mellbimbót kezdi dörzsölni. Halkan felsóhajt…
Ekkor felriad, mert az a nyomasztó érzése támad, hogy valaki áll fölötte, és figyeli. Felpattannak a szemei, és a férfit pillantja meg, akit szeret, amint késsel a kezében áll előtte, és őt figyeli. Ajkán kegyetlen mosoly, amiről valahogy Kékszakáll jut az eszébe. Még félig kábult, és azt se igazán tudja, vajon ez még mindig az álom része, vagy már felébredt…de nem ér rá sokáig töprengeni, mert a másik nem hagy túl sok kétséget a szándékait illetően, már emeli a kést. Felsikolt, és talpra ugrik. Még éppen idejében, mert a kés lesújt, de csak a levegőt hasítja. Elkezd futni. Futni minden erejével, és már nem érdekli, vajon csak az álmában menekül e. Már csak az életösztön munkál benne.
A férfi azonban ugyanolyan elszántsággal igyekszik őt elkapni, mint amilyen elszántsággal ő menekül, és mindenhol a nyomában van, olykor csak karnyújtásnyira kerül a közelébe, sőt, egyszer még a lábát is elkapja. Felsikolt, és kétségbeesetten rántja ki a lábát, de a cipője a kezében maradt. Egyre dühödtebben vagdalkozott a késsel, ahogy megérezte, hogy az ő ellenállása is fokozódik. A konyhában teljes erővel nekiszalad valaminek, aztán minden elsötétül, és elájul…
Xxx
Már napok óta figyeli Justin Dupin-t. Amikor van egy kis szabadideje azonnal a „szalon” felé vette az irányt, leül a fal mellé, és igyekszik láthatatlanná válni. Az ápolók gyanakvását sikerül azzal leszerelni, hogy az egyetemen pszichiátriát akar tanulni, és ezért figyeli az ő munkájukat. Ők ezt minden további nélkül bevették, sőt, még hízelgett is nekik, hogy tőlük akar tanulni. Csak arra kellett vigyáznia, hogy ezek a kirándulásai valahogy a Főnéni tudomására ne jussanak, és ezért elhitette velük, hogy minden az ő tudomásával történik.
Tudta azonban, hogy ha lebukik, akkor fénysebességgel röpülne a klinikáról, de a kockázatot vállalnia kell, mert a nyomozással az utóbbi napokban egy lépést se haladt előre.
Megfigyelte azt is, hogy a Főnéni milyen megvetéssel beszél a fiatal orvosokról, megkérdőjelezi a tudásukat, fölülbírálta a döntéseiket, és nyíltan, mindenki előtt ellentmond neki. Náluk még a nővéreket is többre becsülte, „mert az ő kiképzésüket személyesen felügyelte”, míg a fiatal orvosokról, akik mindössze pár hónapja kerültek ki az egyetemről, semmit se tudott.
Mindez azonban még valamiről árulkodott. Mégpedig arról, hogy a Főnéni pozíciója a jelek szerint megingathatatlan a Zöld Harmóniában. Olyannyira, hogy még Kármán professzor se tehet ellene semmit, ha ugyan eleve nem szövetségesek, ők ketten.
És csakugyan: némi utánjárással kiderítette, hogy tíz évvel ezelőtt, ők ketten, Kármán professzorral, hozták létre a Zöld Harmóniát. Volt ugyan egy harmadik, titokzatos társuk is, aki a tőkét adta, ő azonban mindig a háttérben maradt, és az ő kilétét Luciának nem sikerült kideríteni.
…
A Főnéni és az orvosok közti ellentét adta neki az ötletet, hogy akkor keressen szövetségeseket az orvosok között, akik láthatólag nem szívelték a Főnénit, és szívesen tettek volna neki keresztbe.
Sikerült is az egyik fiatal orvos bizalmába férkőzni, aki finoman szólva se volt egy adoniszi jelenség, ámde dagadt az önbizalomtól, vagy pedig gyerekkorában elfelejtették vele közölni, hogy bűn ronda, és ezért azt hitte, hogy Lucia közeledése kizárólag ellenállhatatlan férfiúi bájainak szól. Ez egy pillanatra megakasztotta az akciót. Mérlegelt. Azt tette mérlegre, hogy megéri e az a segítség, amit esetleg tőle kaphat, hogy lefeküdjön vele? Végül döntött. Nem.
Azonnal rendre is utasította, hogy köztük semmi szex nem lehet. Az ő érdeklődése kizárólag szakmai. Igaz, nagy taktikusan nyitva is hagyott egy kiskaput, hogyha nagyon elégedett lesz, akkor esetleg… és sokat sejtetően nézett. Végül is, nem hazudott.
Ezután beavatta, hogy tulajdonképp miért is van itt. Persze, nem a teljes igazságot mondta el neki, hanem csak annyit, amennyit jónak látott.
Egész pontosan, azt mondta neki, hogy azért van itt, hogy bizonyos visszaéléseket kivizsgáljon. Azt, hogy mik azok a „bizonyos visszaélések” nem részletezte, csak azt sejtette, hogy az ügyben roppant hatalmas és befolyásos emberek keverik a kártyákat. És, ha ő idejében a jó oldalra áll, akkor nem fog velük bukni.
…
Délután besurrant Justin Dupin szobájába. Megvárta, hogy a Főnéni hazamenjen, és csak azután fogott bele az akcióba. Habár, azt is tudta, hogy az, hogy a Főnéni munkaideje letelt, semmit se jelent, hiszen a lakása mindössze pár száz lépésre van a Zöld Harmóniától, és a nővérek mesélték, hogy néha még az éjszaka közepén is ellenőrzi őket, és jaj nekik, ha valamit nem talál rendben.
A személyzetből az ápolók voltak a legbőbeszédűbbek, akik az orvosokkal, nővérekkel ellentétben csupán pár hónapig dolgoztak itt, és amint jobb állást találtak, továbbálltak. Épp ezért a Főnéni is bizalmatlanabb volt velük, őket jobban ellenőrizte, mint a többieket, és többet is szekírozta.
Lucia már járt Justin Dupin szobájában, csakhogy akkor a kolléganőjével volt, és nem nagyon kíváncsiskodhatott, nehogy gyanút fogjon. A segédnővér, aki mellé immár egy hete be volt osztva, különben is mogorva és szófukar volt. Ha kérdezte valamiről, akkor csak igennel vagy nemmel válaszolt. A Főnénit ellenben csodálta.
Ezt a reggeli „sorakozók” alkalmával figyelte meg. Ha a Főnéni valamiért megdicsérte, akkor elpirult örömében. Ellenben, ha valami kifogásolni valót talált, vagy pedig megszidta, az egész napra rossz kedve lett. Még az öltözködésében is igyekezett őt utánozni, és Lucia tudta, hogy őrá, mint szövetségesre nem számíthat, mert ő lenne az első, aki boldogan beárulná.
…
Már a folyosón is óvatosan kellett mozognia, hogy kikerülje az oda elhelyezett kamerákat, amik a Főnéni irodájába voltak bekötve. Legalábbis, ő így gondolta, ha már mindenről tud, és a jelek szerint mindenről tud, ami a klinikán történik, akkor az is lehetséges, hogy van egy monitor az irodájában, amit bekapcsol, és úgy szokott kukkolni.
Kicsit tartott attól, hogy a szobákban is vannak kamerák, de hiába kereste, sehol se fedezett fel. Sőt, még a közös helyiségekben se látott kamerákat. Így aztán csak arra kellett vigyáznia, hogy észrevétlenül eljusson Justin Dupin szobájáig. Bent azonban már nem kellett attól tartania, hogy meglátják.
Justin Dupin szobájának felszereltsége azonban a lehető legpuritánabb volt, összehasonlítva a többi szoba luxusával. Mindössze egy cd-lejátszó volt az asztalon, és a lemezek a tartóban. Azonban, sehol egy fénykép, se más személyes tárgy, ami segíthetne visszatalálni a régi énjéhez. Lucia egész szakértővé képezte magát Kármán professzor munkásságát illetően. A szabadnapjait azzal töltötte, hogy eljárt a Tudományos Akadémia könyvtárába, és elolvasott mindent, amit a professzor írt, vagy róla írtak.
Innen tudta azt is, hogy a professzor híve annak, hogy a terápia során a beteget körül vegyék a személyes tárgyai, amik mind egyfajta fogódzót jelentenek, hogy a beteg visszataláljon a betegség előtti életéhez. A professzor ezt „Ariadné effektusnak” nevezte, mert a beteg betegsége alatt éppúgy egy labirintusban bolyong, mint Theseus a Minotaurus barlangjában, és neki is szüksége van Ariadné fonalára, hogy kijusson a labirintusból. Ez aztán még furcsább, hogy Dupin szobája a többivel ellentétben miért annyira személytelen.
Lucia talált egy másik cikket is ugyanabban a közlönyben, amiben Kármán professzor írása volt, és ez is felkeltette az érdeklődését. A cikk azokról a kísérletekről szól, amelyek azért folytak, hogy hogyan lehet az emberi agyat „lenullázni”, aztán újraindítani, és új programot írni, mint a számítógép memóriájába. Az amerikai hadsereg a terrorizmus elleni háborúban akarta bevetni ezt a fegyvert, és az elfogott terroristákon alkalmazta volna a módszert. Luciában pedig most szörnyű gyanú ébredt. Úristen, Justin Dupin agyát is le akarják nullázni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése