- Ma reggel végre használhatónak tűnő bejelentés érkezett a forróvonalra a BANKRABLÓRÓL. Úgy tűnik, hogy a nyomravezetői díj, amit a legutóbbi akciója után megemeltek, most már elég magas ahhoz, hogy valaki a környezetéből úgy gondolja, neki megéri a kockázatot, hogy felnyomja a cimboráját. A bejelentő azt közölte velünk, hogy a bankrabló hol bujkál. A megfigyelőcsoport már el is foglalta a helyét a szemközti házban, és az első jelentések pozitívak.
Lucia érezte, hogy az izgalomtól összeszűkül a torka, hogy alig tudja rajta kipréselni a szavakat.
- Ezek szerint le fognak csapni?
- Összeállt a kommandó, és az imént volt az eligazítás.
- És nem lehetnék én is ott az akciónál?
Hosszú hallgatás, és Lucia előre félt a választól, de szerencsére, mikor Miklós megszólalt, a hangjából engedékenység volt kiolvasható. Úgy látszik, a megpuhítása tökéletesen sikerült.
- Húsz perc múlva indulunk. Ha addigra itt van, akkor jöhet.
…
Húsz perc arra, hogy átvágjon a városon, ami napközben szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt, így tehát Lucia számára adott volt a feladat, hogy találjon egy ugyanolyan őrült taxist, mint ő. A taxis azért legyen őrült, mert vállalkozik rá, hogy minden létező szabályt megszegve, keresztül száguld a városon, ő pedig azért, mert beül melléje.
Így történt, hogy Lucia alig tizenkilenc és fél perccel azután kiszállt a taxiból, hogy beszállt oda. Igaz, útközben többször is úgy érezte, hogy minden további nélkül képes volna magából kiadni a reggelijét. Büszke volt magára, hogy mégis ellenállt ennek az ingernek.
A kommandót már teljes menetfelszerelésben találta, és csak pont annyi idejük maradt, hogy Miklós ráadja a golyóálló mellényt. Az eligazítás már a rendőrségi kisbuszban történt, és körülbelül annyiból állt, hogy maradjon Miklós mellett, és bármi történik, vágja magát hasra, mert úgy a legvalószínűbb, hogy életben marad. Végül, még egyszer elmondta, amit a telefonba már közölt vele.
- Remélem, tudja, hogy a karrieremet teszem kockára? Mert, ha balul sül el az akció, én leszek a bűnbak, amiért egy civilt is bevontam az akcióba.
Lucia nem mondott semmit, csak bólintott, és ez olyan volt, mint egy filmben…
…
A kisbusz megállt a szomszéd utcában, és a nyolc állig felszerelkezett kommandós kiszállt. Luciának a középkori lovagok jutottak az eszébe, ők voltak így, a fejük búbjáig páncélba öltözve.
Miklós a walkie-talkie-n beszélt a megfigyelő csoporttal, akik közölték, hogy a „madárka a fészkében van”, ami nyilván annyit jelentett, hogy a bankrabló otthon van. Ezt Lucia briliáns logikával sakkozta ki, miközben minden elhangzott szót gondosan memorizált.
Időközben a ház kapujába értek, és Miklós egyik emberét otthagyta, hogy őrködjön, és senkit ne engedjen a házba. Mivel a ház egy átjáró volt, ami a szomszéd utcára vezet, a másik emberét elküldte, hogy őrizze azt a kijáratot is. Lucia titokban elismeréssel adózott Miklós profizmusának, hogy egy ilyen akció végrehajtása során mennyi minden apróságra kell odafigyelni.
Lucia mellett ment a kamerát kezelő kommandós, aki a videó felvételt készíti, amit majd a média rendelkezésére bocsájtanak. Persze, csak ha az akció sikeresen lezajlik, mert azért a rendőrség se szereti propagálni a felsüléseit.
Az előtte haladó kommandós a vállára vetve viszi a tőkét, amivel majd a lakás ajtaját fogják betörni. Hja, kérem, a kommandósok nem szokták megvárni, hogy beengedjék őket, mondta volna erre Miklós vigyorogva, egy kellően intim helyzetben. Sőt, a legtöbb esetben még engedélyt se szoktak kérni.
Miközben a lépcsőn mentek felfelé, figyelmeztetik a lakókat, akikkel találkoznak, hogy menjenek be a lakásukba, és zárják be az ajtót. Ők rémült képpel engedelmeskednek a felszólításnak.
Lucia onnan tudja meg, hogy már közel vannak, hogy a kommandósok elkezdenek kézjelekkel kommunikálni. Végül, körbevesznek egy ajtót. A kommandósok úgy helyezkednek el, hogy a golyó ne érje őket, ha bentről esetleg kilőnének. Két kommandós meglendíti a tőkét, és betöri az ajtót.
…
Ezután elszabadul a pokol. A kommandósok össze vissza üvöltöznek, mialatt haladnak előre, közben pedig módszeresen átfésülik a közbeeső szobákat. Végre az utolsó szobában rátalálnak a bankrablóra, aki az ágya mellett fekszik hason. Úgy látszik nem volt kedve megkockáztatni, hogy egy eltévedt golyó eltalálja. Két kommandós teljesen feleslegesen ráugrott, és hátracsavart kezein kattant a bilincs.
Lucia kicsit csalódott volt, hogy a bankrabló ilyen könnyen megadta magát. Titokban reménykedett benne, hogy megszökik az ablakon, és a háztetőn fognak kergetőzni, hogy aztán ő egy drámai riportban domborítsa ki Miklós hősiességét, hogy halált megvető bátorsággal tett ártalmatlanná egy veszélyes bűnözőt. Miklós figyelmét nem kerülte el az arcán átsuhanó árny, és megszólalt.
- A bűnözők már tudják, hogy ezekkel a fiúkkal nem érdemes viccelni, ezért aztán még az igazi nehézfiúk is meggondolják, hogy ellenálljanak, amikor kommandós akció van.
…
Lucia elhatározta, hogy a mai dátumot felvési a naptárába, mint a szerencse napját. Hiszen ritkán fordul az elő az ember lányával, hogy nyomozni kezd, és szinte elébe megy egy újabb nyom, amikor már úgy érzi, hogy zsákutcába jutott a detektívesdivel.
Egy jóképű, ámde túlságosan is magabiztos paparazzi személyében, aki fotókat tesz le az asztalára. Köztük van az a fénykép is, amit már a rendőrségen is mutogattak, csakhogy arról valaki levágta a férfit, aki történetesen a város legnagyobb maffiózója.
Szerencse Nr. 1
Aztán, az ember lánya történetesen újságíró, és a közepesen ellenszenves főnöke megfenyegeti, hogy búcsút vehet az állásától, amennyiben másnapra nem készül el a cikkel, aminek az ügyében már hónapok óta nyomoz, de az informátorát az utolsó pillanatban megölik, és így fél év munkája ment pocsékba. Ezért aztán az is nyilvánvaló, hogy azt a cikket se tudja megírni a korrupt politikusokról. Elkeseredésében felhívja álmai pasiját, aki mellesleg sztárnyomozó, és közli vele, hogy nem ér rá most bájcsevegni, mert egy szupertitkos, szuperfontos akcióra készülnek.
Ekkor jelez az újságíró ösztöne, mert egy szenzációt csak egy még nagyobb szenzáció überelhet. Ez a mai média farkastörvénye. Következésképp, ha neki sikerülne egy még nagyobb szenzációt hozni a holnapi számban, mint a korrupciós ügy, akkor már senkit nem érdekelne az eredeti sztori.
Szerencse Nr. 2
…
Már a sokadik pohár vodkát hajtotta fel, de még mindig nem volt olyan részeg, amilyen szeretett volna lenni, és a csapos kérdés nélkül rakta elé a poharakat. Lucia név szerint ismerte a csapost. Karcsinak hívták, és bizonytalan volt a nemi identitása. Nem tartotta kizártnak, hogy egy másik életében transzvesztita show-kban lép fel. Mindenesetre, jól el lehetett vele beszélgetni, és megértő képpel hallgatta, amikor a részeg vendégek kiöntötték neki a lelküket. Ismerte a vendégeit, és tudta, hogy az alkohol a legjobb nyelvoldó, és igazságszérum. Tőle pedig nem azt várják el a vendégek, hogy okosakat mondjon, hanem, mindössze annyit, hogy hallgassa meg őket, és közben lehetőleg vágjon minél együttérzőbb képet. Karcsi pedig fölöttébb alkalmas volt erre a feladatra. Lucia ezt tapasztalatból tudta. Gyakran gondolkodott el azon, hogy hány olyan titkáról beszélt neki, amikor leereszkedett rá a lila köd, amiért nagyon szégyellné magát, ha nyilvánosságra kerülne. Magas homloka azt a benyomást keltette, hogy roppant okos, kopasz feje pedig azt, hogy szerzetes, akire bátran rábízhatják a titkukat, ő megőrzi. Sokszor gondolkodott már el azon, hogy az emberek szívesebben bízzák rá a titkaikat az okos emberekre, mint a butákra. Talán azért, mert úgy gondolják, hogy az okos emberek jobban tudják majd méltányolni a titkukat, és a gesztust, hogy pont rájuk bízzák, mint a buta emberek. A vendégek bizalmát azzal is elnyerte, hogy familiárisan Karcsiként mutatkozott be. Ha Károlyt mondott volna, azzal máris határt von maga és a vendég közé, hisz a Károly név feltételezi a vezetéknevet is. De Karcsinak az ember az egészen közeli ismerősét, vagy a rokonát hívja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése