Némi fogalma azért mégis volt. Gyanította, hogy a taxis százalékot kap minden vendég után, akit a KRISTÁLYSZÍV-be hoz. Bevett szokás volt ez a taxis maffiában, és ő egyszer még riportsorozatot is írt azokról a hiénákról, akik szabályosan elrabolják a reptérről a mit se sejtő turistákat, hogy aztán kérdés nélkül, ahhoz a szállodához szállítsák őket, amelyik jutalékot fizet nekik.
Lucia máskor mélységesen felháborodott volna ezen az eljáráson, de most tulajdonképpen nem is bánta. Végülis, a KRISTÁLYSZÍV az egyik legjobb hely ahhoz, ha az ember ünnepelni akarja magát. Itt botlik a legkönnyebben drogdílerekbe, akik bárkit szívesen elláttak anyaggal a pénztárcájához mérten.
No, nem mintha Lucia élt volna drogokkal. Ezt még zokogó nagyanyjának ígérte meg, aki semmit se tudott a kábítószerről, csak a templomban hallotta, hogy az valami ördögtől való dolog, és a fiatalok előszeretettel élnek vele. Mikor aztán lelkendezve újságolta a tisztelendő úrnak, hogy az unokája főiskolára megy a nagyvárosba, a tisztelendő úr, gondterhelt arccal, kifejezte abbéli reményét, hogy nem válik belőle drogos. Így aztán neki meg kellett ígérni zokogó nagymamájának, hogy bár ezután nem fog velük élni, de azért nem válik belőle drogos. Becsületére legyen mondva, hogy eddig több-kevesebb sikerrel megtartotta ígéretét. Többel, ha azokra a barátaira gondol, akik a bódulat rabjává váltak, és a szeme láttára sorvadtak el, míg mára valahol az utcán élnek. Kevesebbel pedig azért, mert ha tetőpontjára hágott a buli, akkor ő is elszívott egy marihuánás cigit. Barátai, akik nagyon a topon voltak ebben a témában, azzal nyugtatták meg háborgó lelkiismeretét, hogy nyugodtan szívja el, mert a mariska már annyira lájt, hogy a kemény drogosok nem is tartják igazi szernek.
…
Egy felnyírt hajú pali nyomakodott közé és szomszédja közé. Lucia igazán bosszús volt, mivel azt hitte, hogy csak fel akarja őt szedni ezzel a nyomulással, és már készült rá, hogy pár csípős megjegyzéssel lelohassza férfiúi önbizalmát, de előtte jobban megnézte, és egyszerre úgy döntött, hogy az mégse érdemel tőle ilyen eljárást, mert a fickó igazán helyes volt, olyan kisfiús mosollyal, és inteni is akart neki, hogy rajta aztán semmi nem múlik, és szabad a pálya, de elvesztette egyensúlyát, úgyhogy a másiknak kellett elkapnia.
Csakhogy, ahelyett, hogy elengedte volna, egy semmitmondó udvariassági frázis kíséretében, a karjánál fogva kezdte el húzni, el a pulttól. A többiek, akik a pultnál ültek, úgy tettek, mintha semmit se látnának. Mintha ezen a helyen mindennapos volna az, hogy felnyírt hajú fickók fiatal nőket rángatnak el a pulttól. Oké, elég részeg volt már ahhoz, hogy bambán vigyorogjon, de ahhoz még nem eléggé, hogy botrányt csináljon, inzultálja a vendégeket, bugyi nélkül táncoljon a pulton stb. Úgyhogy, megítélése szerint semmivel se szolgált rá arra a méltatlan eljárásra, hogy kidobó emberrel dobják ki.
Lucia tett még egy erőtlen kísérletet, és tiltakozni akart, hogy még nem fizette ki a számlát, de a fickó intett, hogy legyen nyugodt. Ezzel egyidejűleg ujját a szájára tette, mintha bántaná a fülét Lucia hangja. Megvonta a vállát, és követte a férfit, aki egy lakosztályba vezette, ahol két másik férfi várt rájuk. Gruppenszex, már rég nem volt része hasonló élvezetben. Csak azt remélte, hogy azok hárman nem valami szadista állatok.
Azonban hamarosan kiderült, hogy félreértette a helyzetet, és nem lesz itt semmiféle szex, mert az a fickó, aki idekisérte és a másik kimentek a szobából, és ő maga maradt a harmadikkal.
Xxx
A férfi nem annyira jóképű volt, mint inkább sármos. Karakteres vonásai kissé latinosak voltak. Luciának valahonnan ismerősnek tűnt, de az istennek se tudta volna felidézni, hogy honnan. Lehengerlő stílusa volt, akár egy nagymenő gengszternek, és ő most egy nagymenő gengszternek lesz a babája. Ám a másiknak más tervei voltak vele.
- Ha megbocsájt, most nem kínálnám itallal.
Felelet helyett lehuppant. Szerencsére közte és a föld között volt egy fotel is, így abba süppedt bele.
- Bizonyára, most kíváncsi, hogy miért is kérettem ide. Nos, bizonyára tudja, hogy a KRISTÁLYSZÍV az én tulajdonomban van, és én büszke vagyok rá, hogy vendégeink a társadalom legkülönbözőbb köreiből kerülnek ki. Ócska rágalom az, amit a konkurenseink terjesztenek, és sajnos a sajtó néhány munkatársa is bedől nekik, hogy bűnözők tanyája volnánk…No, de nem erről akartam beszélni magával. Hanem miről is?… Ja, igen, megvan, Tavasz Friderika. Hát igen, kedves lány volt, és mikor értesültem a haláláról, én is megdöbbentem. Tudja, nehéz elhinni valakiről, aki csupa élet, hogy egyszercsak nincs többé…ha ismerte volna, maga is így gondolkodna. Tudom, azt gondolja, hogy akár nekem is közöm lehetne a halálához. Dehát miért tettem volna? Fiatal volt, gyönyörü, és csupa tűz, tele szenvedéllyel, aki arra született, hogy boldoggá tegye a férfiakat. Igen, a férfiakat, és nem egyetlen férfit, mert őt nem lehetett birtokolni. Az a férfi, aki őt birtokolni akarta volna, a világ legboldogtalanabb embere lenne. Nem tudom, hogy érti e, amit mondani akarok? Ismeri a japán gésákat? Ők azok a nők, akik kislány koruktól arra készülnek, hogy boldoggá tegyék a férfiakat. Nem prostituáltak, mert a prostituált csak a testét bocsátja áruba, míg ők az egész lényüket. Azért vannak, hogy pár órára kellemes társaságot biztosítsanak a férfiaknak, és hát ő is ilyen gésa volt. Örülök, hogy pár hónapig közöm volt hozzá. Érti? Nem, látom, nem érti. Talán jobb is. A kollégáim majd gondoskodnak róla, hogy haza kerüljön.
Xxx
Mikor magához tért, rögtön az első pillanatban halálra rémült, mivel hiába meresztgette a szemét, semmit se látott, és azt hitte, hogy megvakult. Mielőtt azonban végképp pánikba esett volna, felderengett egy vékony fénycsík, ott, ahol nem volt tökéletes a kötés a szemén. Ugyanakkor arra is rájött, hogy a kezei hátra vannak kötözve, és egy széken ül.
Villámgyorsan pörögnek a gondolatai, hogy felidézzen valamit az elmúlt órák eseményeiből, de hiába erőlteti az agyát, semmire se emlékszik. Olyan, mintha parti drogot csempésztek volna az ő italába is, mint annyi bulizó, fiatal lánynak mostanában, akik aztán semmire se emlékeznek abból, ami velük történt. Elkezdi törni a fejét, hogy vajon ki, és miért csempészte az italába a drogot? Utolsó emléke arról szól, hogy belép a KRISTÁLYSZÍV-be.
Most viszont tudta, hogy otthon van. Nem, nem olyan tudás volt ez, amit az érzékszerveivel szerez meg az ember, hanem csak egy érzés, ami mégis bizonyosság volt. Nevezzék ezt hatodik, hetedik, vagy akárhányadik érzésnek.
Közben a helyiségbe, ahol fogva tartották, bejött valaki, és ő összerezzent. Az illatokból azt is megállapította, hogy az illető eszik, méghozzá tojásrántottát.
- Remélem, megbocsájtja nekem, hogy kiszolgáltam magam, de tudja, már nyolc órája nem ettem semmit. És ha én éhes vagyok, akkor borzasztóan feszült vagyok. Felmegy a vércukrom, meg ilyesmik. Szóval, ne akarja megtapasztalni, hogy milyen vagyok olyankor.
Lucia a hangokból úgy ítélte meg, hogy az ismeretlen széket húzott oda, és leült rá, vele szemben. A tányért ráfektette a háttámlára, és jóízűen bekanalazta a rántottát.
- Tudja, nem szívesen bántanám azt a csinos, kis pofikáját, de ha a megbízóim utasítanak, sajnos nem tehetek más. Ezért most egy tanácsot adok magának. Hagyjon fel azzal, hogy olyan dolgokba üti az orrát, amik nem tartoznak magára, és Mrs Marple-nak képzeli magát, és akkor a megbízóim se fognak engem arra utasítani, hogy bántsam magát. Így aztán mind a ketten jól fogunk járni.
Az ismeretlen elhallgatott, és kiment a szobából. Kisvártatva pedig azt is hallotta, ahogy a lakás ajtaja becsapódik. Magára maradt.
…
Csak most tudatosította, hogy mennyire kell pisilnie. Szerencsére a záróizma kitűnően működött, és megpróbált nem a pisilésre gondolni. Így telt el fél óra, és mikor még akkor se történt semmi, Lucia úgy döntött, hogy értelmetlen tovább várakozni, és megpróbált kényelmetlen helyzetéből szabadulni. Csakhamar arra is rájött, hogy az ismeretlen, figyelmetlenségből, avagy jóindulatának a jeleként, csak egész lazán kötözte meg, és így még az ő nem túl akrobatikus képességeivel se okozott gondot megszabadulni a kötelékeitől.
Mindenesetre, még így is beletelt vagy negyven percbe, amíg a szemét takaró ragasztószalagtól is megszabadult. Ekkorra azonban már nagyon szorította a szükség, és egy sprinter gyorsaságával vágtatott a lakás legkisebb helyisége felé. Megkönnyebbülve huppant le a fajanszra, és engedte szabadjára a Niagara szerű zuhatagot. Csak, amikor már pisilt, akkor jutott eszébe, hogy pisilés előtt nem tolta le a bugyiját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése