- Mi ez?
A másik épp dolgozott valamin, és az asztalra volt hajolva, így aztán láthatta azt a tonzúrát a feje tetején, amit annyi igyekezettel próbált eltüntetni. Mikor berontott az irodájába, felnézett a papírjaiból, és egy fúriát látott maga előtt.
- Talán nem vagy megelégedve a beharangozóval? A legjobb helyet kaptad.
A főszerkesztő-helyettes, miközben ezt mondta, gúnyosan a szemébe vigyorgott. Lucia elképzelte, hogy mennyire elégedett lehet most önmagával, hogy sikerült neki keresztbe tenni. Legszívesebben behúzott volna abba a cinikus képébe. Az utóbbi időben megromlott a viszonyuk, mióta lemondott róla, hogy Lucia a szeretője legyen.
- Te is tudod, hogy a korrupciós ügy zsákutcába jutott. Megölték az informátoromat.
A főszerkesztő-helyettes megvonta a vállát.
- Akkor találd meg a kiutat, vagy add be a felmondásodat. Végtére is ezért kapod a fizetésedet, és nem azért, hogy detektívesdit játssz. Nyakunkon a választási kampány, és a tulajdonosok példányszám emelkedést várnak. Példányszámot pedig csak ilyen sztorikkal lehet emelni.
Lucia tudta, hogy a másiknak igaza van, bármennyire patkány is, aki titokban a kezét dörzsöli, hogy milyen kutyaszorítóba is sikerült őt belehajszolni. Ha nincs nagy sztori, nem fogy a lap, és a nagy sztorit most tőle várják. A választási kampány még nagyon az elején van, és lanyha. Még csak a PR szakemberek dolgoznak a háttérben, és gyűjtik a muníciót, hogy a politikusoknak majd legyen mivel lőni.
Ma még épp csak néhány óriásplakát jelzi az utcán, hogy azért mégis kampány van. Egy hónap múlva azonban majd felpörögnek az események, akár egy jó akciófilmben. Mindennaposak lesznek az üzengetések, és a politikai elemzőknek eljön az aratás ideje, mert minden szavukat aranyárban fogják mérni a szerkesztők.
Egy pillanatig még az is megfordult a fejében, hogy a Lilly lakásán készült fotókkal hozakodik elő, de aztán ezt elvetette. Nem, ez a végső aduász, csak akkor húzza elő, ha minden kötél szakad, de még nem tart ott.
Elkeseredésében Miklóst hívta, hátha neki van valami ötlete, vagy legalább megvigasztalja azon a lágy, bariton hangján. Miklós sokáig nem vette fel, sőt, egyszer még ki is nyomta, nyilván megnézte, hogy ki hívja. Luciát azonban nm lehetett csak úgy lerázni, főleg nem egy mitugrász nyomozónak, akit semmire se jogosít fel az a tény, hogy beledöglik, hogy az ágyába vihesse. Miklós hangja feltűnően ideges volt, amikor megszólalt. Közölte, hogy eligazításon volt, és ki kellett jönnie a szobából, hogy ne zavarja a többieket.
Luciában, jó nyomozó újságíróhoz illően egyből megszólalt a vészcsengő. Tudta, hogy a rendőröknél reggel van az eligazítás. Ha most még délben is tartanak egyet, az csakis azt jelentheti, hogy valami akcióra készülnek!
…
Ugyanakkor azt is tudta, hogy szüksége lesz minden szakmai dörzsöltségére, és női ravaszkodására, hogy Miklósból kiszedje a szükséges információkat. Szerencsére, ő azonban mindig is jó volt szakmájának ebben az elhanyagolt specifikumában, amit sajnálatos módon nem tanítanak a média szakon. Pedig hát egy újságíró munkája abból is áll, hogy az alanyaiból olyan információkat szedjen ki, amiket ők nem akarnak elmondani. Kiváltképp igaz ez egy nyomozó újságíróra.
Lucia mégis úgy döntött, hogy nem a szakmai fogásokat fogja alkalmazni, hanem a női ravaszkodást. Egy olyan felkapott zsaru, mint Miklós, akit naponta interjúvolnak meg, és nyilván próbálnak meg sarokba szorítani, tisztában lehet minden trükkel, amit az újságírók vele szemben alkalmazhatnak. Ezért aztán Lucia eljátszotta az elesett nő szerepét, akit a főnöke azzal fenyeget, hogy kirúgja, hacsak nem tálal a holnapi számban valami szenzációt. Annyira beleélte magát a szerepébe, hogy még el is pityeredett, de aztán gyorsan észbe kapott, hogy ezt talán mégse.
Aztán a férfiról kezdett dicshimnuszt zengeni, hogy milyen kiváló rendőrnek tartja, és öröm volt vele együtt dolgozni. Ezt csak azért mondja most neki, mert hátha már nem lesz alkalma találkozni vele…
Mellesleg pedig megkérdezte, hogy miféle akcióra készülnek…
Miklós bekapta a horgot, mert mielőtt meggondolta volna, elkottyantotta, hogy titkos és veszélyes bevetésre mennek. Rögtön tudta, hogy mekkora baklövést követett el, de ekkor Lucia már szagot fogott. És aki kicsit is ismerte őt, az tudta róla, hogy olyan, mint a jó vadászkopó, ha rátalál a nyomra, végigmegy rajta bármi áron.
….
Sokáig köntörfalazott, és a telefonban is olyan látványosan szenvedett, hogy az ő szíve kis híján megesett rajta, de tudta, hogy most az egyszer állhatatosnak kell maradni, ami, valljuk be, nem egy női erény. Azonban, ha most nem lesz kellően rámenős, akkor a holnapi számba nem lesz meg a szenzáció, és ha nem lesz meg a szenzáció, őt páros lábbal fogják kirúgni.
Az élet néha ilyen egyértelmű helyzeteket produkál, hogy azon még a legagyafúrtabb filozófus se találna benne semmi filozofálni valót. Ezért aztán Lucia is megkeményítette a szívét, és alaposan megszorongatta Miklóst.
Miklós végül hebegve-habogva beszélni kezdett. Luciának persze le kellett tennie a nagyesküt, hogy amit mondani fog, az szigorúan kettejük közt marad. Érezte, hogy ezúttal komoly ügyről van szó, és ez nem a szokásos évődéseik egyike, ami két ember között folyik, akik tudják, hogy tetszenek egymásnak.
Lucia tehát a helyzethez illő komolysággal megesküdött. Úgy, ahogy utoljára tizenkét évesen, amikor megesküdött a legjobb barátnőjének, hogy megőrzi a titkát, amikor elárulta neki, hogy életében először csókolózott, azzal a fiúval, akit már régen kinézett magának, és régótapróbált meghódítani. Sose szabad a gyerekkori eskük jelentőségét lebecsülni, mert ezek az eskük egy életre meghatározóak. Neki is az a gyerekkori barátnője a legjobb barátnője, és valószínűleg, ez így is fog maradni, hacsak, valami drámai fordulat nem következik be az életükbe…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése