Hilariusban újabb gyanú ébredt, és felszólította Mártont,
hogy segítsen neki megvizsgálni a képeket. Arra gondolt, hogyha egy sérülés
van, lehet több is, és a freskó nemcsak ott lehet megsértve, ahol Bikád úr
felfedezte, hanem máshol is. Erre úgy látszik már Márton is gondolt, mert szó
nélkül vizsgálni kezdte a képet. Jó ideig azonban nem találtak újabb javítást,
aztán Márton olyan hangot adott ki, mint a vadállat, akit a vadász halálra
sebzett.
Még hét helyen találtak javításokat, amik közül egyik se
volt nagyobb egy breviáriumnál, és ez válasz volt Hilarius elképzelésére is. Nem
tudott elképzelni olyan természetes okot, aminek a következtében csupán néhány
centis freskódarabok potyognak le.
…
Márton volt az, aki felfigyelt a kintről beszűrődő zajra, és
felhívta rá Hilarius figyelmét. Az emberek egymásnak kiabáltak valamit, asszonyi
sopánkodás és sírás majd pedig egy cifra káromkodás volt hallható. Hilarius
rosszat sejtve szaladt ki a templomból, és föllélegzett, mikor a
kolostorudvaron sehol se látott felcsapó lángokat. Mindazonáltal, az emberek
egy irányba futottak, így aztán elindult ő is utánuk. Csakhamar elért oda, ahol
a tulajdonképpeni kolostor véget ért, és kezdődött a gazdasági rész. Itt
dolgoztak a kolostor jobbágyai, és itt tartották a kolostor állatait.
A kolostorhoz öt jobbágycsalád tartozott, akik itt laktak a
tanyán, és az állatokat gondozták, vagy a kolostor földjeit művelték meg.
Hilarius elment az istállók mellett, és egy négyszögletes
térre ért, ahol az aprójószágot tartották, és mindenfelé apró ólak voltak
összetákolva, a köztük lévő utcácskákon pedig kacsák, libák masíroztak. Az
utcácskák egy négyszögletű térre vezettek, ahol a kút volt, és a vályúk,
amelyekből az apró jószág a szomját olthatta, és ennek a négyszögletű térségnek
a közepén most két alak feküdt. Mintha csak két jobbágylegény lett volna, akik
annyira elfáradtak, hogy jártányi erejük se maradt, ezért itt helyben dőltek
le. De meg furcsa is volt ez a „ledőlés”, mert mintha más, más irányba indultak
volna el, aztán mégis meggondolták magukat, és ott helyben lefeküdtek volna.
Hilarius csakhamar rájött, hogy mégse jobbágylegény
mindkettő, mert egyikük a szerzetesek csuháját viselte, és ő rosszat sejtve,
nyomban megszaporázta a lépteit. A másik alak arccal a földnek volt fordulva,
csak az ülepe világított a délelőtti napsütésben, mivel a nadrágja térdig le
volt engedve. Meglehetősen illetlen póz egy kolostor területén, így aztán
Hilarius intett is az egyik bámészkodónak, hogy fordítsa hanyatt a halottat.
Meggondolatlanul, mert most meg az ágyéka tárult fel, látni
engedve méretes szerszámát, amellyel életében annyit csúfolta a barátokat, és
egyébként is, ott bosszantotta őket, ahol csak tudta. Merthogy, a megboldogult
életében nem volt jó keresztény, sőt, kifejezetten erkölcstelen életet élt,
talán ezzel is bolondította magába a fiatal lányokat. Azt el kell ismerni, hogy
Korpa kifejezetten jóképű suhanc volt, aki értett a lányok nyelvén. Csakhogy,
mit keresett itt? Főleg pedig, min vitatkoztak össze Rajnalddal, hogy a
könyvtáros segédje szíven szúrta? Merthogy a fiatal szerzetest lángoló hajáról
már messziről fel lehetett ismerni.
Korpában még lehetett annyi erő, hogy ellökje magától
Rajnaldot, aki beverte fejét az itatóba, elájult, feje a víz alá merült,
megfulladt, ő pedig még megfordult, mintha valahova menni készült volna, de
aztán összeesett.
Szokatlanul sok fiatal lány volt ott, és látta ezt a
gyalázatos jelenetet, és izgatottan tárgyalták, Korpa kitárulkozása mintha
nekik is szólt volna, még halálában is meg akarna botránkoztatni. Hogy mi
játszódott le kettejük között, ahhoz nem kellett senkinek megerőltetni a
fantáziáját. Hilarius önkéntelenül is körbepillantott, hogy keressen valamit,
amivel letakarhatná a testeket, de csak Péter tekintetével akadt össze a
tekintete, aki vádlón nézett rá, és mikor úgy gondolta, elérkezett a megfelelő
pillanat, kinyújtotta karját, és rámutatott.
– Ez a megboldogult idejében nem történhetett volna meg.
Alig néhány napja vagy te a perjel, és máris gyalázatos szodomita praktikák
háza lett ez a hely.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése