Gyerk bólintott.
– Tudom, de a
történetben, amit el kell neked beszélnem, még nem jutottam el odáig. Mert a zarándokok
látogatása nem múlt el nyomtalanul, és ha ők nem is vették túl komolyan azt,
amit az eretnekségről mondtak, akadt a kolostorban egy ifjú szerzetes, akire
igenis nagy hatással voltak a szavaik, és elhatározta, hogy minden erejével az
eretnekséget fogja üldözni, amely megmérgezi a jámbor lelkeket. Lám, még az
olyan nagy tudósok se menekülhettek meg tőle, mint az a Bacon volt. Mikor aztán
Rogerius tanítványa hirtelen felbukkant, mindent elkövetett, hogy megtudja, hol
volt az elmúlt években, és mivel foglalkozott? Így tudta meg, hogy a tanítvány
azzal töltötte az eltelt éveket, hogy lemásolja Roger Bacon művét, mégpedig oly
élethűen, szinte vonásról vonásra, hogy az se tudja megkülönböztetni, hogy csak
egy másolat, akinek pedig az eredetit is a kezében tartotta. A könyv nála
volt, de úgy vigyázott rá, mint a szeme fényére, és az ifjú szerzetes nem
tudott hozzáférni, hogy elpusztítsa.
Gyerk elhallgatott, és az arca elfelhősödött, mint akinek
nehezére esik az a vallomás, amire készül.
– Itt kerülök bele a történetbe én, aki Péterrel együtt
akkor voltunk novíciusjelöltek, és Gyula volt a nevelésünkért felelős, mert
bizonyára kitaláltad, hogy róla beszéltem eddig. Ő volt az ifjú szerzetes,
amikor a zarándokok a zaazdi kolostorban jártak, és őbelőle lett mindenféle
eretnekségnek az ádáz ellensége. Hitét megerősítették azok az egyháztanítók is,
akiknek a könyveit olvasta, és akik kivétel nélkül mind az eretnekséget
ostorozták. Igaz, akkoriban még az ariánus eretnekség jelentette a legfőbb
veszélyt az egyházra, de a Gonosz kezében minden eszköz alkalmas rá, hogy a
kereszténységet támadja. Vagy állíthatja e bárki, hogy a katarok eretneksége
kisebb veszély az igaz hitre, úgy, ahogy azt a zsinatokon az egyházatyák
bölcsen meghatározták? Így érvelt, és vett rá minket, hogy legyünk a
segítségére mindenféle eretnekség üldözésében. Ékesszólásával könnyű dolga volt
meggyőzni minket, akik tisztelettel néztünk fel rá, hiszen a tanárunk is volt.
Attól a naptól kezdve, hármunk közül valamelyikünk mindig Rogerius tanítványának
a nyomában volt a nap minden órájában, és csakhamar kiderítettük, hogy a
könyvet egy lakatlan házban rejtegeti. Gyula ekkor állt elő azzal a
javaslattal, hogy amit évtizedekkel ezelőtt az idegenből jött zarándokok nem
tudtak befejezni, azt mi vigyük véghez, vessük máglyára a könyvet. Mégpedig a
ház legyen az a máglya, amin a könyv megsemmisül, ahol el van rejtve. Félnünk
nem kell semmitől, hiszen Istennek tetsző dolgot cselekszünk. Arról is
biztosított minket, hogy emberi életben nem tehetünk kárt, hisz mind
meggyőződhettünk róla, hogy a ház lakatlan. Ezért még azon az éjszakán
felgyújtottuk a háza, abban a hitben, hogy istennek tetszően cselekszünk, mert
ezzel megsemmisítjük azt az ördög sugallta könyvet is. Aztán, mégis úgy esett,
hogy miután eloltották a tüzet egy holttestet találtak a házban.
A sámán hangja elcsuklott, és az arcáról sugárzó fájdalomról
nyilvánvaló lehetett, hogy még évtizedek távolából is mekkora szenvedést okoz
neki ez az emlék.
– Akkor már Gyula vette át a hatalmat a kolostorban, György
az új perjel is az ő embere volt. Ékesszólásával azt is elérte, hogy Rogerius
tanítványát a szerzetesek kezeljék úgy, mint valami eretneket, hiszen akkor is
Bacon eretnek munkáját tanulmányozta, amikor megégett. Ugyanis mindenki azt
hitte, hogy a holttest Rogerius tanítványáé, mivel azután az éjszaka után senki
se látta őt. A könyvnek pedig semmi baja nem esett, jóllehet körülötte minden
elégett, ami arra volt bizonyíték, hogy sátáni erők védelmezik. Ezután, már
csak azt kellett eldönteni, hogy Rogerius tanítványát hol temessék el, mert az
nyilvánvaló volt, hogy eretnekként nem nyugodhat megszentelt földben. Végül úgy
határoztak, hogy a mestere mellé temetik, akit a templom alatti járatban
földeltek el, miután a zarándokok figyelmeztetésére kihantolták őt a temető
megszentelt földjéből. Mellé temették a könyvet is.
Hilarius szeme előtt fölrémlett az annales lapjairól
kidörzsölt név.
–Azt akarod mondani, hogy az ő nevét törölték ki az
annalesból?
– Tudom, hogy olvastad az annalest, amit Gyula nem tudott
megakadályozni, és mindjárt rájött, hogy mekkora baklövést követett el, amikor
nem tudta megakadályozni, hogy a kezedbe jusson, és újra eltüntette a könyvet.
– Úgy látom, te többet tudsz arról, ami a kolostoromban
történik, mint én – dörmögte maga elé, de Gyerk elértette, és válaszolt.
– Arról, ami az utóbbi hónapokban a kolostorban történt,
mindenről pontos értesüléseim vannak, mégpedig Mártonnak köszönhetően. Ő volt
az én szemem, és az én fülem.
Hilarius a fiatal szerzetesre pillantott, aki zavarában
elvörösödött, és benne megszólalt egy belső hang, hogy most vesztette el őt.
Azonban nem ért rá, hogy belső hangokra figyeljen, mert Gyerk szólalt meg, és
arra, amit mondott, oda kellett figyelni.
– Rajnaldnak is azért kellett meghalni, mert túlságosan
kíváncsi volt, és éppen Gyulát faggatta. Tőle már nem szabadulhatott meg olyan
könnyen, mint egykor tőlem, mert már nem György volt a perjel. Engem még
bevádolhatott Péter, hogy részegeskedem, és ő készséggel hitt neki, de
Rajnaldról köztudott volt, hogy a bornak még a szagát se állhatja. Ellenben, az
már hihetőbb volt, hogy féltékenységi drámának lett az áldozata, hisz a
szerzetesek már korábban is pletykáltak a szerelmi kalandjairól. Felbérelt egy
falubeli lányt, hogy gyónja neked azt, hogy ő volt Korpa szeretője, és a fiú
miatta akart Rajnalddal szakítani, aki erre megölte. Aztán persze a lányt is el
kellett hallgattatni, mert ismert téged, és tudta, hogy utána akarsz járni az
ügynek, és attól félt, hogy a lány végül megtörik, és bevallja az igazat.
Ez volt az a pillanat, amikor Hilarius felemelve a kezét,
megállította a szóáradatot, és szigorúan nézett a sámánra.
– Bizonyítani is tudod, amit mondasz, vagy csak vádaskodsz?
Mert akkor ne is mond tovább.
Gyerk nem szólt semmit, csak Mártonra nézett, aki fülig
vörösödött, látva, hogy mindketten őt nézik. Megköszörülte a torkát.
– Említettem atyámnak, hogy beszélni akartam a lánnyal, de
mikor odaértem már két martalóc rángatta ki szerencsétlent a viskóból.
Hátrakötötték a kezét, beledobták a patakba, és megvárták, amíg elsüllyed. Én
nagyon megijedtem, és eljöttem ide, Gyerk sámánhoz, aki azt tanácsolta, hogy
hozzam atyámat le a faluba.
Hilarius behunyta a szemét, és megjelent előtte a vízbefúlt
lány képe, a horzsolás a csuklóin, amit a kötél okozhatott, ahogy a szerencsétlen
teremtés szabadulni próbált. A kötél aztán a vízben kioldódhatott, ez lehet a
magyarázat, hogy nem találták meg.
– Tehát azt állítod, hogy minden intrika mögött egy rozzant,
öreg szerzetes áll.
– Gyula nem olyan rozzant, amilyennek mutatja magát. Rájött,
hogy könnyebben manipulálhatja az embereket, ha rozoga vénembernek tetteti
magát, akitől nem kell tartani, azonkívül, van egy segítsége is.
– Péter.
Gyerk némán bólintott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése