Barangolás a Birodalomban
Adva van egy zsidó fiatalember, bizonyos Uri,
akinek a nagyapja még rabszolga volt, de ő már szabad római polgár. Családjával
a zsidónegyedben él, amelyet latinul Transtiberiumnak hívnak, de a zsidók
egyszerűen csak úgy neveznek: Túlnan.
A zsidók ugyanis ki vannak tiltva a Városból,
ahova csak engedéllyel léphetnek be, és így Urinak is minden reggel át kell
kelnie a Tiberisen, hogy napközben kedvére bámészkodhasson a Városban, ahol
mindig történik valami. A zsidók ugyanis, bár rabszolgaként hurcolták őket a
Városba, de időközben elszaporodtak, mint azt az Istenük, Jahve megígérte Ábrahámnak:
És megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait 1Móz 26,4
Mert a zsidókat soha, sehol, semelyik korban nem
szerették, mert olyan szapora népség, hogyha időnként nem üldözték volna őket,
nem rendeztek volna pogromokat, ma többen lennének, mint a Kínaiak. Ez is
egyfajta demográfiai megoldás.
…
Ezzel a felütéssel kezdődik Spíró György Fogság című regénye. És úgy folytatódik,
hogy az apja bejuttatja Urit egy delegációba, amelyik az önkéntes adót viszi
Jeruzsálembe, a Templomnak, amivel a diaszpórában élő zsidók támogatják otthon
maradt hitsorsosaikat.
Mint mikor a kereskedő kiteríti elénk gazdagon
illusztrált, színes kelméjét, amit egyetlen pillantással képtelenek vagyunk
áttekinteni. A regénynek azonban van rá 770 oldala, hogy bevezessen minket a
részletekben. És mi úgy járunk, mint a zsémbes öregasszonyok, akiknek semmi se
jó. Mert most meg úgy érezzük, hogy elveszünk a részletekben.
Mint Dosztojevszkij regényeiben, ahol elég a
háromnevű szereplőket észben tartani. Sokan, eleve ezért mondanak le róla, hogy
Orosz klasszikusokat olvassanak. Ez az az eset, amikor a kevesebb több volna…
De térjünk vissza eredeti tárgyunkhoz, Urihoz, aki
alig teszi ki Rómából a lábát, máris az intrikák kellős közepébe csöppen.
Alexandriában még egy pogromot is túlél, ami tisztára üzleti alapon zajlik.
Arról van szó, hogy a görög kereskedők féltékenyen figyelték zsidó konkurenseik
üzleti sikereit, és lefizetik a római helytartót, hogy nézzen félre, amíg ők
egy kis pogromot rendeznek.
Ürügyet pedig mindig könnyű találni, elég csak
annyit mondani, hogy „ők különböznek tőlünk…”, és azok, akiktől különböznek, máris
lelkesen öldösik azokat, akik különböznek.
Erről jut eszembe, hogy micsoda paradoxon pax
romanát emlegetni egy olyan Birodalommal kapcsolatban, amelyik alapvetően a
hódításokra épült. Ennyi erővel akár pax mongolicát is emlegethetnénk.
És itt a legfőbb ideje, hogy a poszt szerzője
elnézést kérjen Uritól, mert ennek a szösszenetnek elvileg ő volna a
főszereplője, a szerző mégis vajmi kevés hajlandóságot mutat, hogy vele
foglalkozzék. Inkább elkalandozik mindenfelé, csak a tárgyával nem foglalkozik.
Mentségére csupán az szolgálhat, hogy aki Urira kíváncsi, az majd elolvassa a
regényt, abban úgyis minden információt megtalál Uriról. Ennek a posztnak a
szerzője mindössze arra vállalkozott, hogy a regény olvasása közben benne felmerülő
gondolatokat ossza meg kedves olvasóival, reménykedve benne, hogy így felkelti
az érdeklődésüket a könyv iránt.
Mert kell e annál nagyobb kaland, mint Urival
együtt bebarangolni a Szentföldet, és egy éjszakát eltölteni Jézussal a
börtönben, akit onnan visznek el megfeszíteni?
Merthogy
ez is benne van a regényben, és még sokkal több is, de azt már tényleg nem árulom el, hogy mi még.Fogság
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése