Részlet II.

A vendégek nádból készült újságtartókon olvashatták az újságokat, a falakon pedig a dicső múltat megidéző képek voltak. Mikor egyszer, még a kezdeti időkben, az a megtiszteltetés is érte a Helvéciát, hogy az itt készült sütemények kerültek őfelsége, Ferenc József asztalára, mikor a boszniai hadgyakorlatból hazatértében a városba látogatott. Sőt, voltak olyan jól értesültek, akik azt is tudni vélték, hogy ő császári és királyi fölsége személyesen volt a kávéház vendége. Még azt a diszkrét szeparét is mutogatták, ahol Schratt Katalin társaságában eltöltött egy lopott félórácskát. Hja, kérem, ki mondta, hogy a marketing a legújabb kor találmánya? A Helvécia leleményes tulajdonosa kihasználta, hogy a császár a városba látogatott, és egy hatalmas kosarat küldött a császári rezidenciára, tele az itt készült finomságokkal. Állítólag, őfelsége tetszését elsősorban a Rákóczi túrós nyerte el, dacára annak is, hogy az egy rebellisről van elnevezve.
Bár a rosszmájú konkurencia azt terjesztette, hogy mindez szemenszedett kitaláció, a kávéház tulajdonosa lekenyerezte újságíró vendégeit, hogy ezt híreszteljék városszerte. Nemhogy a kávéházba nem tette be a lábát őfelsége, aki tudvalevően rendkívül puritán életet él, így a konkurencia, de még az ajándékkosár el se jutott a császár asztaláig, és tartalmát a személyzet fogyasztotta el. Különben is, mindenki tudja, hogy őfelsége kedvence a Rigó Jancsi, amit viszont ők készítenek a legjobban.
Ebből aztán hónapokig tartó pulparlé támadt. Mindkét fél felvonultatta a nehéztüzérséget, mindkét tábornak voltak hívei, mígnem egy szemfüles zsurnalista kiderítette, hogy őfelsége kedvenc édessége a sacher torta, amit tudvalevően Schratt Katalin készít a legjobban az egész Monarchiában, és ezzel pontot tett az ügy végére.
…
Így lett Vagina a komisszár szeretője, mert a férfi nem elégedett meg azzal, hogy fogdossa, hanem vele is hált. Bármennyire is undorodott ettől a részeg disznótól, aki „grófnyúzónak” nevezte magát. Azt mondta, hogy azelőtt az urak voltak a népnyúzók, most pedig ő a grófnyúzó, és jót röhögött a saját viccén.
Mikor részeg volt, azzal dicsekedett, hogy egyszer saját kezűleg nyúzott meg egy grófot, és őt megfenyegette, hogyha nem lesz hozzá elég kedves, vagy pedig rájön, hogy megcsalja, akkor az ő apja lesz a következő áldozata. Sírva esküdözött neki, hogy hűséges lesz, akár egy kutya, és mindent megtesz neki, amit csak kér tőle. Úgy reszketett, mint a nyárfalevél, amíg „grófnyúzó” el nem aludt. Az éjszaka közepén arra ébredt, hogy egy tócsa közepén fekszik. Sokáig törte a fejét, amíg rájött, hogy „grófnyúzó” részeg álmában bevizelt, és most az ő vizeletében fekszik.