Lucifernót erős viszolygás fogta el, ahogy az idegen urat meglátta, bár annak a külsejében nem volt semmi visszataszító. Ugyanúgy nézett ki, mint minden kereskedő, akivel Luciferno eddig találkozott. Legalábbis, Luciferno úgy gondolta, hogy amaz kereskedő. Azonban nem Itália szülötte, ezt rögtön felismerte, talán spanyolhoné.
Az idegen eltúlzott szívélyességgel üdvözölte, úgy bókolt, akár a spanyol grandok, kalpagjával a földet seperve.
- Juan de Pedra, szolgálatára.
A bókolásra Luciferno úgy válaszolt, hogy meghajolt a vendége felé, közben pedig a szeme sarkából azt is látta, hogy Juan de Pedra nagyhangú üdvözlésére előjött Contessa a műteremből, ahol várt rá, és megállt az ajtóban, aminek a vendég háttal volt. Luciferno szívből sajnálta, hogy okvetetlenkedő vendégével kénytelen múlatni az időt, ahelyett, hogy a műteremben a képen dolgozna.
- Minek köszönhetem a látogatását, uram?
- Méghogy, köszönheti. Inkább én köszönöm, hogy végre itt lehetek. Nem is volt olyan könnyű a senort megtalálni. Ha én most részletesen el akarnám beszélni, hogy hogyan sikerült a senor nyomára bukkannom, az bizonyára igénybe venne két teljes napot, de hiszem, hogy nem volna minden érdek nélkül való történet. Először Rómában kerestem, de onnan már elköltözött. És aztán temérdek időmben valamint nem kevesebb pénzembe került, amíg kiderítettem, hogy itt él Firenzében.
- Végül azonban csak sikerült rám találnia…
Juan de Pedra észbekapott, hogy felesleges locsogásával fárasztja a másikat.
- Bocsásson meg nekem, hogy egy kissé bőbeszédű vagyok, de nálam ez az izgalom jele. És most izgatott vagyok, hogy végre itt állhatok a nagy maestro előtt… Igen, igen. Jövetelem célja egy kép.
- Gondoltam. Tudja, nálam ritkán keresnek egyebet az emberek.
Senor de Pedra most zavartnak látszott. Nyilván a hízelgéseivel máskor könnyen az emberek bizalmába férkőzik.
- Ejnye, no. Végül is csak kimondom jövetelem célját. Egy oltárképet szeretnék rendelni, megbízóim számára. Egy ispotályba lenne elhelyezve, ahol reménytelen eseteket kezelnek. Tudja, a megbízóm egy jótékony társulat, szentéletű hölgyek gyülekezete. Fölöttébb tiszteletreméltó társaság. Remélem, sikerül megegyeznünk, és nem feleslegesen tettem meg az utat Spanyolországból.
- És van a megbízóinak valamiféle elképzelésük, hogy mit is ábrázoljon az az oltárkép?
Luciferno ingerültebb volt, mint szerette volna, de az első percek után rájött, hogy nehéz tárgyalás vár rá.
- Igen határozott elképzeléseik vannak, - bólintott de Pedra, nem vévén észre Luciferno szavaiban az iróniát. – Tudja, a kép a bűnös lelkek elrettentésére lenne elhelyezve az oltáron, és ezért minél élethűbb ábrázolása lenne jó a bűnös lelkekre a Pokolban váró szenvedéseknek. A nagyobb hitelesség kedvéért még néhány kínzóeszközt is be lehetne mutatni, amint vigyorgó ördögök kínozzák a szerencsétlen lelkeket.
Ahogy hallgatta a másik szavait, Luciferno hangulata úgy komorult el egyre jobban, és mire de Pedra befejezte a monológját, benne is megérett az elhatározás.
- Sajnálom, de az ön által kért képet nem festhetem meg.
De Pedra láthatóan nem számított ilyen válaszra, de azt hitte, hogy Luciferno csak alkudozni akar.
- Biztosíthatom, hogy a megrendelők nem lesznek szűkmarkúak, és felhatalmazásom van, hogy már most kifizessek önnek egy jelentősebb előleget.
Luciferno tagadó mozdulatot tett, mint aki nem kér a másik pénzéből.
- Félreértett, ez nem pénzkérdés. A megbízói érezhetően már megfestették azt a képet, amit az imént rendelt meg nálam. Hiszen olyan részletes leírást adott róla, hogy némi rajztehetséggel bárki megfesthetné, és én festhetnék bármilyen képet, az mindenképpen csalódás lenne nekik, mert az nem az ő képük lenne, hanem az enyém.
Luciferno bölcsen elhallgatta a valódi indokot, de Pedrát pedig meghökkentette a válasz, mert nem erre számított. Tömött erszénnyel érkezett Lucifernóhoz, ami eddig minden tárgyalásánál a leghatásosabb érvnek szokott bizonyulni. Ezért hát zavarba jött, csak sokára válaszolt.
- A megbízóim csalódottak lesznek, mert számítottak a képre. Én mindenesetre még két napig Firenzében leszek, és ha meggondolná magát, a szállásomon felkereshet, és az előleget nyomban kifizetem.
Búcsúzóul még egyszer bókolt, és csak ekkor vette észre Contessát, aki már felvette a ruhát, amiben modellt fog állni a képhez, és a Madonnának volt felöltözve. A megkezdett mozdulat félbemaradt, és ő hódolatteljesen Contessához ment, majd megcsókolta köpenyének a szélét, miközben motyogott valamit spanyolul, amit egyikük se értett. Mikor pedig végre becsukódott mögötte az ajtó, Contessa jót mulatott, de Luciferno inkább azon bosszankodott, hogy hogyan lehet valaki ekkora ripacs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése