Luciferno, miután megszökött signore Mercante birtokáról, nem mert visszamenni Firenzébe, hiszen attól tartott, hogy egy cselszövés kellős közepébe csöppenne. Ehelyett úgy határozott, hogy a spanyolok uralma alatt álló nápolyi királyságba menekül. Azonban még itt se nyugodott meg, mert úgy érezte, hogy megundorodott az emberek világától, ami tele volt cselszövésekkel. Magányra vágyott, amit csak a Vezúv oldalában találhatott meg, ahova az emberek nem jártak, mivel féltek a hegytől. Itt találkozott össze Serenával, aki a barlangokban élt a követőivel.
Merthogy Serena nem egyedül élt a barlangban, hanem társaival, a názáreti közösség életben maradt tagjaival. Ugyanis Rómában, Jesus Nazares megégetése után üldözni kezdték a követőit, és lassan a vezetőik is az inkvizíció tömlöcében találták magukat. Ekkor bukkant fel Serena, aki a kezdetektől fogva tagja volt a közösségnek, és nagyapja halála után kiköltözött hozzájuk. Ő volt, aki kivezette őket Rómából, és elhozta őket ide, ahol a gyerekkorát töltötte. Előtte azonban még megátkozta a várost, amely hasonlatos a Nagy Paráznához, és bűnökkel teli.
Egész kis közösség élt itt a barlangokban, huszonhét ember, a gyerekeket is beleszámolva. Serena olyan volt köztük, mint valami prófétanő, akinek látomásai vannak, és a közösség tagjai hittek benne, hogy a mester általa szokott üzenni. Itt várták tehát mesterük eljövetelét, mert a mester Serena által megüzente, hogy visszatér közéjük, ugyanis miként Krisztus feltámadt, úgy ő is fel fog támadni. Csakhogy, míg a zsidók Krisztusnak csupán megölték a testét, addig az Egyház megsemmisítette Jesus Nazares testét. Így tehát mesterük másik testben fog eljönni.
…
Mint minden áldott reggel, Ali most is vadászni indult, hogy este ne keljen korgó gyomorral aludni térni, Luciferno pedig maradt, és az otthonukul választott barlangot díszítette falfestményeivel. A jelenések könyvéből választott jeleneteket, mert mostani hangulatát ezek a komor képek tükrözték a legjobban. A jelenetekbe próbálta római kalandjait is belekomponálni, és aki alaposabban szemügyre vette a képeket, az észrevehette, hogy az alakok valóságos személyek vonásait viselik. Leginkább egy eltorzult arcú alak vonhatta magára a figyelmüket, akiben Tomasso atyára, az inkvizítorra ismerhettek, és akinek személyében Luciferno magát az Antikrisztust szerepeltette.
Itt tartott a munkában, amikor Ali tért vissza a barlangba. Furcsállotta a dolgot, mert a fiú még soha nem tért ilyen korán vissza a vadászatról, és csakugyan, ezúttal zsákmány nélkül érkezett, ami ezelőtt sose fordult elő. Az első időkben még úgy volt, hogy felváltva vadásztak, egyik nap egyikük, a másik nap másikuk, csakhogy Luciferno annyira ügyetlen vadásznak bizonyult, hogy azokon a napokon, amikor ő volt a soros, rendszeresen korgó gyomorral feküdtek le. Így aztán rövidesen abban állapodtak meg, hogy ez a feladat egyedül Alira hárul. Egy kezdetleges íjat használt, amit maga készített, és maga faragta hozzá a nyílvesszőket.
…
Alin látszott, hogy valamit nagyon el szeretne mondani neki, csak zavarban van, és nem tudja, hogyan fogjon bele a mondókájába, Luciferno pedig nem erőltette. A fiú egész nap ott téblábolt körülötte, és látszott rajta, hogy a dolog egészen kifordította önmagából.
Végül, lefekvéshez készülődve kibökte, hogy látta Serenát vadászat közben, amint ehető bogyókat gyűjtögetett. Serena nem vette őt észre, és ő a nyomába eredt. Egész a barlangjáig követte, ahol huszadmagával él, férfiak, nők és gyerekek. Luciferno nem válaszolt semmit, de a hír annyira felizgatta, hogy sokáig képtelen volt elaludni, és mikor végre elaludt, akkor is Serenával álmodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése