Meggondolatlanul kiegyenesedett, minek következtében újfent beverte a fejét, amitől rossz kedve lett. Gyanakodva mérte őket végig. Aztán Árpád Vezér hirtelen csördített egyet a karikás ostorral, hogy Bernardi összerezzent a csattanásra.
– Lehet, hogy ti nem is vagytok annyira ártatlanok, mint azt el akarjátok velem hitetni? De én átlátok a szitán! Korábban keljetek fel, ha engem akartok átverni. Szóval, ki közületek a judeo-libsi-bolsi?
Megszeppenve pillantottak egymásra, még Angelo is csak bágyadtan mosolygott, mint akinek nem tetszik a helyzet, amit BB őszintén meg tudott érteni. Végül Ligeti Teofil vállalta fel, hogy megszólaljon.
– Közülünk senki se judeo-libsi-bolsi, sőt, úgy is mondhatnám, hogy mi tiszta szívből utáljuk a judeo-libsi-bolsikat.
– Te csak beszélj a magad nevében! – csattant fel váratlanul egy határozott hang
Mindnyájan Angelót nézték, akinek az arcáról most eltökéltség volt leolvasható. Árpád Vezér annyira meglepődött, hogy még cserdíteni is elfelejtett a karikás ostorral, mint az a szokása volt. Helyette Angelo elé állt, mintha a következő pillanatban felakarná öklelni.
– Szóval, te egy átkozott judeo-libsi-bolsi vagy!
Ez volt az a hősies pillanat, amikor Jeremiás közbeavatkozott.
– Ne bántsd az Úr angyalát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése