Öninterjú

Megengeded, hogy tegezzelek?
Tekintve, hogy Te, Én vagyok, kissé körülményes volna a magázódás.
Akkor talán kezdjük az interjút…
Kezdjük. Habár kicsit skizofrén helyzet lesz…
Mi is a könyved címe?
A freskó legendája. Ennyit azonban tudhatnál, ha egyszer már arra vállalkoztál, hogy interjút készíts.
Tudtam is, hiszen, mint azt olyan éles elmével megjegyezted, Én Te vagyok… vagy fordítva. Mesélj arról, hogy mi volt a célod a könyvvel.
A könyv a százdi templom freskóinak, jobban mondva, faliképeinek a középkori történetét dolgozom fel, szépirodalmi eszközökkel. Magyarán, fikció, ezért aztán senki se várjon a könyvtől művészettörténeti hitelességet. Cserébe viszont szabadjára engedtem a fantáziámat, és reményeim szerint, egy igazán izgalmas szellemi kalandra hívom az olvasót. A célom pedig az volt, hogy így is „reklámot” csináljak a faliképeknek.
Azt mondtad, hogy ez egy fikció. Ezek szerint, az első betűtől az utolsóig a fantáziád műve ez a regény?
Azt azért nem. Nem a manapság olyan népszerű alternatív történelmet írtam, hanem a főbb történelmi eseményekhez azért igyekeztem igazodni. Ez a kor, a 14-15 század amúgy is roppant izgalmas mind Magyarország, mind pedig Európa történelmében.
Mintha nem láttalak volna az elmúlt években könyvtárakban, irattárakban, könyvek, régi iratok fölött görnyedni…
Mert nincs is rá szükség. Az internet ma már olyan hatalmas tudásbázissal rendelkezik, hogy azzal csak a legnagyobb könyvtárak veszik fel a versenyt. De hát, azok is rajta vannak az interneten.
A könyvet regénynek nevezed, mégis négy különálló történetből áll. Hogy is van ez?
A történetek több mint egy évszázadot ívelnek át a középkor történelméből, és egy valami köt őket össze, ez pedig villa Zaazd, a mai Százd templomának Európa hírű freskója, és kolostorának népe, amelynek létezése azért több mint legenda, szerintem. Azt akarom bebizonyítani, hogy nemcsak a történelem fő áramában történtek izgalmas események. Ez a nép történelme, nem a királyoké, főuraké.
Mi lesz, ha a regény sikeres lesz? Elképzelhető, hogy lesz folytatása?
Az én tarsolyomban vannak még történetek, úgyhogy, nem elképzelhetetlen…
Köszönöm, Neked, Magamnak az interjút!