Újév köszöntő

Új Év váró

Adjon az isten minden jót,
némaságomban egy pár szót.
Lila ajkamnak levegőt,
hideg ágyamba szeretőt!
Adjon az Isten szerencsét,
segítsen engem mind a hét szentség,
kályhámba parazsat eleget,
téli estéken meleget!
Adjon az Isten barátot,
szerető, békés családot,
láz az Új Évben ne törjön,
a Halál ujja ne bökjön!
Mindezt add meg nekem Istenem,
habár csekély az én érdemem,
de a Te kegyelmed nagy,
hát ne légy fukar, osztogass!

Áldott Karácsonyt!

Eljött hát a Karácsony. Én az alábbi három verssel kívánok minden kedves olvasómnak áldott Karácsonyt:

Fagyos Karácsony,
itt minden változatlan.
Dermedt a lélek.


Szomorú Karácsony

Eljött hát a szent Karácsony,
látod, én már nem is fázom,
forralt borral köszöntsd az ünnepet,
és azt, aki ma megszületett!
Mert életre kél az, aki öntudatlan,
alamizsnáért koldul a sok éhes száj,
bezabál, aztán meg a hasa fáj.
Hát ne hagyd, hogy legyen vigasztalatlan!
A Te dolgod megváltani a világot,
ha eljön majd a nagypéntek,
vedd válladra a keresztet,
és tűrd, hogy megfeszítsenek!

Karácsonyi vers

Adj az embernek, hisz kér,

védd a gondtól, bajtól, hisz fél.

Utcasarkon áll a szeretet,

és nem kér mást, csak kenyeret.

Írt az ember egy nap levelet,

és nem kért mást, csak szeretetet

a fa alá.

Hogy vegye körül õt család.

Adj nekik, nem látod? Kérnek,

legyen kit szerethessenek.

Adj nekik, hogy adhassanak

világot a világosságnak.

Variáció nr 1

Nem tudhatom, másnak mit jelent a haza,
Legyen az falu, város vagy csak egy Tanya,
És hol van az a régi iskola?
Hova szorongva jártál egykor,
Csak megúszni a feleltetést.

A poros út, a kitaposott ösvény,
Folyópart, mélybe ránt az örvény.

Ártatlan, gyermeki álmaink,
Még tiszták voltak, mint a forrásvíz,
Amely fáradt vándort felüdít,
De felnőttkori, önző vágyaink,
Mindent elrontottak.

Mikor megszülettél, még nem ilyen voltál,
Csak időközben valahogy megváltoztál,
Otthon tanakodik a család, mivé lettél,
Ha jót nem is, rosszat miért tettél?
Mi haszna a világnak abból, hogy éltél?

Szép új világ

Megérdemled, hogy tisztességgel
elföldeljenek,
a tékozló fiú megtért,
Örvendezzetek!
A világ immár önmaga paródiája,
rossz giccs,
9/11.
Mered, vagy nem mered?
A zombik fejfájással ébrednek,
akaratlan akarat,
irányítod sorsodat
úgy hiszed,
de csak madzagon rángatnak.
Ömlik Rád a reklám,
trendi vagy?
Drog nélkül is kábítanak,
aztán mire magadhoz térsz,
agyonnyomnak a hiteltelen hitelek,
a valóság ez,
ébredj te marha!
A választási jelszavak
a vágóhídra terelnek.

Gondolkodni...
Hát azt is lehet? Ja, hogy a fejed?
Az az izé a nyakadon, ami úgy néz ki,
mint egy luftballon?
Az agyad van ott, te barom!

anyavegyélgitárt!

Az ősz peremén

Mint a csodaváró,
aki már nem hisz a csodákban,
de azért mégis éri néha meglepetés,
úgy vártam, hogy jöjjön el az ősz,
és hozza el a reggeli párában remegő felhő
mindazt a színvarázst,
mindazt a pompás felvillanást,
az ezer színben sárguló lombok,
amott az őszülő dombok,
mit csak egy impresszionista képes visszaadni,
de az se,
mert hol marad a képről mindaz az illat,
amit egy mámoros napon a természet csodái
csak tefeléd súgnak,
mikor ajkaddal csókolod a szőlőszemeket,
nyelveddel a nedűt kipréseled,
forr a must, benned erjed,

tüzesít a Nap heve,
vagy a rogyadozó ágon
szemedbe nevet a körte,
és te leszakítod, beleharapsz,
a lé végigcsurog az álladon...
Mindez, bizony barátom,
nincsen ott a vásznon.

Áldott Húsvétot az egész világnak!

Mikor

Mikor harmadnapon feltámadtál,

Már hitt BENNED a világ.

Mikor a keresztre szegeztek,

A tanítványok elcsüggedtek.

Mikor Péter a neved háromszor

Megtagadta,

Tizenketten mind megbotránkoztak

Rajta,

Mindnyájan lelkükkel bizonyítván,

Ők voltak az igaz tanítvány.

Mikor Jeruzsálem eléd terült,

Az asztalra füstölt sonka került.

Mikor a népek téged imádtak,

Az nem NEKED szólt, hanem másnak.

Mikor pedig csodákat tettél,

Nem tudtad, de már akkor elvesztél.

Mikor kiűzted a kufárokat,

Akkor éppen a kereszted ácsoltad.